Képviselőházi napló, 1869. XII. kötet • 1871. január 10–február 8.

Ülésnapok - 1869-280

280 országos ülés február 8. 1871. 401 Az igazságügyminiszter urnák van egy másik rendelete, 1868. évi április 14-éről keltezve, mely az ország összes törvényhatóságaihoz van intézve. Ha ugy első pillanatra veszi az ember, nem valami nagy dolog van ezen rendeletben, hanem, ha ugy mélyebben megfontolja az ember : mégis bizonyos aggodalmat kénytelen táplálni. Ezen rendeletben az van, hogy ha a magyarországi hatóságok és bíróságok a lajthántúli tartományok hatóságaival és bíróságaival érintkeznek, átiratukat s leveleiket egyszersmind német fordításban is mellékeljék. Ugy van kimondva a rendeletben, hogy a es. k. miniszterelnök értesítése adott alkalmat e rendelet kibocsátására. Nem tudom, ki ezen cs. k. miniszterelnök : Andrásy-e, vagy más ? ki a magyar minisztert arról értesitte : miszerint a német hatóságok a magyar átírást is elfogadják. Az igazságügyminiszter odáig ment ez udvariasságban, hogyha már magyarul lehet átírni: a német fordítást is okvetlenül mellékeljék. Ha a másik oldalról a viszonyosság megvolna, hogy ha a túlsó hatóságok átirataikhoz a magyar fordítást mellékelnék : nem szólnék ellene semmit; mert csakugyan a felek érdekében van az, ha a hatóság mindjárt látja az átiratból : mit kell tennie. Azonban positiv tudomásom van, hogy ez nincs ugy. Folytonosan jönnek német levelezések, megkeresések, magyar fordítás nélkül. Tekintve azt a viszonyt, melyben Magyarország az osztrák tartományokhoz áll, tekintve a németesitési tendentiákat, a melynek Magyarország nyomorúságosan ki volt téve: azt gondolom, nem lehet ezt a körülményt oly könnyen venni, és akármikép történjék is, politikai szompontokból nem volt helyes, viszonyosság nélkül a magyar hatóságoknak megparancsolni, hogy német fordítást is küldjenek. Az igazságügyminiszterinm működése legkárhozatosabbnak tűnt elő a büntető törvényhozás terén. Nincsen jurista, a ki csak egy keveset is tanult, a ki a rögtönitélő-biróság barátja tudna lenüi. Az igazságügyminiszterium kétféle rögtönitélő-biróságot állított az országban. Hogy a nagyobbikra későbben menjek át, a kisebbiket veszem elő első sorban. Az 1867. május 17-én megállapított sajtóügyi esküdtszéki szabály szerint, mely az 1843. évi büntető-javaslat elveitől lényegesen eltér: az esküdtszéki bíráskodásban valóságos statáriumok állíttattak föl. Az 1843-ki „büntető javaslat" szerint, mielőtt valakit perbe fogtak, volt egy perbefogó szék; először ez határozta el: vajon a vádlottat perbe lehet-e fogni, vagy nem ; és másodszor : midőn a perbefogó szék a perbefogást elhatározta, az érdemleges ítélet ellen egész a legfelsőbb fórumig lehetett fölebbezni; méltózKÉPV. n. NAPLÓ 181 * xntassék a 403. és 404-ik §§-okat otthon megtekinteni, hogy volt a végitélet elleni fölebezés a legfelsőbb itélőszékig, nemcsak formasértés miatt, hanem érdemlegesen is. A miniszteri rendeletek szerint az esküdtek ítélete ellen nincs fölebbvitel, valamint nincs az 1843-ki törvényjavaslatban a perbefogó szék határozata ellen; hanem a miniszteri rendelet szerint nincs érdemleges fölebbezés a végitélet ellen sem. Az a 3 táblabíró, a ki ott ül, statarialiter itél és szabja ki a büntetés minőségét és mennyiségét, midőn a törvény hosszú évek soráig tartható fogságot enged meg bizonyos esetekben, mint egy kényúr ítélhet az emberi szabadság fölött, és miután a törvény azt mondja, hogy a bíróság elhatározásától függ, pénz- vagy fogságbüntetés között választani, és az a biró tetszésétől függ; miután a törvény nem határozza meg a minimumot, a legnagyobb bűnökben legcsekélyebb pénzösszegre ítélni azt, kit az esküdtek vétkesnek kimondottak : statarialis eljárásból borzasztó és kebelrázó igazságszolgáltatás keletkezhetik; ha a kormány által kinevezett bírák pártszempontból kezdenek eljárni, — nem akarom mondani, hogy ugy jártak el ; — akkor megtörténik, hogy mikor az egyik ugyanazon bűntett miatt kaphat 5 forint büntetést, az ellen többé jogorvoslat nincs; addig másik ugyanazon esetekben kaphat 5 — 6 esztendő börtönt: anélkül hogy ezen rögtönitélet enyhítése végett fölsőbb bírósághoz fölebbezésnek helye volna! Ez, mondom, az egyik statarialis eljárás, melyet a miniszter ur, hónapról hónapra uj meg uj rendeletekkel, ha jól emlékszem, tizennégygyei, gazdagítani méltóztatott. Ezenkívül van még egy másik statárium is Magyarországban, melyet az igazságügyminiszterium egy 1868. év november 5-én kelt rendeletével kihirdetett. (Halljuk!) A statarialis eljárás Magyarországon nem alapul törvényen, valamikor 1790. előtt hozhatták be rendeletileg, mit onnan következtetek, hogy 1790-ben kelt egy királyi rendelet, melyben a statárium megszüntettetik. Az 1808-iki XVTII t. czikk, mely a fölkelésről, insurrectióról szól, azon katonákra nézve hozza be a statáriumot, kik szolgálati idejökben rabolnak vagy rablógyilkosságot stb. követlek el; de ezen törvény czime és 20. §-a világosan, de világosan kimondja, hogy ez csak katonai törvény. Oly törvény, Magyarországon, mely a statáriumot polgári egyénekre is kiterjesztené : nem létezik. Azonban, ha már a miniszter ur tán ezen tőrvényben keresett volna támaszpontot arra nézve, midőn a statáriumot a polgárokra is kiterjesztette ; figyelmeztetnem kell, hogy azon régi törvény mennyivel szabadelvüebb és mennyire jobban biztosítja a bünte51