Képviselőházi napló, 1869. XII. kötet • 1871. január 10–február 8.

Ülésnapok - 1869-267

267. országo» öiés január 21. 1871. 83 vény által önök ráléptek azon lejtőre, melyről visszatérés nincs, a melyen megállapodni sem lehet, hanem lejtőről lejtőre tovább rohannak mindaddig, mig Magyarország alkotmányos létét végkép megsemmisítették. (FölUáltásoh a balon : Igaz, ugy van!) Ha ez igy van, t. ház, azon kérdésekre nézve, melyek a közös ügyekből származnak, megvallom, ha a dolog másik oldalára, t. i. bel­ügyeinkre tekintek: ott sem találok több vigasz­talást. Közjogi szempontból ott is folytonos csor­bítással találkozunk; nem fogok oly eseteket fölhozni, melyekről már előbb volt szó, hanem fölemlítek csak olyanokat, a melyek közelebb történtek. Ilyen p. o. a mint a pénzügyminisz­teri indokolás 24-ik lapján olvassuk, az, hogy a pénzügyminiszter szükségét látván a pénzügyi ügyészségek fölállításának, aziránt Julius hó 20­án felségéhez előterjesztést tett és megkapván ő felségétől az engedelmet, október elején fölállí­totta és életbeléptette ezen pénzügyi ügyész­ségeket. T. ház! Annak megbirálásába, ha ilyen pénzügyi ügyészségek szükségesek voltak-e, vagy sem ? én most nem bocsátkozom, hanem azt mon­dom, hogy a pénzügyminiszter ur ezen eljárásá­val, az alkotmányosság minden fogalmát meg­megsértette. (Helyeslés és föíkiáltás baloldalon: Igaz, ugy van!) Ő felségének királyi jogai törvények által vannak kijelölve. Ezeket én, részemről, tisztelet­ben kívánom tartani és tartatni; de ezen jogok közt nem foglaltatik az, hogy ő felsége a mi­niszterekkel egjmtt az országnak egyetlenegy filléréről is rendelkezhetnék, az országgyűlés be­leegyezése és megszavazása nélkül. [Helyeslés balol­dnlon) Itt pedig a pénzügyi ügyészségekre megkí­vántató költségekről, azoknak fizetéséről, tehát oly terhekről van szó, melyeket az országgyűlés mellőzésével, ő felsége beleegyezésével, a minisz­ter ur magára vett. De a miniszter urnák semmi joga sem volt ilyest tenni, vagy ő fölségénél ja­vaslatba hozni: ez valóságos és nyilt alkotmány­sértés. Azért hozom föl ez esetet, mert a mi­niszter ur talán azt hiszi, hogy igen helyesen és tökéletesen cselekedett. Hiszen előde is, az előbbi pénzügyminiszter ur, — akivel, melles­leg legyen megjegyezve igen furcsa lábon látszik állani a mostani pénzügyminiszter ur, mert majdnem mindent, a mit előde tett, már csak azért is, mert az tette, ellenkezőre akar fordítani, a mint szerencsém lesz bebizonyítani majd, midőn a részletes tárgyalásra térünk át — mondom, már Lónyay pénzügyminiszter ur is ő fölsége beleegyezése mel.ett, az országgyűlés hire és tudtán kivül 40, 60 sóhivatalt állított föl. Ha uraim, az ország vagyonáról, az ország­gyűlés tudta és beleegyezése nélkül rendelkez­nek a miniszterek, ő felsége beleegyezésével: ak­kor alkotmányra szükségünk nincs, akkor intéz­zék el az ország minden ügyét. Ez világos és valóságos alkotmánysértés, melyet az ország­gyűlésnek helyeselnie nem lehet. T. ház! Sokat lehetne mondani az átalá­nos belpolitikáról és a minisztériumnak ez irány­bani eljárásáról ; főjellemvonásai közé tartozik az, hogy ezen belpolitikában a franczia centrali­satiót igyekezett utánozni és behozni, azon fran­czia centralisatiót, a melynek behozatala eddig négy trónt döntött porba és temetett el, mely most a 14-ik alkotmányt döntötte meg; ezen centralisatiót akarták és akarják ezen csufságos bukás után is még mindig Magyarországban életbe léptetni. {Helyeslés a bal oldalon.) Önök, uraim, a kormányhatalom megtartásának szentelnek föl mindent, minden intézkedésök a belügyben csak oda megy ki, hogy magukat a kormányon föntarthassák, hogy magukat megerősíthessék. (Élénk tetszés a bal oldalon.) Önök, uraim, a reactio terére léptek, mi­dőn uj kiváltságos osztályokat teremtettek; az administratióban tehetetlenséget és teljes képte­lenséget tanúsítanak ! Uraim! mikor ezen ország­gyűlés, a 69-diki országgyűlés, megnyílt, mi volt önök első teendője? Az országgyűlés április 20-án nyilt meg, és már májusban beterjesztettek a bí­rói hatalomról szóló törvényjavaslatok. (Fölkiáltá­sok jobb felől: régi dolog!) Épen az a baj, hogy ez már régi dolog ; nagyon régi dolog és még most sincs végrehajtva; (Egy hang jobb felől: Nem lehet.) azért nem lehet végrehajtani, mert szük­ség van arra, hogy a kik bírákká fognak kine­veztetni : előbb a jövő választásoknál kortesked­jenek, és ezáltal kineveztetésükre érdemeket sze­rezzenek. (Elénk tetszés bal felől.) Mindenfélét tesznek párttaktikából más par­lamentalis országokban is a pártok, de hogy ma­gát, az igazságszolgáltatást a kortekedésnek alá­rendeljék : ez uraim példátlan dolog, ez sehol nem történt, csak itt történik. {Helyeslés a bal oldalon.) Hogy pedig nem akarják még ezen évben sem, amelyből csak 21 nap folyt le, a bírói intézményt életbeléptetni, azt eléggé mutatja az, hogy az arra szükséges költségeket a költségvetésben nem az igazságügyminiszter, hanem a belügyminisz­ternek budgetjébe foglalták, nemis az uj, ha­nem a régi törvényszékek szükséglete szerint. Tehát nem akarják még 71-ben sem életbelép­tetni azon törvényt, a melyet 69-ben hőség, ara­tás idején keresztül erőszakoltak ezen házban. Igaz hogy megmondta a pénzügyminiszter ur, hogy nem azért kellett a törvény, mert vég­rehajtani akarják; hanem, hogy a törvény meg­legyen. 11*

Next

/
Thumbnails
Contents