Képviselőházi napló, 1869. XII. kötet • 1871. január 10–február 8.

Ülésnapok - 1869-275

275. országos ülés január 31. 1871. 305 azt kivánja talán a t. képviselő ur, hogy a ke­reskedelmi minisztérium concipistái által vegyítés­sé a borokat ? (Élénk derültség.) E részben tö­kéletesen egyetértek az én speciális collegám­mal, t. Horn Ede képviselő úrral, ki ilyféléket a kormánytól nem is vár. — De nem is teendője ez a kormánynak. Bátor vagyok azonban a t. képviselő urat figyelmeztetni arra, hogy igenis van magyar bor-export. Miért exportál például Palugyai Ignácz Pozsonyból, kit a t. képviselő ur bizonyosan nevéről is ismer, és kiről valószínűleg tudja, hogy ezer meg ezer palaczk bort szállít Indiába, és száz meg száz hordóval szállít Bra­ziliába, és Amerika egyéb részeibe? Bizonyo­san tudni fogja a t. képviselő ur, hogy Jálics pesti bor-kereskedő mily nagy mérvű bor-ke­reskedést űz a külfölddel. Ha ezek eszközölhet­nek kivitelt, miért ne lehetne másnak is ? Két­ségkívül nem a kormány hibája ez, és ennek nem a kormány tétlensége az oka: hanem az, hogy nincs elég borkereskedőnk. Miután pedig ez tagadhatlan, valóban nem vagyok képes megér­teni: miért rója föl ezt a t. képviselő a kormány­nak hibául? Simonyi Ernő t. képviselő ur különben el­lenkezésbe jön önmagával, mert ha jól emlék­szem, beszédében azt monda, hogy Horn theoriá­ját, melyet ez oly képen formulázott, hogy ő a kormánytól csak az akadályok elhárítását kiván­ja, tökéletesen helyesli. Ha a képviselő ur ezen elméletet helyesli, nem tudom. hogyan róhatja föl a kormánynak hibául, hogy mindezt nem tette? Magam is helyeslem Horn képviselő ur the­óriáját, sőt még tovább megyek, mint ő, s kész vagyok elfogadni azt, a mit Máttyus Arisztid kép­viselő ur mondott, és a mire Tisza Kálmán ba­rátom azt monda, hogy a kettő közt nincs kü­lönbség. Igenis van különbség : mert midőn Horn képviselő ur később specializálta az akadályok mikénti elhárítását, akkor némi positiv intézke­désekről is szólt. 0 t. i. az akadályokat 3 félék­re osztotta, mondván: hogy lehetnek természetiek, lehetnek az emberekben, és lehetnek az intézmé­nyekben rejlők. A természeti akadályokat illető­leg leginkább kiemelte az utak roszaságát. Erre már részben megfelelt az én t. kollegám, a köz­lekedési miniszter, előadván, hogy a kormány mit tett a vasutak és egyéb utak érdekében. Elismerem azonban, hogy alig van talán a czivilizált Európában ország, mely az utak rosz­szasága tekintetében versenyezhetne Magyaror­szággal. De itt sem helyesen tapogatódzik a t. kép­viselő ur, mikor engem vagy a közlekedési mi­niszter urat, vagy átalában a kormányt akarja „par excellence" ezen utak roszaságáért felelőssé tenni. Ne méltóztassék megfeledkezni, hogy az IÉPY. H. KAPLÓ 18-ff- XII. autonómiának egyik főteendője az utcsinálás. (Helyeslés a jobb oldalon. Nyugtalanság a bal ol­dalon.) Móricz Pál: De nem adnak ám rá pénzt! Szlávy József kereskedelmi mi­niszter : A t. képviselő ur azt talán mégsem fogja kívánni, hogy én és eollegáim a magunk pénzéből csi­náltassuk az utakat; a kormánynak nincs pénze erre, a kormánynak csak az a pénze van, a mit a t. ház megszavaz. Horn képviselő ur ugyan az utak jelen állapotát nem hasonlította össze azzal, a melyben 5 — 6 évvel ezelőtt voltak; de aligha tévedek, ha azt állítom, hogy roszabbak: mint voltak akkor. (Igaz! Ugy van! bal oldalon.) Már pedig azt is méltóztatnak mondani, hogy a kor­mány ezekre nem ád pénzt. Miben áll a különb­ség a megyei utak készítésénél ma és ezelőtt 4 évvel. (Egy hang: Az államutált is roseák!) Egyik-másik államut roszabb lehet, de ezek min­denesetre az utaknak nagyon nagy kicsiségét képezik. Mi tehát az utak csinálásában a kü­lönbség most és 1866 közt?Akkor ugy történt: a megyéé volt minden közmunka ; a megváltott közmunkákért befolyt pénzt íölküldötték ide a hely­tartótanácshoz, s a helytartótanács ebből egyik-má­sik megyének a szükséghez képest, a maga belátása szerint juttatott: de ennél többet semmit, és maguk a t. képviselő urak méltóztatnak elismerni, hogy az utak most roszabbak, mint a milyenek akkor voz­tak. Hogy vagyunk e részben ma? Ma a kor­mány egyátalában nem avatkozik ez ügybe. A megyék maguk vetik ki a közmunkát; a me­gyék maguk veszik be a váltságot és csinálnak vele : — — vajmi keveset! (Helyeslés a jobb ol­dalon.) Nem is itt rejlik a hiba. Az én barátom — ki folytonosan bólintgat fejével, tagadni kívánván ezzel azt, a mit mon­dok, — époly^ jól tudja, mint én: hogyan tör­ténik a közmunkának összeírása. Jól méltózta­tik tudni, hogy épen az összeírás mikénti esz­közlésében rejlik a baj. Tudomásom van róla, hogy vannak esetek — és itt nem t. barátom­ról, szólok — melyekben a szegény ember két ökrét fölírják, de az olyannak, kinek 24 pár ökre van, fölírnak hatot. (Helyeslés a jobb ol­dalon.) Itt rejlik a hiba, és ha igazságosak aka­runk lenni, el fogjuk ismerni, hogy történik ez nagyon gyakran oly urak részéről, kik folyto­nosan hangoztatják a szegény adózó nép terheit; de akkor, mikor a közmunkában kellene részt venni: a szegény adózó népre utalnak. Ez egyéb­iránt nem tartozik szorosan a tárgyhoz; de miu­tán Horn ur erről" megemlékezett, bátor voltam néhány szóval oda mutatni, a hol, véleményem sze­rint, a hiba van. Erre azt méltóztatnak mondani: 39

Next

/
Thumbnails
Contents