Képviselőházi napló, 1869. XII. kötet • 1871. január 10–február 8.

Ülésnapok - 1869-280

398 280. országos ülés február 3. 1871. szolgálnak neki; hanem oly nemzettel van dolga, mely 1849-től fogva egészen mostanáig folytonosan mindennap egyről másra mindig ujitott, módosított, mindig változtatott törvénykezéssel kifárasztatott, annyira, hogy merem ezt az igazságügyminiszter urnák, kinek jogtudományát elismerem, megmondani: hogy maga sem, de az összes minisztérium sem, még ha sokáig gondolkozik is, akkor sem képes sok jogkérdést megfejteni, még ha feladványképen is adatnék fel neki, még néhány nap múlva sem, holott azokat mégis meg kell fejteni a törvénykezés terén. Nincs az országban egyetlen egy ember, ki bármennyire buzgó lenne, még annyira tanult és folytonosan gyakorlatban volt legyen: a ki a jognak terén biztosan tudna elindulni. Ha csak azt veszszük, hogy 1850-ben alkottak új bíróságot, behoztak uj váltótörvényt, 1852-ben behozták az ősiségi pátenst, a büntető törvénykönyvet, 1853-ban az úrbéri pátenseket, a büntető perrendtartást, az osztrák átalános polg. törvénykönvvet, az uj csődrendtartást, szerveztek uj bíróságokat, kécőbb az urbériség vitelére nézve terjedelmes szabályokat, bányatörvényt, telekönyvi rendszert s. a. t. és kibocsátottak számos rendeletet, melyek a kormánylapokban megjelentek : mindezt lehetetlen volt egy ügyvédnek emlékezetében tartani, annál kevesebbé; mert nem csak azon törvényjavaslatokat vagy tulajdonkép azon rendszabályokat és úgynevezett törvényeket kellett az embernek megtanulni, melyek az igazságügy terén hozattak be; hanem annak, ki Magyaroszágon joggal foglalkozott: meg kellett tanulni sokszor azon politikai szabályokat is, melyeket nem az igazságügyminiszterium, hanem más minisztérium bocsátott ki, de a melyeknek némikép itt ott volt oly pontja, mely a magánjoggal érintkezik. Például — hogy száraz beszédemet egy kissé megfűszerezzem —, ha az ügyvédet az apácza megkereste, hog}

7 tulajdonképen neki milyen jussa van, hogy hány krajczárral kapja olcsóbban a burnótot mint, más : tudnia kellett, mert otc van az 1852. 141. számú kormányrendelet, hogy minden apácza havonként egy fél font burnótot kap, 24 krajczárjával számítva fontját, kivéve az Erzsébet-apáezákat, a kik ugyanannyiért havonként 3

|

4 fontot kapnak. (Derültség.) Mikor az apácza jussát kereste, akkor az ügyvédnek ezzel is elő kellett állnia. Valóban, annyira kifáradtunk ezen sok rendelettel, ma már annyira meglankadtunk, hogy magam is megvallom: miként szinte nehezünkre esik azon roppant sok számú miniszteri rendeletet elolvasni, melyeket a t. igazságügyminiszter ur miniszterségének négy esztendeje óta látnom, kellett. Ha sokat változtatjuk a törvényeket, a rendeleteket, utóvégre megszokjuk az ideiglenességet; tudja már az ember, hogy a mi ma áll: az ideiglenes, azt nem tanulja meg ugy, a mint kellene, becsületesen, elvéti a formát, és e miatt sokszor a legfontosabb anyagi jog veszendőbe megy. (Helyeslés.) . - . A ház lesz oly szives még egy rövid ideig türelemmel lenni. (Halljuk!) Ha az igazságügyminiszternek működését figyelemmel kisérjük, azt két csoportozatban látjuk megjelenni. 1-ször a törvényhozás terén, itt a házban, és a rendeletek terén. Hogy mik alkottattak a törvényhozás terén : azt röviden el fogom mondani. Alkottatott egy perrendtartás, melyről már én megmondottam az ítéletet, de a melyről az egész ország azt mondja: hogy rósz, roszabb az előbbinél; alkottatott bírósági törvény, melyet, mint előbb mondottam, máig sem lehet végrehajtani, tehát idő előtti ; alkottatott azon szőllőváltsági törvény: mely inig egyrészről a népre nagy terheket rótt, ugyanazon hibát követte el, melyet az úrbéri váltságról szóló törvény; mert a volt földesúr kapott papirt, melynek tegnapi, tehát legutóbbi értéke 72 és fél frt volt, tehát nem száz a névszerinti érték szerint; alkottatott egy törvényjavaslat az első bíróságok szervezéséről, melyet a 25-ös bizottság darabról darabra összetépett, s maga az igazságügyminiszter sem akar belőle egy darabot sem megtartani. Az igazságügyminisztérium még a múlt évben beterjesztett több rendbeli törvényjavaslatot az urbériségből eredt viszonyok rendezéséről. Én szerettem volna látni, ha az igazságügyminiszterium, — mert már az országgyűlés együtt volt, — az ily nagyfontosságú törvényjavaslatokat már 1867-ben beterjesztette volna, hogy azok annak idejében tárgyaltattak volna ; sok alkalmatlanságtól szabadított volna ez meg sok embert, kinek ügyében még most is a pátens dönt. Mikorra ezen törvényjavaslatok a házon átmennek és törvénynyé válnak: azt fogjuk látni, hogy az ország legnagyobb részében az illető ügyek, melyeket ezen törvényjavaslatok lennének hivatva rendezni, már egészen el vannak intézve, egészen be vannak fejezve, (Jbölkiáltás jobb felől: Annál jobb!) ugy hogy azokra nézve ezen törvényjavaslatok már semmi hasznot sem fognak hozni. Ha a minisztérium például — csak egy esetet veszek — a telepitvényesek ügyiét törvényhozási utón, annak idejében elintézte volna: már 1867-ben, akkor nem történt volna oly szerencsétlen eset, mint történt Tófalván, hol a telepitvényesek jószáguktól fosztattak meg. (Igaz ! "TJgy van ! bal felől.) Ha a minisztériumnak rendeleteit veszem bírálat alá: azokból legelőször is azon meggyőződésre jutok, hogy azon bizottságnál, mely ezen rendeleteket készítette: hiányzott azon alkotmányos érzelem, roelyetminden törvényhozónál lé-