Képviselőházi napló, 1869. XII. kötet • 1871. január 10–február 8.

Ülésnapok - 1869-275

306 275. országos illés január 31. 1871 mirevaló a kormány ? tessék annak fölügyelni. Ez utalással nagyon sokszor találkozunk. A múltkor is egy képviselő ur, mikor a himlőoltásról volt szó, a kormányt rótta meg : miért nem ügyel föl arra, hogy a himlőt oltsák ? A kerületi és megyei főorvost a megye választja, eljárásuk fölött a megye őrködik. Miért nem méltóztatnak első sorban ezeket felelősségre vonni? (Helyeslés jobb felől.) Így, ha a közmunkaösszeirás, ha a közmunka-teljesítés nem ugy történik mint kellene, ne méltóztassék a közlekedésügyi minisztert, hanem legelőször is a municipiumokat kérdőre vonni, és nemis a municipiumokat; hanem méltóztassék kérdőre vonni a szolgabírót. Egyébkint mindez még nem segit uraim: nekünk törvénynyel kell e bajt orvosolni; igyekeznünk kell a törvény iránti tiszteletet, és átalában a kötelességérzetet a népbe és mindenkibe belecsepegtetni. (Tetszés.) Hiába okozzák önök a kormányt és municipiumot: mig ez nem történik, sohasem fogunk semmire sem menni. (Elénk helyeslés.) Azt mondja továbbá az én speciális kollegám, hogy az akadályok nemcsak a természetben, hanem az emberekben is rejlenek, t. i. az emberek — ugy méltóztatott mondani — nincsenek eléggé művelve; tehát ezeknek műveléséről kell gondoskodni. Ez tökéletesen helyes, és ebben tökéletesen igazsága van. Teszi is a kormány e tekintetben mindazt, a mit az adott körülmények között tenni lehet. A mi specialiter az én tárczámat illeti: a mezőgazdasági művelés terére vonatkozólag nem tudom, melyike a t. képviselő uraknak méltóztatott fölemlíteni azt, hogy aziránt még kérdés van, vajon a földművesek kiképzése helyesebben történik-e a földműves iskolákban vagy pedig azon mód szerint, mely más országokban, ugy tudom különösen j Belgiumban van gyakorlatban, a hol egyes far- j merekhez, vagyis haszonbérlőkhöz adatik több I fiatal ember gyakorlati kiképzés végett ? Magam , is nagyon praticusnak tartanám ezen módot, és na- j gyón osztom azon német professornak mondását,kire j t. barátom,Tisza Kálmán hivatkozott, hogy bár mindenki előbb gyakorlatilag tanulmányozná a mezőgazdaságot, s azután jönne az iskolába. Azt vagyok azonban bátor kérdezni : hol vannak Magyarországon azon bérlők, a kikhez valakit tanulás végett lehetne küldeni? (Helyeslés. Fölkiáltások balról: Minden megyében!) Méltóztatnak i ismerni ilyeneket? En részemről vajmi keveset j ismerek. Igeids vannak nálunk bérlők, de oly ' bérlők, a kikhez fiatal embereket lehetne adni . a végből, hogy valamit tanuljanak, nem léteznek; és ha léteznek is, ezek erre nem vál- | lakkoznak. I Egyébiránt a gazdasági intézetek elégség ' vagy elégtelensége iránt nem akarok itt bővebben szólni, mert lesz erre alkalmam akkor, mikor ezeknek költségvetése fog tüzetesen tárgyaltatni, és kénytelen leszek, a mennyire birom, igazolni azon, Tisza Kálmán által reám rótt mulasztást: miért nem vettem föl a budgetbe még két felsőbb tanintézetnek költségelőirányzatát? Vannak azonban még más iskolák is, mint pl. ipar- és kereskedelmi iskolák. Ipar iskolák, mint méltóztatik tudni, az egyes városokban keletkeznek és azok által segéíyeztetnek. Ezek nem anynyira az én ressorfcomhoz tartoznak, mint inkább az oktatásügyi miniszteréhez; azokról talán ő — ki fájdalom beteg — fog bővebb fölvilágosítást adhatni. Harmadszor azt monda a t. képviselő ur, hogy az akadályok elhárításának nehézsége az intézményekben fekszik, melyek roszak, s melyeket javítani kell. Engedjen meg a t. képviselő ur azt mondanom, hogy tán e részben nem vagyunk oly annyira kárhoztatandók, mint tán némelyek hinni méltóztatnak. Fölhozatott itt egyebek közt, hogy még mindig a czéhrendszer bilincseiben nyög az ipar. Engedelmet kérek, az én tudtomra ez nem igy van. Az 1848 — 49. években Klauzál gazdasági és iparügyi miniszter adott ki egy rendeletet, az ipar rendezése tárgyában, a czéhrendszer alapján ; később, a provisorium alatt, keletkezett egy iparrendtartás, mely, — azt hiszem, szabad elismerni mindenütt a jót, — a legjobb rendeletek közé tartozik, melyek az idő alatt keletkeztek, és ha méltóztatnak azt összehasonlítani a legújabb ipar-rendtartásokkal, melyek Németországban fönállanak, azoktól bizonynyal kevésben tér el. Midőn a magyar kormány s köztük a kereskedelmi miniszter is, átvette teendőit, választania kellett a kettő között: vagy azt kellé mondania: visszatérek ahoz, amit Klauzál adott ki, vagy elfogadom ideiglenesen azt, a mi létezik, addig a mig ujat hozhatunk. Es elődöm egy pillanatig sem abozott, hanem ráállt az iparrendezését illetőleg azon alapra, mely a czeheket ismeri ugyan, de nem mint kötelezőket. És h ct 'db czeheket ugy méltóztatnak tekinteni, mint magán-társulatokat, egyesületeket : velők fogunk találkozni ezentúl is, mert mindig szabadságában álland egyes embereknek társulatokká egyesülése. De ha oly czeheket méltóztatnak érteni, mdyenek a régiek voltak, t. i. az előjoggal, kiváltsággal biró, remekléssel és fölszabadítással járó czeheket: olyanokat nem fognak látni. Tehetik magánosak, de kötelezőleg nem. E tekintetben sem állunk tehát oly roszul. Az ipar-törvényjavaslat készen van, és, hiszem, hogy ezen ülésszak alatt törvénynyé válik. Az igaz, hogy a 40-es években hozott ke-