Képviselőházi napló, 1869. XII. kötet • 1871. január 10–február 8.
Ülésnapok - 1869-280
392 280. országos ülés február 8. 1871. lekkönyvi rendelet, melyek bizonyos ügyekben most is érvényesek, miután az országbírói értekezlet által föntartattak, az ez által szintén föntartott osztrák polgári törvény, nem különben főn van tartva az osztrák polgári törvénykönyv, az osztrák perrendtartás, az ideiglenes osztrák esődeljárás sat. Én nem tudom: vajon a kormánynak akkor, midőn ezen 1869. évi törvényt a ház előtt javaslatba hozta, eszébe jutott-e az, hogy Magyarországban s itt a törvényhozó testületben bizonyos alkotmányos érzület vert gyökeret, és hogy az 1723. LVI. tczikkben őseink azon jó példája szerint, bogy nem szokták a törvényeket minden nap változtatni, van egy régibb törvényre, az 1548-ik LXX. tczikkre hivatkozás, az ez által a régibb perekre föntartott osztrák perrendtartás szerint, — kénytelen ítélni; vajon, mondom, megnyugtathatják-e lelkiismeretüket, hogy ők teljesítették az 1869-kiIV. tczikk 19. §-át, melyben az vau rendelve, hogy csak a törvények, az azok alapján kelt rendeletek és törvény erejűvé v ált szokás szerint ítélhetnek 1A bíró ezeknél fogvamost nem Ítélhet az ujabb törvényeks azok alapján kiboesátottrendeletek szerint, hanem kénytelen most is pátensek alapján ítélni. Erdélyben még törvénytelenebb állapotok vannak, és ott még kevésbbé léphet életbe a törvény a törvényerejénél fogva, mert ott, a mint tudjuk, ezt egész terjedelmében föntartja. Ezen törvény szerint pedig az alispán rá nézve, mert az alispánról szól, s mely az emiitett későbbi törvény által minden választott tisztviselőre kiterjesztetett, hanem az összesj,közönség által választatott, ha még nem esküdött föl, vagy nem lépett alkotmányos módon birói hivatalába, világosan ki van mondva, hogy „Alioquin, judieio illorum nemo pareat; nec illius juris administratio locum kabeat," azaz: hogy az illetőknek senki ne engedelmeskedjék : és ez oly érvényes, hogy midőn a választásnak ideje lejárt, midőn a tisztviselőnek megbízatása, azon hatalma, melyet a nép kezéből vett, megszűnt: akkor most ugy áll a jogi kérdés e tekintetben, hogy most senki sem követne el bűnt az ország törvényei ellen, bogy ha valaki ezen most alkalmazott megválasztott tisztviselőknek, kik nem gyakorolnak törvényes hatalmat, nem engedelmeskednének és ellene szegülnének. (Fölkiáltások jobb felöl: Ohó!) En mondom! Igen is, ha az ellenzék akarna a kormánynak ily tévedéseiből eapitálisokat csinálni, lehetne igen is izgatni is a népet arra, hanem mi nem fogjuk tenni. Mi inkább csillapítjuk, mi inkább biztatjuk, hogy ezen törvénytelen hatóságnak is engedelmeskedjék. Ezt, mint a múlt évben, az idén is meg kellett, hogy jegyezzem. Másodszor, hogy azoknak sorát, mik a költségvetésben nincsenek, folytassam, kimaradtak belőle bizonyos jövedelmek, melyeket a minisztérium nem biztosan ugyan, de mégis, a múlt évek példái szerint, rendesen húzni szokott, t. i. az országos pénztár számára fordítandó sajtóbirósági bírságok büntetési pénzek. Ezt sehol sem találom, pedig az ily pénzek az 1848. XVIII. törvényczikk 15. §. szerint az országos pénztár számára fordítandók. Es a múlt évek során keresztül tekintve, mégis látok egynehány ezer frtot, melyet azon újságírók fizettek, kiket a sajtóbiróságok elitéhek ; de annak nyomát a költségvetésben sehol sem találom. Harmadszor van egy fontos tétel, melynek az igazságügyi költségvetésben semmi nyoma nincs. Igaz, hogy a mostani pénzügyi rendszer szerint bizonyos nehézséggel járt volna ezen tételt az igazságügyi miniszter költségvetésébe fölvenni ; de négy évi miniszterség alatt lehetett volna módot találni, lehetett volna intézkedni, hogy azon jövedelmet, mit az igazságszolgáltatás hoz, szintén föl lehetett volna venni az igazságügyi miniszter költségvetésébe. Ugyanis értem azon adót, melyet a polgári perlekedők fizetnek az államnak, érfcem a bélyeget, ítéleti illetéket, átruházási dijakat; — ezt mind az igazságügy hozza az államnak, ezek mind igazságügyi jövedelmek ; — lehetett volna intézkedni, vagy hogy a bíróságok irják ezt össze, — mint ezt némely bíróság meg is tette, — vagy pedig külön igazságügyi bélyeget lehetett volna kibocsátani, és a pénzügyi hatóságnak meghagyni, hogy azon ítéleti dijakat, melyeket készpénzben kell fizetni: jegyezzék külön, és mutassák ki. Ez nagy tanulságot szolgáltatott volna az országnak, kiválólag most, midőn a bíróságok szervezése áll a küszöbön, midőn arról van szó, hogy vajon egy jobb bíróság felállítására lehet-e több költséget adui, vagy pedig kénytelenek vagyunk-e annyira gazdálkodni, hogy egy gyengébb bírósággal megelégedjünk. Ez a mostani pénzügyi rendszer szerint nehéz lett volna ugyan, de lehetett volna módot találni, hogy az igazságügyi költségvetésbe ez is fölvétessék ; mert a tapasztalás azt mutatja, mit már ismételve mondottam, hogy azon adók, melyek az igazság utján bejőnek: túlságosan fedezik az államnak nemcsak első fokú, hanem felső bírósági összes költségeit is, és akkor, midőn ily túlságosan fedeeik: talán szabadabban szólhatnánk, és bőkezüebben elégíthetnék ki a nemzetet törvényszékek fölállításával. Ezek voltak azok, a miket a költségvetésben nem találtam. Áttérek most azokra, a mik a költségvetésben bennfoglaltatnak. A legelső lapon látok egy roppant nagyszámú tisztviselői kart. Az igazságügyminiszteriumban a központi igazgatásnál a miniszteren és államtitkáron kívül van 4 miniszteri tanácsos,
