Képviselőházi napló, 1869. XII. kötet • 1871. január 10–február 8.

Ülésnapok - 1869-275

300 275. országos üiés január 31. 1871. által részint elhitetett, részint restségüknek mentségül szolgáló nézet volt oka, hogy azon légbe- ' csesebb, leghasznosabb száraz éveket a szabályozázra nézve nem hasznosítottuk ugy, mint kellett volna. Ily csalódások után nem kell csodálkoznunk azon közönyösségen, mely mutatkozik; és ha azt akarjuk, hogy szűnjék meg, a mint kell, hogy megszűnjék: azon kell lenni, hogy irányadó körökben segítsenek ezen bajokon, hogy helyreállittassék mind a gazdasági egyesületek tudományos hasznossága, mind a tanintézetek gyakorlatiassága, mind pedig a tudomány-tételek igazsága iránt megingatott bizalom. A tisztelt előttem szóló fölemiitette, egyébb hiányaink között az úrbéri maradványok és más hasonlókról szóló törvényt. En abban, hogy ezeknek megoldása okvetlenül szükséges: vele tökéletesen egyetértek; és mert, hogy ezen megoldás minél hamarább bekövetkezzék, akarom ; nem fogok ezekről ezen alkalommal többet szólani, midőn róluk beszélni igen, de megoldani a kérdést nem lehet; hanem elvárom, hogy a tisztelt képviselő ur pártolni fog, midőn majd, ha más nem teszi, indítványozni fogom, hogy a budget bevégezése után első helyre tegyük ezen kérdések megoldását, (Helyeslés bal felől.) a melyeket nemzetgazdasági és politikai tekintetből megoldani, mindenekfölött szükségesnek tartok. (Tetszés bal felől.) Igen tisztelt barátom és elvrokonom, Máttyus Arisztid beszédének elején, megvallom, hogy megijedtem annyiban, hogy azt hittem, hogy a kereskedelemre vonatkozó nézeteink eltérnek egymástól, a mit, részemről, nagyon nem szerettem volna, miután oly szerenesés vagyok, hogy nézeteink rendesen találkozni szoktak. Azonban én ugy látom, hogy e tekintetben sem közte, sem köztem és azok között, a kik az ellenzék részéről a tegnapi napon fölszólaltak: lényeges különbség nincs; mert én legalább azt hiszem, hogy ő épen azoknak eszközlését kívánta mai beszédében, a mit a tegnapi napon szólók kívántak, és a mit én is részemről kívánok. Mert ő is kívánta a hitel hátrányainak elhárítását, kívánta a kereskedelem hátrányainak közlekedési eszközök és vám tekintetében és a kousulátusok jobbá szervezése általi elhárítását ; és ez az, a mi a szabad kereskedés elve szerint kívánható és kívánandó : mi nem beavatkozásnak jele, hanem elhárítása az akadályoknak. Ezt teljes örömmel konstatálom, nem akarván ismételni azokat, a miket ő, véleményemmel tökéletesen megegyezőleg, oly szépen és helyesen elmondott. Az igen tisztelt közlekedési miniszter ur beszédére van még egy pár észrevételem. ö azt mondta, hogy Máttyus Arisztid képviselő ur 3 — 4-szer visszatért arra, hogy menynyire emelkedett Magyarország kereskedelme; tehát ez által mind a jelen miniszternek, mind neki, ki kereskedelmi miniszter volt, a legnagyobb elégtételt szolgáltatta. , En azt tudom, hogy ha sok a bevitel, és különösen, mint említve veit, nem nyers terményekben, hanem mint gondolom „Stück Waaren"okban: az mindesetre örvendetes jel; mert ez azt mutatja, hogy az országnak van miből venni. Én azt tartom, hogy annak oka, hogy volt mivel megvenni: abban rejlik, hogy ha egyes vidékeket ért is csapás, hazánkban az utóbbi időkben elég jó termés volt; míg a külföldi rósz termés kivitelt idézett elő. Azt, hogy itt jó termés volt, vagy azt, hogy ott rósz termés volt, hogy ezt a minisztérium csinálta volna: azt minden tiszteletem mellett nem hihetem. S ha abból azt méltóztatik következtetni, hogy ez a minisztérium érdeme, erre másfelől azt lehet mondani, ha — mitől az Isten őrizzen meg — majd rósz év következik be, hogy ez a minisztérium bűne. Hanem az igaz, akkor megmaradhatna a közlekedési miniszter urnák azon vigasztalása, hogy épen ugy, mint most monda, nem azért van kevés kocsi, mert nem szaporítják, hanem azért, mert növekedett a kereskedelem; akkor meg azt mondhatná: ime, nehogy megint panasz legyen a közlekedési eszközök hiányossága miatt, ugy intézkedett, hogy könnyebb legyen a kivitel s igy a kocsik elegendők legyenek. Vagy tán még j egyszerűen érdemül hozhatná föl, mellőzve az okot, a mi azt előidézte: ime, alig panaszkodtak azon, hogy nincs elég kocsi, s már elég van. (Derültség bal felől.) Azon kérdésre, hogy a második vágány mért nem állíttatott föl 1 arra a miniszter ur nem felek. Azt, hogy a közlekedési eszközök első perezben mindjárt nem teremhetik meg gyümölcseiket, elismerem; de azt bátor vagyok a miniszter ur figyelmébe ajánlani, hogy kereskedelmünknek egyik legnagyobb akadályát, közlekedési tekintetben, a czegléd-szolnok-pesti vonal közlekedési nehézségei képezik. Két éve már, ha jól emlékszem, hogy e nehézségen segíteni akart egy magántársulat államsegély nélkül; de a minisztérium ellenszegült, és a többség minket leszavazott, és ennek elhárítására még most sem történt semmi. Ezt: azt hiszem, hogy nem lehet semmiféle rósz concessióval, mely még a régi időből maradt ránk, kimenteni. (Helyeslés bal felől.) A 8 hónapig tartott háborúra figyelmeztetett a miniszter ur. Ez igaz; de ezt Máttyus képviselő ur sem hagyta figyelem nélkül. De midőn meggondolta, hogy ezen 8 nónapos háI ború folytán, habár nem is egészen helyeselhető