Képviselőházi napló, 1869. XII. kötet • 1871. január 10–február 8.

Ülésnapok - 1869-280

280. országos Ülés február 8. 1871. 397 hiába húzza föl; mert a harisnya nem kész, vagy ha a harisnya készül el előbb, fölhúzza a harisnyát: de hiába, mert a magyar esizmaszár eltakarja, nem lehet látni. Itt van a baj, mit egy pár példával mind­járt be is bizonyítok. Midőn a miniszter ur 1867­ben az igazságügyet kezébe vette, első gondja volt: csináljunk hirtelen polgári perrendtartást, mert a nélkül a létezett justitiát kiállani nem lehet. Csináltak is perrendtartást; de mikor az elkészült, megint csak azt mondták: rósz az igazságszolgáltatás Magyarországon, hogy azt kiállani nem lehet, mert uj perrendtartáshoz birák kellenek; minélfogva azután azt mondta: csi­náljunk uj bírákat; neki mentek tehát: először a királyi curián kezdték és csináltak némi kis változást. Nem tudom, mennyiben javult azóta; de én nem találok semmi lényegest abban, a mi ott történt. A múlt évben történt, hogy a váltó­feltörvényszék törvény alapján feloszlattatott, és a királyi táblába beosztatott, a nélkül, hogy ennek haszna látszanék. Mert az által, hogy a váltófeltörvényszék a királyi táblának lett része, csak a nevét változtatta; minélfogva elég lett volna a névváltoztatást kifüggeszteni; azonban mi történt ? a váltófeltörvényszék odahagyta helyiségét és átjött a curiai épületbe, innen pedig az egyik büntető és polgári osztály ki­ment oda a váltótörvényszék épületébe bírás­kodni. Bizonyosan a falakban van ott valami, hogy azok a tisztviselők, kik a euriának épületében talán nem voltak szorgalmasak, ott a váltótör­vényszéknél valamit a falakból beszívnak; mert különben csupán a helyiség megváltoztatásának nem tudok semmiféle hasznot és eredményt tuíajdo­nitani.Mikor a tisztelt igazságügyminiszter ur a bíróságok szervezéséhez hozzáfogott: azt mondta törvényjavaslatában, hogy az illetőség megmarad ugy, a mint volt, s ugyanazon illetőséggel lesznek ellátva az uj törvényszékek, melylyel a mosta­niak birnak. s ugyanazon illetőséggel fognak birni az uj királyi járás-birák, melylyel a mos­tani egyes birák, szolgabirák birnak. Alig kezdett a 25-ös bizottság a tárgyalás­hoz ; megint azt láttuk, hogy az egész dolog idő­előtti, mert előbb az illetőséget kellett volna megállapítani. Maga a miniszter is belátta ezt s felolvasott egy ujabb illetőségi javaslatot, s megígérte, hogy azt a ház elé fogja terjeszteni, mert mielőtt az illetőség megállapíttatik, lehetet- | len megmondani: hol milyen törvényszék és mi­lyen járásbíróság legyen felállítandó. Azon törvényjavaslatban, melyet a minisz­ter ur az első folyamodása bíróságokról előter­jesztett, ki van mondva, hogy a telekkönyvek eoncenírálva megmaradnak a törvényszékeknél. Az, a ki e javaslatot készítette, bizonyosa,n sem­mi összeköttetésben nem volt azon másik szak­férfiúval, ki a királyi jegyzőkről szóló törvény­javaslatot készítette. Ez ugyan még nincs beter­jesztve, de ismerjük, mert közölve volt a lapok­ban. E törvényjavaslatban el van mondva, hogy a királyi jegyzők tartoznak biztos lakást tartani, s hogy a királyi jegyzők székhelyét minden já­rásban az igazságügyminiszter határozza meg, hogy minden járásbirósági kerületben legalább egy működjék; ki van mondva, hogy a kijelölt helyen kivül a királyi jegyző sem állandó lakást, sem fiók-hivatalt nem tarthat. Ezen. a kir. jegyzőkről szóló törvényjavas­latban például az ingatlanok átruházására nézve oly intézkedések vannak, hogy a jegyző tartozik megtekinteni a telekkönyvet, elkészíti a bekebe­lezési iratot, azt átadja a telekkönyvi bíróság­nak, a bíróság a bekebelezés meg-, vagy nem en­gedése után az iratokat és végzést visszaadja a királyi jegyzőnek s a királyi jegyző adja ki eze­ket a feleknek. Okvetlenül feltételeztetik tehát, hogy jegyző csak ott lehet: holtelekkönyv van; és a hol jegyző van: ott telekkönyvnek lenni kell. És igy, mivel az egyik törvényjavaslatban az mondatik, hogy a telekkönyvek concentrálva maradnak, másikban pedig az, hogy minden járás­ban legyen egy kir. jegyző, mi telekkönyv léte­zését föltételezi: ez azt bizonyítja, hogy itt a törvények készitésében semmi összeköttetés, sem­mi összefüggés nem volt. Szomorúan hallottam. —mert valahányszor az igazságszolgáltatás terén ballépést látok: mindig bizonyos szomorúság fog el; — mondom szomorúság­gal hallottam és olvastam a lapokból, hogj> most ismét erősen dolgoznak egy perrendtartáson, a nélkül, hogy hallottam volna valamit arról, hogy már közel az idő, melyben a polgári törvény­könyv elkészül. En nem akarok most ezen tárgy­nál hosszadalmas lenni az által, hogy megmu­tassam: miként lehetetlen egy jól kidolgozott és állandóságra számított perrendtartást alkotni ad­dig, míg a polgári törvénykönyv, ha máskép nem, legalább alapelveiben megállapítva nincs. Azért az igazságügyminiszter e munkálkodását időelőttinek tartom, és átalában helytelennek kell nyilvánítanom azt, hogy minden törvényho­zási munkálkodásán meglátszik az ideiglenesség. Mihelyt a valódi nyilvánosság és szóbeliség, a valóságos szóbeliség behozatik, a bíróságoknak okvetlenül változás alá kell esni. Ily ideiglenes­ség miatt hibáztatom igen is az igazságügymi­nisztert : ki nem gondolt arra, hogy nem oly nem­zettel van dolga, mely hosszabb időn át folyto­nosan bizonyos állandó törvénykezéshez levén szokva,—mint szokták mondani— annyira ki van nyugodva, hogy az újítások szinte lelki eledelül

Next

/
Thumbnails
Contents