Képviselőházi napló, 1869. XII. kötet • 1871. január 10–február 8.

Ülésnapok - 1869-267

86 267. országos ülés január 21. 1871. népiskolákat nem kapunk, hanem kapunk egy sereg nagyságos tanfölügyelőt. (Derültség.) Utakra van szükségünk, mert nem tudunk egyik városból a másikba jutni; de uj utak nem építtetnek, hanem állítanak mérnöki hivatalokat. Sóra van szükségünk, nehéz kapni a sót! de sót nem fogunk árulni, hanem fölállítunk 40 — 60 sóhivatalt, oda kinevezünk egynehány 100 sóhivatalnokot: és jön a másik pénzügymi­niszter, az ezeket föloszlatja; mert ő azt, a mit elődje cselekedett, nem helyesli. Igaz, hogy azon enquette bizottság, mely a sóügy megvizsgálá­sára kiküldetett, különösen ajánlotta ezen sóhi­vatalok fölállítását; de az uj miniszter azokat föloszlatja és nyakunkon maradnak a házak, a miket megvettek, nyakunkon maradnak az öt évre kötött terhes szerződések, és néhány száz hivatalnok, kiket fizetni kell. Uraim, ha igy járunk el, mi lesz abból ? ha például eszébe jutna Gorove miniszter urnák, mindazon vasutakat beállítani, melyeket elődje, Mikó miniszter alatt kezdettek építeni, és azok helyett ujakat állítana? Mi fogna történni, ha Szlávy miniszternek eszébe jutna beszüntetni azon posta és távirdai vonalakat, melyeket elődje ál­lított föl? Uraim, ha az ország vagyonával játszani nem akarunk, akkor az egyik miniszter által létrehozott intézkedéseket, az országgyűlés tudta és beleegyezése nélkül, megváltoztatni nem sza­bad : mert az országnak nincsen arra pénze, hogy 40 — 60 hivatalt fölállítsunk, számtalan szerző­dést kössünk, azokat fizessük ; de azon czélt, a melyért ezek fölállítva voltak, el ne érjük! De,t. ház! hogyis lehetne az máskép? Mél­tóztassanak t. ház, minden szenvedélyesség nél­kül, végig nézni a miniszteri padokon. (Halljuk!) Mindenekelőtt, ha itt volna, látnók, hanem mert nincs itt, nem látjuk a t. miniszterelnök urat. 0, amint nekünk itt egy beszédében meg­mondta, a gondviselés kegyelméből honvédelmi miniszter is; azt talán szerénységből még eddig nem mondta meg, hogy azonfölül a külügyek intézését, melyet az 1848:111. törvényézikk 13. szakasza egyenesen az ő felsége személye körüli minisztériumra, (Derültség) akarom mondani mi­niszterre bízott, nagy részben szintén ő viszi már akár buzgósághói, akár más tekintetből: azt én vizsgálni nem akarom. E három minisztérium te­endőinek, bár teljes elismeréssel vagyok is a mi­niszterelnök ur tevékenysége és tehetsége irányá­ban, alig hiszem, hogy egy ember teljesen, ugy a mint azt az ország érdeke megkívánja, képes legyen megfelelni: mert pluribus intentus, minor est ad singül a sensus. T. ház! ott van szerencsénk tisztelni a pénz­ügyminiszter urat, kiről mindenki tudja e házban, hogy igen tevékeny tagja volt a képviselőház­nak, igen sokat dolgozott és mindenki elismeri az ő kitűnő tehetségeit. Ezen tulajdonai fölis­mertetvén, kinevezték őt vagy két év előtt, igen helyesen a honvédelmi minisztériumban államtit­kárnak. Az igaz, hogy ő a katonasággal és a ka­tonai dolgokkal soha nem foglalkozott, hanem ott volt „fac eum, et érit" és még ellenségei is elismerik azt, hogy azon idő alatt, mig ő ott volt, oly ügyesen betanulta a dolgokat, hogy még a szakférfiak is csodálkoztak rajta. Mikor már meglehetős tökélyre vitte, átteszik a pénzügy­minisztériumba, azt mondják, hogy vedd át a pénzügyi tárczát, s ha ebből semmit sem tudsz, kezd újra tanulni az a-b-c-ét. (Nagy derültség.) Uraim! a közmunka és közlekedési minisz­ter ur, — a mint méltóztatik tudci, — a mi­nisztérium megalakulása óta, 3 évig vitte a földmivelés-, ipar és kereskedelmi minisztériumot, Nem várta tőle senki, midőn a minisztériumba lépett, hogy ezen szakmában különös szakkép­zettséggel birjon ; de tevékenysége és szorgalma által szerzett magának tapasztalatokat, és mikor a dolgot jól megindította, áttétetik a közmunka és közlekedési minisztériumba, hogy tanulmá­nyozza ott az „a-b-c-ét". (Élénk derültség) és a mint mutatja is első lépése, mindjárt hozzáfo­gott a minisztérium reorganisatiójához. És mit tett benne ? Kinevezte Szapáry Gyula grófot ál­lamtitkárnak. Tisztelettel vagyok ezen kinevezés ellen; (Hosszas derültség), de nem' birom fölfogni az in­dokot. Szapáry Gyula gróf csak arról volt isme­retes az országban, hogy mint főispán és mint ki­rályílag biztosított íőispán, Hevesmegyét vég­hetlen zavarba döntötte, és midőn a zavarból nem tudta kihozni, a belügyminisztériumba té­tetett át; hogy nemcsak egy vármegyében, hanem az egész országban zavart okozzon. (Nagy derültség.) Mikor a belügyminisztériumban, mint miniszteri tanácsos, betanulta a hivatalos teen­dőket; áttették őt a közlekedési minisztériumba államtitkárnak; mert hát a miniszter urnák szüksége volt valakire, ki vele együtt tanulmá­nyozza a közlekedésügyi teendőket. (Hosszas élénk derültség.) Menjünk tovább, t. ház ! (Halljuk, halljuk .0 Ott van a földmivelés- ipar-és kereskedelmi mi­niszter ur. Méltóztatnak tudni, hogy a minisz­térium megalakulásakor a t. miniszter ur, mint államtitkár működött a belügyminisztériumban. Midőn már a kezdet nehézségei okozta botlások és hibák után — mit ő is megenged — három esztendei működése alatt betanulta a belügyminisz-

Next

/
Thumbnails
Contents