Képviselőházi napló, 1869. XII. kötet • 1871. január 10–február 8.
Ülésnapok - 1869-267
82 267. országos Ölés Január 21 1B71. felelnie, hogy, miután a delegatiók néhány nap alatt összejönnek: ott megfog adatni a fölvilágositás. Az volt tehát a valódi indok, hogy két nap múlva Beust gr. volt válaszolandó a delegatióban ezen kérdésre és ezen választ ő nem akarta anticipálni, hanem inkább kitette magát is, ezen törvényhozó testületet is annak, hogy a világ azt mondja: bizony a m. országgyűlésen tehetnek kérdéseket, de feleleteket olyanokat kapnak, melyek sem a parlament méltóságával, sem az ügy fontoságával össze nem férnek (Helyeslés a szélső bal felől.) Azt t. ház, hogy a delegatio hozzon határozatot a külügyek felett s hogy a ház e tekintetben ne határozhasson: azt egyátaljában el nem fogadhatom. Ez világos megsértése az 1867. évi XII. törvényczik 8. §-nak, a mely azt mondja, hogy a külügyek a két minisztérium beleegyezésével tárgyalhatók csak; amit pedig a mi minisztériumunk tesz, azért felelős is és amiért felelős, arról számolni is tartozik. A külügyekről tehát a minisztérium a ház előtt számolni tartozik és e ház Ítéletet hozhat a kormánynak a külügyek beni eljárása felett. (Helyeslés a szélső bal oldalon). Ez volt a fő ok az ily válasz adásánál. Különben egyátalában nem foghatom meg, hogy miért lenne a miniszterelnök ur oly nagyon fukar a válaszokban : mikor már csak azért is kellett volna válaszolnia, hogy a saját maga állását, és ezen törvényhozó testület tekintélyét emelje. Akkor, mikor egész Európában nem ült együtt országg3 r ülés, csak itt Magyarországon, akkor, mondom, oly kérdésekben, melyek egész Európát érdekelték: hatalmában állott volna válaszolni, ártatlan lett volna a válasz; és ő mégsem válaszolt. Méltóztatnak emlékezni, hogy midőn a miniszterelnök nr az általam múlt évoktóber hó 9-én beadott határozati javaslat tárgyában válaszolt, azt mondta: hogy a neutralitást föntartani és béke föltétéleket akarni egyik vagy másik félre erőszakolni ismét nem lehet. Hogy azonban az mégis lehet, megmutatta Beust gr.; mert ő azt követte az egész háború alatt. De a mi, t. ház, igen nevezetes, én azt kértem, hogy a kormány a többi semleges hatalmasságokkal egyetértve, kövessen el mindent, a mi a béke helyreállítására vezethet. Ezt sokkal erősebben, sokkal világosabban és tüzetesen szórul-szóra tartalmazza a 171-ik okmány, mely közli gr. Beustnak Apponyi grófhoz Londonba irt levelét. Méltóztassanak megengedni, hogy ebből néhány mondatot magyarul fölolvassak: „Nagy érdekkel vettem azon leveleit, melyekben az angol kormány lépéseiről van szó a hadakozó felek közt kötendő fegyverszünetre vonatkozólag." (Persze mindig csak mások után indul és önmagától nem tesz semmit.) „Éppen most akartam Esellentiádat fölszólitni, hogy emelje ki lord Granville előtt a béke helyreállítására teendő együttes működésének opportunitását. (Tehát opportunus volt akkor!) Európa közvéleménye nyíltan ellene van a háború folytatásának, mely tetézi mindkét fél szenvedéseit. A kabinetek magukat a közvélemény orgánumainak tartván, nem tarthatnak attól, hogy különleges, vagy önző nézetekből indulnak ki. — A közóhajnak ezen közbelépés egyszerű kifejezése. Ezen közóhajt mólyen érzi majdnem egész Európa és oly tekintélyesen ki is fejezi, hogy alig lehet neki ellenállani." íme, t. ház, ily körülmények között szólítottam föl a kormányt, hogy a többi semleges hatalmakkal egyetértve, a béke helyreállítására működjék, és erre azt monda a miniszterelnök ur: hogy az nem opportunus. Azt monda továbbá Beust gróf (a hadakozó felekről levén szó) „fölfejtettük volna előttük, hogy egész Európa, sőt az emberiség érdekei szenvednek a kegyetlen háború miatt, és hogy a kabinetek eljöttnek hiszik a perczet, jó szolgálatot tenni a hadakozó feleknek, a mennyiben a béke helyreállításán fáradoznak. Meg vagyunk győződve, hogy Európa közvéleménye tapsolt volna ezen lépésnek, s érdekében oly élénken nyilvámüt volna, hogy szava nagyot nyomott volna a mérlegben." Én arra kértem a kormányt, hogy hasonló eljáráshoz folyamodjék, és a miniszter ur azt felelte, hogy ezt nem lehet tenni : felelte pedig október 31-ikén, mikor 4 nappal előbb a fönebb fölolvasott sorokat irta gr. Beust a londoni követnek. Ebből, t. ház, én, igen természetesen, nem magyarázhatok ki egyebet, mint azt, a mit a miniszterelnök ur előbb fölolvasott beszédében mondott: hogy a külügyeket egészen a delegatiókra akarja bizni. Én — igen természetesen — ezt el nem fogadhatom,, ós meg kell vallanom, t. ház, hogy ily közjogi állapot nem egyez meg Magyarország állásával, nem emeli Magyarország tekintélyét a külföldön, és nem alkalmas arra, hogy az ország belsejében a nemzetnek önerejében való bizalmát fölébreszsze. De ez, t. ház, az 1867-iki törvény eredménye. Én, méltóztatnak tudni, magam is és elvbarátaim is ezen törvényeket mindig elleneztük, mi mindent elkövettünk, s el fogunk jövőre követni, hogy ezen törvény alkotmányos utón eltöröltessék. De uraim, önök hozták ezen törvényeket és ha önök meg nem tartják, — nem akarok önöknek rósz akaratot tulajdonítani ebben, — kénytelen vagyok elfogadni azon magyarázatot, melyet bölcs előrelátó férfiak előre megjövendöltek: hogy t. i. azon tör*
