Képviselőházi napló, 1869. XII. kötet • 1871. január 10–február 8.

Ülésnapok - 1869-275

302 275. országos ölés január 31. 1871 Msságával, de elfogom azt ismerni. (Helyeslés Id felől.) Wahrmann Mór előadó: Engedje meg a t. ház, hogy én előadói jogommal élve, egynehány igénytelen megjegyzést tegyek. Nem kötelességem a költségvetést védeni azért, minthogy egy oldalról sem támadtatott meg átalánosságban, és ezt nagy örömmel fogadtam, szintúgy, mint örömmel fogadtam azt, hogy épen ez átalános vita soká tartott, mert az azt mutatja, mily élénk érdekeltség uralkodik itt e házban épen a kereskedelem, ipar és földmivelés érdekében. Ezen tény önmaga eléggé ezáíőlja meg Máttyus Arisztid képviselő ur azon nézetét, hogy mi még nem vagyunk képesek eléggé fölfogni a kereskedelem és ipar nagy fontosságát és nagy horderejét. . Ellenkezőleg azt tapasztaljuk, hogy átalánossá vált már a nézet ezen országban, hogy csak a földmivelés, ipar és kereskedelem támogatása és csak annak fejlődése mozdítja elő anyagi és szellemi jólétünket, ós hogy minden erővel oda kell iparkodnunk, hogy a többi európai államokkal egy fokra emelkedhessünk. Hogy nagy volt a haladás az utolsó 10 —15 évben: erre nézve nézetem szerint nem lett volna szükség másra, mint azon statistikai adatokra, melyeket Érkövy t. tagtársunk emiitett; ós a t. ellenzék vezérszónokának azon állítása, hogy az csak a megkettőztetett, vagy háromszorozott árak folytán történt: nézetem szerint, nem igen felel meg a történteknek. Hogy-ha csak egykét czikkre utalok, azt veszszük észre, hogy a kivitel nagj

7 mértékben fejlődött és növekedett, hogy a nemzetgazdászati haladás nagy mértékű volt az utolsó esztendőben. Ha tekintetbe veszszük azt, hogy maga a lisztkivitel 40 — 50 millió forintra rúgott, és hogy a sertések, juhok kivitelénél mily roppant nagy haladás mutatkozik: nem lehet állítani, hogy a kivitel, a kereskedés nem növekedett volna. Vessünk csak egy pillantást az adókra, meg fogjuk látni, müy nagy mértékben emelkedett az ország jövedelme; vegyük tekintetbe, hogy a pénzügyminiszter előterjesztésében minden évben azt jelenti, hogy a deficit, mely kilátásba volt helyezve e költségvetés megállapítása alkalmával ; be nem állott; mindez annak tulajdonitandó, hogy a jövödelmek nagyobb mértékben folytak be, mint előirányozva voltak, a direct és indirect adók évről évre növekednek, a mi legbiztosabb jele annak, müy nagy mértékben fejlődik épen a kereskedelem és ipar minálunk: példa erre, ha mást nem akarunk tekinteni, csaka bélyeges illetékek ezimén befolyó összegek növekedése. De nézetem szerint a kérdésnek súlya abban áll, hogy a haladás nemcsak absolute növekedett-e, hanem hogy ugyanazon mérvben történt-e a fejlődés, a mint a szomszéd országokban történt,? mert épen arra kell törekednünk, hogy necsak a hiánylat pótoltassék, hanem hogy azon fokra emelkedjünk , melyen állanak a lajthántúliak, Németország, Francziaország és Anglia. E czél elérése szempontjából még roppant sok teendőnk van, és a pénzügyi bizottság is utalt arra, mondván, hogy roppant sok a teendő e téren, de a czélszerü kiadás gyümölcsözni fog. De ez, nézetem szerint, nem egészben a kereskedelmi minisztertől függ; ellenkezőleg abban a nézetben vagyok, hogy a kereskedelmi miniszter erre majdnem a legkisebb befolyással bir: hanem erre közreműködni az összes kormányzatnak kötelessége, mert minden egyes miniszternek hatáskörében van sok, a mi erre vonatkozik, sőt az egész államnak, az egyes polgároknak is kötelességők e téren közreműködni; mert csak az olyan államban, melyben minden egyes polgár át van hatva azon nézettől, hogy csak munka képezi egyetlen factorát a vagyonosodás és szellemi fejlődésnek ; csak ott történhetik valami, és ha valahol ezen elv, „Aide toi et le ciel t'" aideraugy ezen a téren alkalmazható leginkább; hogy ha valahol, ugy e téren szükséges egy bizonyos neme az autonómiának, e téren van helye annak, hogy minden ember arra iparkodjék, hogy a mennyire lehetséges, a kormány és az állam segélyét nélkülözze, és hol mindenki saját erejére támaszkodva, iparkodni fog, ott leghatalmasabb lesz a haladás. Emiitettem, hogy minden miniszternek okvetlen kötelessége ezen irányban közreműködni, és hogy ha itt átalánosságban, ámbár csak ezen költségvetésről van szó, — erre utalok, — ezt azért teszem, mert több szónok szintén a vita körébe vonta a többi minisztériumok teendőit. Fölkérném ez ügyben különösen az igazságügyminiszter urat, hogy az annyira sürgős törvényeknek kidolgozása és előterjesztése által a kereskedést elősegítse. Okvetlen szükséges, hogy a csődtörvény minélelőbb a ház elé terjesztessék; a büntető törvény, a mely annyiszor igértetett s még sincs kezeink között: szintén okvetlenül szükséges a kereskedés előmozdítására, épen ugy, mint a kereskedelmi és váltótörvénykönyv, az amortisatióról szóló törvény; mindezek nélkül nem fejlődhetik a kereskedés és a czélt el nem érhetjük. A közlekedési minisztérium részéről is sok még e részben a teendő. Nem akarok azokra utalni: mik itt hiányokul fölhozattak. Hosszú idő során lehet azon bajokon segíteni, melyeket az utolsó évtizedek okoztak, és melyeket részben magunk is okoztunk azáltal, hogy egész vasúthálózatunk nem felel meg a szükségnek, mert mindig más okok voltak előttünk a vasutak engedélyezésénél, nem pedig a szükség. Ennek magunk is okai vagyunk, s ezen bűn követkéz-