Képviselőházi napló, 1869. XII. kötet • 1871. január 10–február 8.

Ülésnapok - 1869-280

396 280. országos illés február 8. 1871. módok közül a legprimitívebb módot választotta. E primitív mód volt a legelső, mely 1498. Vl-ik törvényczikkben van kimondva, midőn az országgyűlés a régi szokásoknak, decretumoknak összegyűjtésére magának egy embert választott, Ádám itélőmestert, és megkérte ő felségét, hogy ő is a maga részére válaszszon egyet és az országgyűlés megfizeti a magáét, meg fog vele alkudni és ő felsége is megfizeti az övét. Ezzel nem boldogulván, később az 1500. évi X-ik törvényezikk szerint, a király legfőbb bírósága bízatott meg a szokások összeírásával; azután ezen birák segítségével Verbőczy megcsinálta tripartitumát ; hanem mindannak daczára, hogy az 1514-ki országgyűlés által elfogadtatott, nem sokára már az 1527-ki országgyűlésen a 3-ik törvényezikk megint azt mondja, hogy válasszanak újra törvénytudó férfiakat, kik ezt a munkát átvizsgálják és az országgyűléshez előterjesztést tegyenek; igy szintén ismételtetett ezen törvény az 1548: XXI. törvényczikkben, mig megkészült az úgynevezett quadripartitum ; az 1553: XV-ik törvényezikk szerint országgyűlést kellett összehívni, csupán ad hoc, ennek revidiálására. Minden megye, minden káptalan, Szlavónia, Erdély küldendők voltak követeket. De azt vették észre, hogy oly emberekkel, a kik nem jártasak a törvényben: codificálni nem lehet; tehát az 1563: XXX. törvényczikkben elhatározták, hogy ismét küldjenek követeket, hanem a legkitűnőbb juristák közül. Ezzel sem mentek semmire. Az 1715: XXIV. törvényezikk által külön deputatiót küldtek ki, hogy szedjék össze és javítsák meg a törvényeket. Ezek elővették a tripartitjimot, ós midőn a későbbi országgyűlésen hozott artieulusokat az illető-helyre besorozták, némelyeket módosították, másokat javították. így készült el az 1717-ik évben egy munka, melyet én is birok, és pedig, hogy hálásan emlékezzem meg arról, ki nekem ezt ajándékozta, megemlítem, hogy Kovács Zsigmond pécsi ügyvéd barátomtól kaptam, elismerésül hírlap-irodalmi s országgyűlési működésemért. Ez a munka sem lépett soha életbe, ugy, hogy nem mentek semmire sem. Az igaz, hogy mindaddig a codificatió tulajdonkép csak a szokások és a decretumok összegyűjtésére és javítására szorítkozott; arról kezdtek tehát gondolkodni, hogy rendszeres munkákat alkossanak. Erre nézve 1791-ben a 67-ik törvényczikkben történt az első lépés: a rendszeres munkálatok kidolgozására deputátiók neveztettek, ugy, hogy miuden szakra külön küldöttséget neveztek ki. Nem mentek csaknem semmire sem. Sok volt a küldöttségben a mágnás és a főpap. Nem lehetett előre haladni. (Derültség. Tetszés a szélső bal oldalon.) így történt az a valóságos botrány, hogy ha az ember megnézi az országgyűlési törvényczikkeket 1791-től kezdve, minden országgyűlésen a kiküldötteknek egy hosszú sorozatát olvassuk, és nem látunk eredményt. Az egyedüli eredmény, a mely az 1840-ki kiküldetés folytán állott elő: azaz 1843-ki büntető javaslat kidolgozása, és ha hozzáveszszük, a váltó,*esőd, úrbéri és tán a mezei rendőrségi törvény is: ezek rendszeresebb munkálatok, melyeket kidolgoztak. De még mindig nem volt polgári törvénykönyvünk: a büntető törvénykönyv nem lépett életbe. Ezért voltam bátor két évvel ezelőtt, 1869ben, törvényjavaslatot terjeszteni a ház elé, s ha egyszer azt a t. ház legalább azon figyelemre méltatta volna, hogy csak azt vegye tárgyalás alá: vajon tárgyalható-e vagy nem ? akkor láttam volna alkalmasnak az időt arra, mi tulajdonkép nem e vitához tartozik: hogy elmondjam nézetemet, miként kelljen codificálni? De tudván azt, hogy én, mint a kisebbséghez tartozó, bármi üdvös törvényt tudnék is javaslatba hozni, elfogadására még sem számithatok: nem tartottam tanácsosnak törvényjavaslatomnak napirendre kitűzését sürgetni. A miniszter urnák a ház elé terjesztett törvényjavaslatai olyanok, egymással oly kevéssé megegyezők, hogy az ember bámulva kérdi: hogyan lehetett ily törvényjavaslatokat alkotni ? mire azt kapjuk feleletül: egyiket egyik, másikat másik, harmadikat harmadik szakférfiú készítette; és ugy hallom, hogy sem a polgári törvénykönyvet, sem annak részeit, sem a büntető törvénykönyvet és a perrendtartást, s az idevágó törvényjavaslatokat össze nem egyeztették, és ha az eddig alkotott törvényjavaslatokat összehasonlítjuk egyik másik pontban, és egy kis bírálat alá veszszük : ezekből az tűnik ki, hogy az igazságügyminiszter ur eljárása olyan, mintha valaki meghív terv nélkül építőmestereket, kőmíveseket, ácsokat, s azt mondja a kőrnivesnek: csináljon, építsen nekem egy házat, de hogy mekkora legyen, hány ablaka stb., azt nem tudom. Csak csinálja meg, a mint a kor izlése kívánja; és a nélkül, hogy a tervet látná és bírálat alá vette volna, azt mondja az ácsnak: csináljon hozzá egy divatos ízlésű födelet; és igy tesz a többivel is. Mikor aztán valamennyi készen van, nem lehet összeállítani a házat. Mert nincs tervezet, nincs alap, nincs harmónia az egészben. Hogy még egy másik hasonlatot mondjak: ugy tűnik föl előttem a miniszter ur, mint az, ki magyar ruhás emberből németet akar csinálni, és azt mondja a mesterembernek, csináljon nekem harisnyát, vagy csináljon nekem csatos czipőt; a csatos czipő korábban elkészül, de a magyar csizmából kivetkőztetett ember