Képviselőházi napló, 1869. XII. kötet • 1871. január 10–február 8.

Ülésnapok - 1869-275

275. országos ülés január 31.1871. 301 s habár e tekintetben is a kormány nagyon későn kezdett gondoskodni, megeshetett az, hogy kocsink egy része visszatartatott; meggondolta azt is, hogy épen ezen háború által kivitelünk nagyon csökkent; ha tehát csökkenés mellett is kevés volt a kocsi, ha nem lett volna háború és teljes kivitel lesz vala: akkor bizonyosan még kevesebb lett volna a kocsi. Azt, hogy csak a vasutak állítsanak raktárakat, azt Máttyus képviselő társam egy szóval sem mondotta; ö épen azt mondotta, hogy raktárak előállításáról másképen kell gondoskodni. Nem akarok hosszasan visszaélni a t. ház türelmével; (Halljuk!) méltóztassék megengedni, hogy még csak pár szóval feleljek azokra, miket a t. keresk. miniszter ur tegnapi beszédében megjegyezni méltóztatott. Az igen t. miniszter ur mintegy szemrehányást tett nekem s azt monda, hogy ha megemlékeztem volna a régi barátságról s mellőzöm az ellenzékeskedést, melybe bele éltem magamat, magán utón megnyugtatást szerezhettem volna magamnak, azokra nézve, melyeket tőle kérdeztem; az igaz, hogy akkor azon nagy szorgalommal, melyet kifejtettem: nem brillírozhattam volna. A mi az elsőt illeti, legyen meggyőződve tisztelt barátom, hogy én azok közé számítom magamat, — és pedig nemcsak szóval, de a valóságban is, a kiknél a barátságra a politikai nézet-különbségnek befolyása nincs. Én azt hiszem, hogy a legkülönbözőbb politikai nézetek mellett fönállhat a barátság mindaddig : míg a kölcsönös becsülés fönáll. És én részemről biztosítom a tisztelt miniszter urat, hogy épen; mert a becsülést tartom a barátság alapjának: irányában épen azon barátsággal viseltetem, melylyel viseltettem azon időben, melyre hivatkozni méltóztatott, csakhogy a barátság hatása megszűnik ott: hol a közélet kötelessége kezdődik, és valamint bizonyosan hibáznék a miniszter ur, — ugy hiszem nem is fogja tenni, — ha barátságból elmulasztaná valamely kötelességét teljesíteni, mint miniszter; ugy hibának tartanám én a magam részéről, ha elmulasztanám teljesíteni kötelességemet barátságból, mint képviselő. Már pedig nekem, mint képviselőnek, nem az a föladatom, hogy magamnak szerezzek megnyugvást; de föladatom az, hogy ha hibát vélek látni, azt szóba hozzam a házban, és a ház által az ország tudja meg; s ha nincs hiba, a miniszter ezt mutassa ki, s ha van hiba, mutassa ki. hogy mennyiben s miben van, mi oka, s mi módon kell rajta segíteni. Legalább én, a t. miniszter ur helyzetében, épen egy barátomtól nem venném rósz néven, de örülnék azon, hogy alkalmat adott nekem a t. ház előtt nyilatkoznom, s indokolnom azt, mit mások eljárásomban hibáztatnak. Az hozatott föl, hogy az alapítványok és egyátalában a számtételekre vonatkozó dolgok a zárszámadásra valók. Csak attól függ, minő szempontból tekintjük őket. Maguknak a tételeknek számtani igazolása, igaz, tisztán a zárszámadás dolga, mint pl. hogy említsek még egy más dolgot: a zárszámadásba való lesz annak igazolása is, hogy oly postaállomásokra megszavazott költségek, melyek föl nem állíttattak, csakugyan nem költettek-e el? Valamint az, hogy oly távírda-vonalokra való költségek, melyek föl nem állíttattak, el nem költettek-e ? De indokolása annak: miért történt az, hogy nem állíttattak föl azok, miknek föl kellett volna állíttatni? a ház elé tartozik. Ez a különbség, szerintem, a zárszámadásra tartozó rész, és a ház elé tartozó rész közt. Különben egyes apró hibákra nézve azon mentséget, hogy az igen tisztelt miniszter ur a tárczát nem régen, és csak akkor vette át, mikor a költségvetés már készülőben volt, mentő körülményül elfogadom. Legfölebb is helytelenségét mutatja ez azon eljárásnak, hogy időközben ilyen tárczacserélgetések minduntalan történnek. De van egy, mire nézve e mentséget el nem fogadom: s ez a ház határozatainak, s a tett miniszteri ígéreteknek nemteljesitése, s a nemteljesités okainak elő nem adása. Mert én azon meggyőződésben vagyok, hogy nemcsak azon esetben, midőn egyes tárcza változik ugyanazon minisztérium kebelében, de változzék bár az egész minisztérium: a ház határozatainak meg nem tartását az illető miniszter mindig indokolni tartozik, és ha tefjesithetlennek látja azt, a ház által kell, hogy magát annak teljesítése alól föloldhassa. (Helyeslés.) Erre helyezem én a főfontosságot, és őszintén megmondom, hogy ha tegnap lett volna szerencsém a miniszter úrtól, a mint reméltem, e tekintetben határozott nyilatkozatot, jövőre nézve ígéretet nyerni: igen szívesen kész lettem volna határozati javaslatomat visszavenni. Miután ez azonban nem történt, kénytelen vagyok határozati javaslatomat föntartani. Most még csak egyet vagyok bátor megjegyezni, nevezetesen azt, hogy higye el a t. miniszter ur, én munkásságommal brillirozni nem szándékoztam, igen roszul is választottam volna erre az alkalmat: mert valóban, az általam földeritett hiányok oly szembeszökők, hogy azok földerítésére munkásság, melylyel brillirozni lehetne, nem szükséges. (Derültség.) Arról is meglehet győződve, hogy ha ő saját körében fog munkásságával brillirozni akarni az által, hogy benyújt majd egy budgetet, melyben ily hiányok nem lesznek : én nem fogom vádolni, hogy brillirozni akart mun-