Képviselőházi napló, 1869. XII. kötet • 1871. január 10–február 8.
Ülésnapok - 1869-267
2G7. országos Siés január 21. 1871. yr téri teendőket, akkor átteszik a földmivelés- ipar 8 kereskedelmi minisztérium ügyeihez, melyekkel eddig soha sem volt oka, és alkalma foglalkozni; hanem- talán éppen azért tették oda, mert ebben semm * szakképzettséggel nem bir, hogy alkalma legyen U eki is, mint miniszter eollegáinak, tanulmányozni a miniszteri a-b-c-ét. Ha el akarnék térni a miniszter urak személyeitől, a magasabb rangú hivatalnokok személyeire, még tovább vihetném ezen jellemzéseket. De ugy hiszem, ennyi is elég volt. (Fölkiáltások jobbról. Nagyon is elég !) Megmutattam, hogy nem arra van a törekvés, hogy az embert oda alkalmazzák, a hová legtöbb képességgel bir, (Egy hang jobbról: Simonyi Ernőt kellene alkalmazni.) Különösen én gr. Andrássy alatt soha sem leszek miniszter. (Ivánka Zsigmond közbeszól : Nem bizony! Egy hang bal felől : Ivánka Zsigmond sem!) Önkénytelenül eszébe jutattja az embernek ezen állapot azt, a mit mondott a krimi háború alkalmával Leard képviselő az angol parliamentben. Ő szemére hányván a kormánynak sok mindenféle botlását, azt monda: hogy a kormány épen ugy jár el, mint azon ember, ki házat épitvén, mikor elszedette azon faalapzatot, a mely szükséges volt az építkezésre, igen sok, hol gömbölyű, hol négyszegletű lyuk maradt a falban, melyeken természetesen a szél átjárt s az első beesett. Hogy e bajon segítsen, csináltatott a lyukaknak megfelelő számú tuskókat, hol gömbölyűeket, hol négyszegletüeket; csakhogy a gömbölyű tuskókat a négyszögletű lyukakba dugta, a négyszögletű tuskókat pedig a gömbölyű lyukakba. (Derültség '.) Igen természetes, hogy czélját el nem érte, mert azon tuskók be nem töltvén a lyukakat, melyeket betöltendők voltak, a szél azután is átjárta a házat, az esső azután is beleesett. így vannak önök is uraim! a gömbölyű embereket a négyszögletű lyukakba, a négyszögletű embereket pedig a gömbölyű lyukakba dugják. (Átalános derültség!) T. ház! Csak egy pár szóval akarom jelezni még az ország pénzügyi állapotát, és azon eljárást, melyet e tekintetben a minisztérium követ. A múlt év közepén, midőn a volt pénzügyminiszter tőlünk távozott, többek között azt monda beszédében, hogy vigyázzunk, nehogy zavarba jöjjünk pénzügyeinkkel. Ezen nézetet jónak látta fölhozni ós idézni a jelenlegi pénzügyminiszter ur is, midőn a költségvetést elénk terjesztette. Ezen alkalommal ezeket monda : „E nézet és e tények alapján mondotta elődöm, t. i. Lónyay miniszter, hogy, ha a következő, t. i az 1871-iki évre a kormány ós a képviselőház a megkezdett utón tovább halad, s a kiadások előirányzatában vissza nem tér a szigorú takarékosság azon útjára, melyet 1868. és 69-ben követett, ugy az államháztartásban a sulyegyen megzavarása elkerülhetetlen." „Még súlyosabbá lett ezen nyilatkozat — tette hozzá a jelenlegi miniszter — későbben az által, hogy — a mit ő akkor előre nem láthatott — az országgyűlés ülésezésének további folyamán a t. képviselőház több póthitel alakjában még 6.670,940 frtnyi kiadást szavazott meg, tehát több, mint 7% millióval növelte azon deficitet, mely a pénzügyminisztert már úgyis aggasztá, fölemelvén azt egész 14.895,498 frtra. Ha ily nyilatkozat után én mégis egy előirányzatot vagyok kénytelen a jövő évre bemutatni, mely nemcsak hogy a kiadások alábbszállitását nem mutatja, de sőt azokat újból emeli, még pedig 9.872,258 írttal: akkor érzem, hogy ezen igazolással tartozom a képviselőháznak. Igaz, hogy igen furcsa az, ha az ország állapota ilyen, hogy akkor oly bugdetet terjesztelő a miniszter, mely igen nevezetes deficitet mutat föl, és igen különös, hogy, éjjen ilyenkor hozza javaslatba a minisztérium a miniszterialis hivatalnokok fizetésének és szálláspónzének fölemeltetését. Ezen fölemeltetés, mely magában csekélységnek látszik, többre megy évenkint mint 3 millió frtra, és ezt a miniszter ur productiv czólnak nevezi, mert azt mondja, hogy ő ezen többletet legnagyobb részben productiv czélra akarja fordítani. Ha azonban ezen 3 millió 400,000 frt is, a mibe kerülne a hivatalnokok fizetésének és szálláspénzének előirányzott föl- . emelése, ha mondom, ezen összeg is productiv czélra fektettetik be: akkor, t. ház, én nem tudom, mi a nem productiv befektetés? En szükségesnek tartom kimondani, miszerint én nem tartom azt, hogy a miniszteriális hivatalnokok, kezdve a minisztertől, le az utolsó hivatalnokig, túlságosan lennének fizetve, sőt azt mondom, hogy azok roszul vannak fizetve ; hanem, t. ház, én a hivatalnokok fizetésének fölemelésénél először azt óhajtanám, hogy azok száma csak a legszükségesebbre szorítkozzék, és hogy azok közé csakis a képesített egyének vétessenek föl, és 3-szor, hogy az időpont ugy választassák meg, hogy a fölemelést az országnak financzialis állapota engedje meg, mert t. ház, addig, a mig ezen az áron is jó hivatalnokokat lehet kapni, addig, a mig: egy-egy fogalmazó gyakornoki helyre is, ha ilyen megürül, egész serege van az aspiransoknak, ha átalában elég alkalmas embert lehet kapni, nincs jogosítva sem az országgyűlés, sem a kormány, hogy a nép vállaira mindig nagyobb és nagyobb terheket rójon s én részemről azt hiszem, hogy ezen •