Képviselőházi napló, 1869. XII. kötet • 1871. január 10–február 8.
Ülésnapok - 1869-264
264. országos Ülés január 17. 1871. 59 SH-ik törvényczikkben megnevezett hadsereg számára javaslunk ujonezokat, ezen előterjesztésem ellentétben állana igen tisztelt képviselő társam Tisza Kálmánnak szavaival, ki szükségesnek nyilvánította mindazon gátak megszüntetését, a melyek egy külön magyar hadsereg fölállításának akadályul szolgálnak. Én nem fogadhatom el azon nézetet, mintha említett állitásom és a Tisza Kálmán által kifezett óhajtás között valami ellentét lenne; mert én is óhajtok külön magyar hadsereget, habár most, ez alkalommal, a jelen módosítás által nem kívánok, mert nem lehet kívánni egyebet, mint azt, hogy az ujonczok addig is, mig külön magyar hadsereg fölállittatnék, azon magyar hadsereg számára szavaztassanak meg, melyről a XH-ik törvényczikkben említés tétetik; de a közös hadseregnek közvetlenül semmi esetre sem. Legyen meggyőződve a t. miniszterelnök ur, hogy nem ily mellékes utón látjuk mi jónak a nagy elvek keresztülvitelét, s mindenesetre föl fogjuk használni annak idejében az alkalmat, hogy ezen eszme érvényesítésével erőnkhöz képest a haza ügyének szolgálatot tegyünk. Jövőre nézve tisztelt ház, én nem félek a külön hadsereg eszméjétől, nem riaszt vissza Deák Ferencz tisztelt képviselő urnák azon figyelmeztetése sem, hogy gondoljuk meg, miszerint a magyar hadsereg nem csupán magyarajku emberekből áll; az ilyesmi rám ijesztő hatást nem gyakorol; mert én, tisztelt ház, Magyarországnak nem magyarajku polgárait a hazára nézve veszedelmeseknek nem tartom. (FölkiáMsok jobbról : 1848!) Nem félek attól, hogy a magyar hadseregnek tagjai nem magyarajku emberek is lesznek; és az semmiesetre sem szolgál nekem arra indokul, hogy lemondjak a magyar hadseregről, s azt idegen kezek közé vessem. (Élénk helyeslés a bal oldalon.) A tisztelt miniszterelnök urnák azon állítására, hogy ha külön magyar hadsereg fölállittatnék, annak következménye az lenne, a mi 1848-ban volt, hogy tudniillik megtörténhetnék, hogy a két külön hadsereg egymással ismét szemben állana. Erre nézve megjegyzem, hogy valamint a múltban, a kormánynak hibája és bűne volt ez, hogy azon két hadsereg egymással szemben állott, mert megtagadta a nemzetnek jogos követeléseit, nem akarta elismerni az alkotmányt: ugy jövőre is, ha ilyesmi megtörténnék, az csak a kormánynak hibája és bűne volna és neki hivatása kikerülni az ily eshetőségeket. {Élénk helyeélés a bal oldalon.) Mindenesetre tisztelt ház, csak szerencsének találom Magyarországra nézve, ha bármi körülmények között, a megtámadások ellenében lenne valami, az, a mi oltalmazna. Azon érvekre, melyek a védtörvényből és a védtörvénynek azon §-ából vannak merítve, melyek a magyar csapatokról tesznek említést, és különösen a Deák Ferencz tisztelt képviselő ur által emiitett 13. és 32. §§-okra bátor vagyok megjegyezni, hogy, habár azok a magyar csapatokról tesznek említést; de miután ugyanezen törvény ll-ik szakaszában az 1867. Xlí-ik törvényczikk azon szakaszaira van hivatkozás, melyek a magyar hadsereg lételét biztosítják, ebből nagyon természetesen az következik, hogy a magyar hadsereg eszméje mindazon magyar hadcsapatokra is értendő, melyekről a véderőről szóló törvényben említés tétetik. Mondatott, tisztelt ház, hogy a kisebbség által indítványozott, illetőleg a kormány által javaslatba hozott czim szintén a törvényen alapszik, és így ezt a törvényesség szempontjából megtámadni nem lehet. Erre, t. ház, igen könynyü a felelet, és ha a törvényesség szempontjából kell a két javaslat közt választani, csakugyan nem értem, hogy itt kételynek lehessen helye. A ,.magyar hadsereg" kifejezés magában foglalja a magyar csapatoknak alárendelt fogalmát is, és igy ha „magyar sereg'* kifejezés tétetik a törvénybe, ez által egyátalában nem lesznek megsértve a véderőnek azon különösen Deák Ferencz t. képviselő társam által idézett szakaszai, melyek a magyar csapatokról szólnak, mert az egészben a rész is benne foglaltatik. Ha azonban, t. ház, a magyar sorhadi csapatokról szóló kifejezés vétetik föl a törvény czimébe, ez már nem történhetik törvénysértés nélkül, mert a kisebb fogalom a nagyobbat magába nem zárván : ez által nagyon természetesen ellenne ejtve a magyar sereg eszméje, azon eszme, mely az 1867: Xlí-ik törvényczikkben de van téve. (Helyeslés bal felől.) Hallottam t. ház, bizonyos aggodalmakat is, melyek egykissé rejtélyes alakba burkoltan voltak előadva, és igy, megvallom, azok alaposságát megérteni nem tudom. Moudatott ugyanis, hogy, ha a központi bizottság által indítványozott czim lesz elfogadva, ebből valami zavar, valami bizalmatlanság keletkeznék. Mondatott, hogy ez alterálná az osztrák örökös tartományokkal kötött egyesség pontjait, sőt a miniszterelnök ur azt is mondta, hogy az világosan az egyességnek megtörése lenne. T. ház! Én ezen állításokat határozottan tagadom, hiszen az 1867 : XII. tör vény czikk azon törvény, mely a kiegyenlítést magában foglalja, és ez foglalja magában a „magyar hadsereg" kifejezést is; ha tehát mi magyar hadsereget kívánunk és a törvénybe újra megnevezzük, ez által csak a kiegyenlítési törvénynek teszünk eleget, nemhogy azt megsértenők. Egyességre 8*
