Képviselőházi napló, 1869. XII. kötet • 1871. január 10–február 8.

Ülésnapok - 1869-263

263. országos ülés junuár 16. 1871. 29 nek kellene tekinteni az oly eljárást, ha t. i., midőn törvényt magyarázni akar, ezen fontos cselekmény alkalmával sem a kormány, sem a szónokok, sem a javaslat, sem a határozat egyetlen szóval sem mondják meg azt, hogy most törvénymagyarázás szándékoltatik. Tudjuk azonkívül, t. ház, hogy a törvénymagyarázás bizonyos formalitásokhoz van kötve, melyek itt meg nem tartattak. És ez igen természetes: mert törvényt magyarázni eszeágában sem volt senkinek. Azt hiszem, t. ház, hogy ezek előadása után kimondhatom azon meggyőződésemet, hogy a kisebbségi különvéleményben foglalt alapérv, és majdnem egyedüli érv, a levegőbe van építve. Mond ugyan a külön vélemény még egy indokot. Bátor leszek erre is egypár nagyon rövid észrevételt tenni. Az mondatik ugyanis, hogy miután állandó hadsereg van, külön magyar hadsereg nem is létezik; és külön magyar hadsereg nem létezvén, ahoz nem szavazhatjuk meg az ujonezokat. Legyen meggyőződve a kisebbség, hogy ezen módosításnak sem ezélja ez alkalommal valami más magyar hadsereget- létesíteni, mint a minőt a törvény meghatározott és abban említve van. A módosításnak ez nem ezélja. De ezen hadseregnek léteznie kell, ha csak a törvény kijátszva nincs. Pedig ki lenne játszva a törvény, ha ugy okoskodunk, mint a kisebbség: hogy t. i. ne szavazzuk meg az ujonezokat a magyar hadseregnek; mert nem létezik magyar hadsereg; holott épen a magyar hadsereg nemlétezésének legfőbb indoka az, és azért tétetik lehetetlenné, mert nem akarják hozzá megszavazni az ujonezokat. Szavazzanak meg a magyar hadseregre ujonezokat és meglátják, hogy létezni fog magyar hadsereg. Egyben azonban igaza van a különvéleménynek. (Halljuk!) Igaza van abban, hogy a törvényhozásnak kötelessége a törvények iránfc a bizalmat föntartani. De ezen czélt, t. ház, nem ugy fogjuk elérni, ha oly tényeket sorolunk elő tévedésből, melyek a valósággal összeütköznek: nem ugy fogjuk elérni, ha a valódi és nyíltan bevallható érvek helyett az így készített ténj állásból vonjuk ki az érvet, melynek hivatása: hogy a törvény következményeinek kikerülésére szolgáljon mentségül. Hanem főn fogjuk tartani a törvény tekintélyét: ha megtartjuk azt, ha mellékajtók keresése helyett oda fordítjuk törekvésünket, hogy az ige, mely a törvényben foglaltatik, testté váljék. A magyar hadsereg létezésének jogosultsága t. ház törvénybe van fektetve. Ezen törvényt a t. ház alkotta, ezen törvény eltörölve nincs. Ezen törvény tekintélyére támaszkodik a központi bizottság, annak teljesítését kéri. Kéri a t. házat: ne méltóztassék megengedni, hogy a most czélba vett eljárással elaltattassék azon eszme, melynek megszüntetését, a nemzet legszentebb érdekével, és közvéleményével szemben, nyíltan javaslatba hozni e házban nincs bátorsága senkinek. (Helyeslés a bal oldalon.) Királyi Pál:T. ház! Napirendünk tárgya e házban és általunk már többször elég tüzetesen és kimerítően meg volt vitatva, annak ugy fény- mint árnyoldalai föltüntetve; én tehát részemről gyöngédtelenségnek tartanám, e kérdés bonczolását most alapjánál kezdeni, és a t. ház türelmét végig vonszolni mindazon mellettes és ellenes érveken, (Halljuk) melyeket egyes avatott elmék ismételten az ügy eredményével fölhoztak. Ez nem szándékom. Az ismétlés segit a didacticában, mulattathat a költészetben; de a pártnézetek viadalánál ugyanazon sorompók közt ugyanazon fegyverekkel, és ismert sisakok alatt az ismétlés se nem tanit, se nem mulattat, se nem használ semmit. (Fölkiáltások: Ugy van!) Czélom fölszólalásommal: csupán kifejteni indokait a lehetőleg összevont rövidséggel tegnapelőtt előterjesztett különvéleményemnek, szembesítve azt, az egyes találkozási pontoknál, a központi bizottság javaslatával. Mielőtt, t. ház, a kisebbség a most emiitettem különvéleményének előterjesztésére határozta el magát, két kérdést vetett föl önmaga előtt; egyezik-e a honvédelmi miniszter által benyújtott hadjutaléki törvényjavaslat czime a törvény betűjével s szellemével ? és ha igen, szól-e a mellett czélszerüség, haszon, vagy bármely más elfogadható politikai ok, hogy azt, a központi bizottság által javasolt módon, megváltoztassuk. Parlamentális munkálkodásunk folyama alatt az annyiszor idézett 1867 : XII. t. czikknek 11. szakasza mint elvet mondja ki azt, hogy a hadsereg közös, és hogy a magyar hadsereg annak kiegészítő része. Ezen elvet az 1868 : XL. t. ez. már alkalmazta, mely 13. szakaszában a megállapított 800,000 főnyi létszámnak a magyar korona országaira eső mennyiségét meghatározza, és melynek 32 §-a rendeli, hogy a besorozottak kizárólag magyar csapatokba osztassanak. A törvénynek e félreérthetetlenül világos rendelete vezeté az országgyűlést akkor, midőn e czimet két ízben megszavazta, és szentesítés alá terjeszté. Törvényességi szempontból tehát a szőnyegen fekvő törvényjavaslat czime ellen tartható érvet fölhozni nem lehet. Erről meggyőzött engem a központi bizottság t. előadója, és én nagy köszönettel tartozom neki azért, hogy szives volt összeszedni ezen ujonezozási tői vényjavaslat történetének minden adatát. Én egyetlen egynek hitelességét sem vo-