Képviselőházi napló, 1869. XII. kötet • 1871. január 10–február 8.
Ülésnapok - 1869-280
280 országos Ülés február 8. 1871. 399 nyegesen és- első soron megkívánnék. Magyarországban mindenki tudja, ismételve említtetett már a házban is az, hogy Magyarországban törvényt alkotni, módositni, változtatni csak a törvényesen megkoronázott királynak és törvényesen egybehívott országgyűlésnek lehet; ezen kívül mindaz, mi rendeletileg történik: sérti a törvényt, az alkotmányosságot. Az igazságügyminiszter, ki a király nevében az 1848: III-dik törvényczikk szerint gyakorolja a végrehajtó hatalmat: jogosítva van rendeletek kibocsátására, melyek a végrehajtás körébe tartoznak, jogosítva van azok kibocsátására, melyek az administratió körébe tartoznak ; de ha a miniszter jogosítva van valamely ilyenféle rendelet kibocsátására : akkor, ugy gondolom, arra neki meghatalmazást kérni nem szükséges: sem az alsóháztól, sem a felsőháztól, sem pedig ő felségétől. Mihelyest a miniszter meghatalmazást kér, elismeri azt, hogy ő azt maga, mint miniszter, azon végrehajtói hatalmánál fogva, melyet neki a törvény nyújtott, nem teheti meg. És azért én azt téves, hibás, alkotmányellenes eljárásnak tartom; vagy midőn a miniszter törvényt akar alkotni, vagy törvényt akar megszüntetni : nem törvényjavaslatot terjeszt a ház elé, hanem meghatalmazásért folyamodik a házhoz rendelet kibocsátására ; azután a rendeletet kibocsátja, és később, ha kérdeztetik, hivatkozik a háznak meghatalmazására. A múlt esztendőben emiitettem egy pár rendeletet, melyek Magyarországra vonatkoznak. Most Erdélyre jövök. Az 1867. Julius 9-ki rendeletben a minisztérium rendelkezett az erdélyi legfőbb törvényszék további meghagyása iránt. Itt van például az 1867. aug. 6ikán kelt miniszteri rendelet, mely szerint Erdélyben a kiegyezkedési eljárás megszüntettetett, továbbá az 1867. szept. 7-én kelt rendelet, melylyel az ügyvédség rendeztetett. — Fölemlítem tovább az 1866. okt. 1-én keit rendeletet, melyben az erdélyi legfőbb ítélőszék föloszlathatott és ide hozatott a hétszemélyes táblához. Engedje meg a t. ház, hogy ezen pontnál közbevetőleg megállják, és egy megjegyzést tegyek. Gondos, óvatos, körültekintő minisztertől azt vártam volna meg, hogy mielőtt az erdélyi legfőbb itélőszéket föloszlatja, és annak hatáskörét átruházza a magyarországi hétszemélyes táblára, és mielőtt itt ezen hétszemélyes táblát activitásba hozta: arról gondoskodott legyen, ezen hétszemélyes tábla oly helyzetére nézve, hogy hatáskörét elfoglalhassa. De az 1867. október 1-én kelt rendelet értelmében életbe lépett hétszemélyes tábla Erdély ügyeiben is itélt, hogy többet ne említsek, pl. a tóíalusi ügyben; holott még 1870. évben a hétszemélyes táblánál az erdélyországi törvénykönyvek nem voltak meg; s csak akkor, csak ezen késő időben irtak azokért, hogy azokat küldjék meg. Már hogy hogyan működhessék egy legfőbb ítélőszék a nélkül, hogy a szükséges törvénykönyvek meglegyenek : nem látom be. Én ott voltam a legfőbb itélőszéknél személyesen, láttam, hogy keresték a könyveket s láttam azt is, hogy nem voltak meg a könyvek, csak 1870-ben rendelték meg azokat. 1867. október 16-án kelt továbbá azon rendelet, mely a telekkönyvek behozatalát rendeli meg Erdélyre nézve; és azután 1868. évi márczius ötödikén kelt azon rendelet, mely Erdélyben az úrbéri bíróságokat állítja föl. — Az igazságügyminiszter vagy az igazságügyminiszteriumban valaki, a ki ezen szakmában épen ezzel volt megbízva: elővehette volna az 1847-ik évi erdélyországi törvényt, és abban látta volna különösen a XlV-ik törvényczikket is, méhében az uri székek megszüntetvén, igen szép alkotmányos úrbéri bíróságok fölállításáról, történik intézkedés, mely szerint, különösen a megyékben és székekben mindenütt meghatároztatok, az elnökön és jegyzőkön kívül, kik a törvényhatóságok által választatnak, az illető törvényhatósági közönség eandidál 18 ülnököt, ós a 18 közül nevez ki azután ő felsége hatot. Megvan tehát e szerint ő felségének is azon joga, hogy ő nevezi ki a bírákat, de megvan mégis a közönségnek is azon alkotmányos joga, hogy ő candidálhasson. Az alkotmányos magyar miniszternek azonnal a mint tárczáját kezébe vette: végre lehetett és végre kellett volna hajtania e törvényt. De ha már a miniszter azon szándékkal volt, hogy minden választást megszüntessen, és a kinevezést a kormány kezeibe ragadja: akkor természetesen elő kellett állni ezen miniszteri pátenssel, mely saját hatalmánál fogva Erdélyországban bíróságokat áhít föl; pedig ha Magyarországban az 1791 . XII. törvényczikkben meg van tiltva még ő felségének is a bíróságokon változtatást tenni: akkor Erdélyben szintén ily törvény áll fön. Az erdélyi 1790: VII-VIII. törvényczikk csaknem szórul-szóra ugyanazt fejezi ki, a mit az 1791-ik magyarországi XII-ik törvényczikk; t. i. hogy a bíróságokat magának a fejedelemnek sem .szabad patentaliter megváltoztatni. A miniszter ur tehát megszegte ezen törvényczikket, midőn saját hatalmánál fogva fölállította Erdélyben az úrbéri bíróságokat. Itt van továbbá az 1870. márczius 11-én kelt rendelet, mely a székelyek úrbéri ügyeit rendezi. Ezen rendelet az ottani lakosság legfontosabb érdekeibe vág, és ezeket is önkényileg intézte el a miniszterül*. Itt van az 1867. aug. 12-iki, az úrbéri kárpótlások tárgyában kibocsátott rendelet. Magyarországban szükségesnek találtatott,
