Képviselőházi napló, 1869. XII. kötet • 1871. január 10–február 8.
Ülésnapok - 1869-264
58 264. országos ülés január 17. 1871. nagyobb akadályának, és hogy legalább ily okon a jövőben ne legyen alkalma a jobboldalnak hangos éljenzésre fakadni, óhajtjuk, hogy a közös hadsereg minélelőbb megszüntettetvén, a magyar hadsereg állittassék föl minden szükséges szervével. Ezen ügyekezetünket sohasem titkoltuk, sőt beváltottuk, és bevalljuk ma is, be fogjuk vallani holnap, holnapután is ; de nem akarhatjuk kivinni azt ma; tisztelt ház, hogy ezért épen a jobb oldalról csinálnak ellenünk szemrehányást: valóban furcsa tüneménye a parlamenti életnek ! Ma, a mint a központi bizottság érdemes előadója helyesen mondta, hogy csak a törvényben megállapított czim helyreállításáról van szó, nem pedig a lényegről, ne aggódjanak; méltóztassanak meggyőződve lenni, hogy mihelyt a lényegről lehet szó, sem igénytelen személyem, annál inkább pedig a pártnak többi tagjai nem fogják elhalgatni óhajtásukat a trón és haza érdekében fölállítandó külön magyar hadsereg iránt; most pedig bezárom beszédemet azon tiszteletteljes figyelmeztetéssel, hogy kik a robbanástól félnek, ügyeljenek : nehogy épen a heterogén elemek túlságos mesterkélt összeszoritásával idézzék elő azt. (Helyeslés bal felől.) Elnök: Szólásra följegj^ezve senki többé nem levén, ha nem akar senki szólani, a vita be van fejezve. Szó illeti még a központi bizottság és a külön vélemény előadóját. (Fölkiáltások: Holnap! Ma! Egy hang: Csak röviden és okosan.) Győrffy Gyula központi előadó: Arra nézve, hogy miként beszéljek, a jobb oldaltól utasítást nem kérek! (Zaj. Fölkiáltások: Holnap! Ma!) Elnök: Mindkét oldalról a szavazás holnapra kéretik elhalasztatni, azonkívül egy részről névszerinti szavazás is kéretik. (Fölkiáltások: Holnap! Ma!) Méltóztassanak azok, kik a vita folytatását kívánják, fölállani. (Megtörténik.) A többség ma kívánja folytattatni a vitát. Győrffy Gyula központi előadó: T. ház! Ha a szavazásnál, mely e kérdés fölött dönteni fog, egyedül azon érvek szolgálnának irányadókul, melyek tegnap és ma e teremben elmondattak, akkor, t. ház, daczára annak, hogy élesen elválasztott pártokat képezünk, mégis a legjobb reményben lennék az iránt, hogy a központi bizottság által előadott indítvány e ház többsége által is elfogadtatik: mert ezen indítványban nincs egyéb, mint annak óhajtása, hogy tartassák meg az, mi az 1867 : XII. törvény czikkben foglaltatik. Minthogy azonban, t. ház, ismerem a helyzet nyomasztó voltát és azon sok mindenféle pressiót, mely még a lelkiismeretre is nehezedik: (Derültség jobb felől.) egy pillanatig sem vagyok kétségben a központi bizottság indítványának sorsa iránt; és ezért nem szándékom igazaim ujabb kimutatására hosszas vitatásba bocsátkozni s központi előadói jogommal csakis egykét észrevételre szorítkozván, azt csak azért használom föl, hogy kijelentsem, miszerint az ellenvetések, melyek a háznak jobb oldaláról előadattak, legkevésbé sem ingatják meg meggyőződésemet. Tegnap bátor voltam kimutatni, hogy mily tarthatatlan a kölön véleménynek azon alaptétele, miszerint mi azért nem hivatkozhatunk most a XH-ik törvényczikk 12. és 14-ik §§-ra, mert a ház törvénymagyarázat jogával élve, állapította meg a „sorhadi csapatok" kifejezést; és én köszönettel tartozom, t. ház, hogy senki sem akadt, ki a külön véleménynek ezen álláspontját elfogadta, s azt védelmezte, támogatta volna; köszönettel tartozom: mert ennél több elismerést az általam fölhozott érvek számára e házban nem is remélhettem. Azon szónokok, kik a kormány által előterjesztett czimet pártolták : egészen más alapból, más indokokból indultak ki, mint a külön vélemény. Legerősebb támadás, a központi bizottság javaslata ellen, kétségkívül a miniszterelnök ur által intéztetett e mai napon. Az volt ugyanis részéről mondva, hogy a központi bizottság által indítványozott czim összeütközik a törvénynyel és pedig kétszeresen, mert nemcsak az 1867-ik XII., de az 1868-iki XL. törvényczikkel is ellentétben állana. Azon állítását, hogy, a „magyar hadsereg" kifejezés használása a XII. törvényczikr kel összeütköznék, ugy indokolta, hogy miután a Xn. törvényczikk értelmében, a magyar hadsereg az összes hadseregnek kiegészítő része, ennélfogva, ha most a törvényjavaslat czimében csak a részt teszszük az „egész" helyett, ez által meg fogjuk sérteni a törvényt, mely „közös" hadseregről szól. Miniszterelnök ur ezen ellenvetésére Ghyczy Kálmán tisztelt képviselő társam már válaszolt, és én csak azt jegyzem meg, hogy még eddig senki sem födözte föl azt, hogy a „magyar hadsereg" kifejezésnek használása törvénybe ütköző lenne, és bátor vagyok az igen tisztelt miniszterelnök ur figyelmébe ajánlani, hogy már tegnap, midőn a központi bizottság nézetét indokolni szerencsés voltam, kijelentettem, hogy ezen módositványnak egyátalában nem czélja más hadsereg számára szavazni meg ujonczokat, mint azon hadsereg számára, melyről a XH-ik törvényczikkben történik említés. Azt mondja az igen tisztelt miniszterelnök ur, hogy mintán én azt állitám, hogy a czim módosításával nem kívánunk most egy külön magyar hadsereget fölállítani, hanem csakis a
