Képviselőházi napló, 1869. XII. kötet • 1871. január 10–február 8.

Ülésnapok - 1869-267

2S7. országos illés január 21. 1871. n Tehát kitetszik ebből ugy, mint kitetszik a bevezetésből is, hogy már jóval előbb volt értesülve ezen trónjelöltségről. Itt ugyanis azt mondja: „De a cs. és kir. kormány a leghevesebb szemrehányásoktól bizonyosan nem leendett volna megkímélve, ha a kérdéses jelöltségre nézve, mely igenis már sokkal előbb tudomására jutott, valami intézkedést tett volna." Tehát régen tudta, de nem fogta föl horderejét, mert annak semmi fontosságot nem tulajdonított. Pedig ha a történelembe visszatekintett volna: kétség kívül látta volna, hogy már más alkalommal is a spanyol trónjelöltségi kérdés igen bosszú bonyodalomra, és egy egész Európát magában foglaló nagy háborúra adott volt alkalmat. Lehetetlen lett volna neki be nem látnia, hogy Francziaország közönynyel nem nézheti azt, hogy egy vele vetélkedő hatalmasság, mely neki keletről szomszédja, Francziaország déli határára is kiterjessze befolyását és hatalmát. Mikor már Francziaországban kitört a. zavar, mikor megdördült a zivatar: akkor már látta a külügyminiszter hogy ez komoly kérdés, és azonnal ugy ir, mintha e zavar természetes következése volna annak, miről előbb bevallotta, hogy őt meglepte, ós hogy annak semmi fontosságot nem tulajdonított. A 9-ik okmányban ez van: , ,Die französische Nation hat die Empfindlichkeiten unterdrüekt, welehe die Vergrösserung Preussens in Deutschíand bei ihr rege gemacht hat, aber das kaum überwundene Misstrauen würde nieht nur von neuem erwaehen, sondern bis zu ernster Beunruhigung sich steigern, wenn der Versuch gemacht würde, Spanien durch die Thronbesteiguug einer Seitenlinie des preussischen Königsbauses für den Einfluss Preussens zu gewinnen. TJnsere Nachrichten aus Frankreich gestatten keine Zweifel darán, dass man dórt einen solchen Versuch als gegen die französischen Nationalinteressen gerichtet betrachten, und dass gegenüber der Candidatur des Prinzen Leopold die Haltung Frankreichs diejenige einer entschiedenen Gegnerschaft sein würde." Ekkor már látta, mikor Francziaországban a zivatar kitört, hogy az igen természetes, miszerint a franczia nép nem tűrhette el ezt bó- kével és türelemmel. Tehát sok előrelátással nem bir, de még ekkor is, midőn ezt mondja: távolról sem attól fél, hogy Porosz- és Francziaország közt háború fog támadni; hanem azt hiszi, hogy Spanyolországban fog háború kiütni, és azt mondja itt: „Die Gegnerschaft, die nur zu leicht in Spanien den Bürgerkrieg und in Európa die gefáhrlichste Spannung zwischen zweien seiner Hauptmáchte zur Folge habén könnte." Tehát Spanyolországban kereste a háborút, egyebütt Európában pedig csak feszültséget látott. Ugyanazon nézetben volt a párisi követ is, Metternich hg., ki, midőn ezen tárgyról Gramont hggel beszélt, és Gramont hg azt mondta neki: Ennek mi ellenszegülünk, ha mindjárt háborúba kellene is keverednünk Poroszországgal, és azt mondta „mais comment Y empéeherez — vous? —* „Si le Prinee Léopold arrive en Espagne, s'il y est acclamó, c'est áT Espagne qu'il faudra fairé la guerre!" 0 is Spanyolországban kereste a háborút, nem Poroszországgal. Azt hiszem, a háború eredetére és azon eseménynek, mely ezen háborút előidézte, megbirálására, igen kevés belátást és igen kevés itélőtehetséget tanúsított a kormány. De ez nem magában álló eset. Méltóztatnak emlékezni, t. ház, hogy a múlt év késő tavaszán, Emsben találkozás volt az orosz czár és a porosz király közt. Az ilyen fejedelmi találkozások, igen természetesen, igen sok conjecturára adnak okot, és minden diplomata igyekszik, minél biztosabb tudósítást meríteni azokról. Ezen tekintetben is a mi külügyérségünk nagyon szépen volt értesítve. Azt mondja egy jun. 27-én irt levelében: „II me revient de diíférents cötés que la question polonaise a joué un certain röle dans 1' entrevue d'fiins. Les deux Souverains auraient, m' assure-t-on, jugé néeessaire d' établir entre eux une sorté d' entente provoquée par V attitűdé du Gouvernement Impérial et Royal dans les affáires de la Galicie." Tehát mindenfelől az a hir jutott neki, hogy az orosz czár és a porosz király Emsben gróf Beust-ról és azon vívmányairól beszéltek, melyeket Galicziában tett. A következés megmutatta, hogy az emsi találkozásnak egészen más czélja volt, mint akár gróf Beust-ról, akár Galicziáról beszélni, és az iránt megállapodni. Hanem t. ház, ezen okmányt — a vöröskönyv VI. okmányát illetőleg — van más megjegyzésem is. Ezen okmányban maga a közös külügyminiszter bevallja, hogy Ő az 1867-iki törvények ellenére cselekedett. En sohasem voltam nagy barátja ezen törvényeknek, azt méltóztatnak tudni ; de ha már meghozták önök, legalább önök ügyeljenek föl arra, hogy azok meg is tartassanak. Az 1867: XII. t, ez. 27. §-a azt mondja a közös külügyminisztériumot illetőleg: „E minisztérium a közős ügyek mellett sem egyik, sem másik résznek külön kormányozta ügyeit nem viheti, azokra befolyást nem gyakorolhat. Es ime, azt mondja itt a közös külügyér: „Je ne desconviens nullement de m

1 étre montré favorable, depuis mon entrée ku Ministére, á