Képviselőházi napló, 1869. XII. kötet • 1871. január 10–február 8.

Ülésnapok - 1869-263

28 233. országos ütés január 16. 1871. ben is benfoglaltatik, a 11. szakaszban hivat­kozás történik az 1867: XII. t. ez. mindazon szakaszaira, melyekben a magyar hadseregről van említés. És megvallom, t. ház! hogy ezen hivat­kozás a ^éderőről szóló törvénynek e tekintet­beni hiányait jelentékenyen pótolta: mert a 11. §-ban, azon szakaszban, melyben az összes had­erő megállapíttatik, a magyar hadsereg lételét biztosító törvény alkotmányos jogalap gyanánt levén fölemlítve, — mindazon magyar csapatok, melyek ezen törvény értelmében, ós igy az any­nyiszor említett 32. §. értelmében is kiállitan­dók; — nagyon természetesen a magyar hadse­reg számára állitandók ki. A védrendszerről szóló törvénynek életbelép­tetése után, az első ujoncz jutalékot 1869-ben kérte a kormány; az erre vonatkozó törvényja­vaslat 1869. jul. 12-én tárgyaltatott; és ekkor történt, hogy a kormány által előterjesztett, és ezen ház igen tisztelt többsége által is elfogad­hatlannak talált czim helyett az akkori központi bizottság előadója egy uj czimet hozott indít­ványba: t. i. a „magyar sorhadi csapatok" ki­fejezést. A kormánynak akkor ez ügybeni képvise­lője, t. i. a honvédelmi államtitkár ur, utólago­san beleegyezett a czimnek a központi bizottság javaslata szerint leendő megváltoztatásába. Fölszólalt azonban ellene igen tisztelt kép­viselő társam, Várady Gábor és az alaptörvényre hivatkozva, a,,magyar hadsereg" kifejezést alkal­maztatni kérte. Es mit felelt erre a t. ház ? {Hall­juk !) Egyátalában, nem mondotta azt, hogy itt az 1867, évi XII. törvénycz. §-ai között valami ellentétet fedezett volna föl és igy a törvényt magyarázni kellene ; nem talált ellentétet, nem gyakorolt törvénymagyarázatot senki: mert Vá­rady Gábor tisztelt barátom előadására, miként a naplóból látható, a képviselőházban nem is felelt senki. Egyedüli felelet az volt, hogy „sza­vazzunk" és ez meg is történt. Épen ugy elvettetett a kormány által ja­vaslatba hozott czim, mint Várady Gábor mó­dosítása, és elfogadtatott a központi bizottság javaslata. Megjegyzem, hogy a központi bizottság ezen győzedelmes javaslatát sem az irományok 34. számában található jelentésében, sem a ház akkori előadója, — ha jól emlékszem —• Ur­házy György által a házban egy szóval sem in­dokolta. Ezt csak jellemzésül hozom föl, hogy emlé­kezzék vissza a t. ház, milyen volt az eljárás, melyet most a központi bizottság igen tisztelt kisebbsége törvénymagyarázatnak nevez. A másodikujonczállitás az 1870. évre 1869. november 13-án tárgy altatott. Akkor a kormány már a,,magyar sorhadi csapatok" kifejezést vette föl a czimbe. Az egyik osztály, — ha jól emlék­szem, a IX.— különvéleményt terjesztett elő, és azt, mely a magyar hadsereg érdekében volt beadva, épen egy jobboldali képviselő, Hrabár Manó indokolta. Pártolták azt, az ellenzék szó­nokain kivül többen a jobboldalról is, nevezete­sen Várady János, Patrubány Gergely és Hoff­man Pál képviselő urak; (Jobbfelől: Mire való ez? Bal jelöl: Nagyon jó, ide tartozik!) Ide tarto­zik, mert meg kell mutatnom: minő eljárás volt az, melyet a kisebbség törvénymagyarázatnak nevez. (Bal felől: Igen helyes !) Mondom tehát, hogy a jobboldal szónokai­nak többsége is ezen különvéleményt pártolta és tárgyilagosan csak egyetlen egy szónok, ez is a kormány tagja, Kerkapoly ur, szólalt föl el­lene ; és ő védelmezte a „magyar sorhádi csa­patok" kifejezést. De hogyan védelmezte ? (Pulszky Ferencz: Igen jól!) nem azt mondotta, mit most a kisebbség. De hogyan védelmezte ? Pulszky Ferencz (közbeszól,) Jól!(De­rüttség.) Győrffy Gyula: ÍTem azt mondotta akkor az államtitkár ur, mit jelenleg a kisebb­ség mond; hanem azt, hogy ezen ujonczozási törvény által a kormány sem akar semmi mást, mint a magyar hadsereg kiegészítését. Okosko­dása a következő volt: Miből áll a magyar had­sereg 1 A magyar sorhadi csapatokból. Ha tehát a magyar sorhadi csapatokhoz szavazzuk meg az ujonczokat, ez által a magyar hadsereget egé­szítjük ki. Igy okoskodott akkor az államtitkár ur. Most kérdem a kisebbség igen tisztelt elő­adójától, hogy tán ezen egyetlenegy tárgyilagos nyilatkozatot tekinti-e a törvény magyarázatá­nak ? En alig hiszem ; mert ha ez törvényma­gyarázatnak tekintetnék, akkor a következtetés egészen más lenne, mint a különvéleményé. A tisztelt akkori államtitkár ur ugyanis a magyar hadsereg létezését nem vonta kétségbe, sőt elismerte; a kisebbségi vélemény pedig határo­zottan tagadja ennek léteiét. A czimbe 20 sza­vazattöbbséggel akkor is „a magyar sorhadi csapatok" kifejezés tétetett. Ez az ügy jelenlegi állása. Kénytelen voltam, t. ház, a történteket el­mondani, mert ebből tüoik ki leginkább, hogy minő merész a kisebbség azon állítása, hogy a törvényhozás az 1867: XII. t. ez. érdeklett §§-ai közt ellentétet találván, a törvénymagyarázatot látta szükségesnek, és ily módon állapíttatott volna meg a „magyar sorhadi csapatok" kife­jezés. Elmondhatnám még, t. ház, hogy a törvényho­zás a törvénymagyarázat jogát nem szokta oly titokszerü módon gyakorolni, mint ahogy azt a különvélemény képzeli: mert valóban titokszerü-

Next

/
Thumbnails
Contents