Képviselőházi napló, 1869. XII. kötet • 1871. január 10–február 8.

Ülésnapok - 1869-275

275. országos Dlés január 3!. 1871. 299 t. ház idejét ez alkalommal vesztegettem. Mai napon azonban oly nagy mérvben hozattak elő ezen igen nagy érdekű kérdések, és én részemről, egyéni szempontból, ezt a világért sem megrovásként mondom, s miután ez épen a túloldal részéről is igen nagy mértékben történt: azt hiszem, hogy nem fognak nekem szemrehányást tenni, ha az itt mondottak folytán ezen dolgokkal, habár lehetőleg röviden, foglalkozom. A mi legelsőbben előttem szólott t. képviselő ur beszédét illeti, én elismerem, hogy az igen tanulságos beszéd volt, sőt többet mondok : én az ellenzék padjairól köszönetet szavazok neki, hogy oly sikeresen eloszlatta azon dicsőséges káprázatot, melyet az elért eredményekről a közlekedési miniszter ur az imént elénk varázsolt, mert valóban közgazdászati helyzetünket élesebben megkritizálni alig lehetett. Még emelte, szerintem, a kritikának ezen hatását mitő, talán hogy egyéb mondását enyhítse, a nagy előmenetelek bebizonyítására hozott föl. Ez maga is azt bizonyítja, hogy bizony, ha illúziókat nem akarunk magunknak csinálni, ezen előmenetel seholsem létezik. Először is ő az 1844. évet az 1868-ikival hasonlitván össze, természetesen az ezen 24 év alatt történt emelkedést a 3 évi kormányzatnak tulajdonítani már ezért sem lehet. De ha közelebbről megnézzük ezen számokat : az igaz ugyan, hogy sokkal nagyobb a kiviteli érték, melyet 1868. mutat föl, mint aminő 1844-ben volt; de ha ezen kiviteli érték mellé meggondoljuk azt is, hogy mennyire változott kiviteli czikkeink értéke, mi volt 1844-ben, és mi 1868-ban egy köböl búzának, egy ökörnek egy sertésnek ára: akkor kisül ugyan, hogy nagyobb az összeg, melyet kiviteli czikkeink ért beveszünk; de kisül egyszersmind az is, hogy államgazdászati, tenyésztési, és termelési tekintetben jóformán semmitsem haladtunk, mert ha az árakat figyelembe veszszük, alig hiszem, hogy több lett volna a termelés 1868-ban, mint volt 1844-ben, mert hogy 25 év alatt az árak csaknem négyszerte nagyobbak: azt, ugy hiszem, mindenki be- fogja ismerni. Sok hibára tett a t. képviselő ur figyelmetessé, mondván egy igen nagy igazságot is: hogy a tevékenységet, a munkásságot, a_ vállalkozási szellemet decretálni nem lehet. Én ezeu mondásán igen megörültem, és reményiem, hogy miután ő is azon meggyőződésben van, hogy azokat decretálni nem lehet, .azoknak maguktól kell jönniök; ha eddig nem teve, a mit igen fájlalok, majd a jövőre, midőn oly törvények, oly kormányi intézkedések ellen fogunk fölszólalni, melyek épen arra fognák szoktatni az embereket, hogy ne tudjanak önmagoktóltenni, hogy ne gondolkozzanak önmaguk •— mert ily irányban halad többé kevésbé minden közigazgatási tőrvényünk, — e tekintetben bennünket pártolni fog, és nem fog ellenünk szavazni. A mi a gazdasági egyletek ellen fölhozott panaszt illeti, az fájdalom, nagyonis igaz, alig látunk tevékenységét gazdasági egyleteinknél, egynéhány buzgó ember csinál néhol valamit ; de azon érdekeltség, melyre szükség volna az ©rszágban, nagyon hiányzik. Méltóztassanak megengedni, ha mind a gazdasági egyleteink iránti hidegségnek, mind pedig a tudomány némely helyes intéseinek irányában észlelhető, majd megfoghatatlan közönyösségnek egyik okára vagyok bátor fölhívni a t. ház figyelmét, és ezen ok az, t. ház, — én legalább ugy láttam és tapasztaltam, s talán a magyar természetében fekszik az, hogy gazdasági egyleteink, a hol tettek valamit, a csillogó után kapkodtak; pl. nem akarnék senkit megbántani, de olvassuk el azon gazdasági ismertetéseket, melyeket egyetlen egy igazán működő gazdasági egyletünk szétbocsátott; látunk azokban, megengedem, igen szép, de oly gazdaságokat leirva, melyeknek nyomán ha egy magános ember haladni akarna : egy- két év alatt tönkremenne ; oly gazdaságokat, melyek a befektetett tőkének alig 1—2 százalékáthajtják, a földtől pedig semmit sem hajtanak. Épen ezért, mert a közönség látván egyes példákból, hogy egyesek követni akarván ezen gazdasági módot: megbuktak ; e miatt elvesztették hitelüket gazdasági egyleteink. (Helyeslés bal oldalon.) Hogy a tudomány intései kevesebb hatásúak, annak oka az : hogy gazdasági tanintézeteinkben az oktatás theoretikus volt nagyon; mert ha egy tapasztalatlan fiatal ember oda megy, és azon igen szép theoriákat megtanulja: midőn haza megy azon veszi észre magát, hogy gazdálkodni épen semmit sem tud. Nálunk nem tartatik szem előtt az, a mit nekem fiatal koromban egy igen tapasztalt német gazda mondott, kinek gazdasági tanintézetébe, többen mentünk magyar ifjak tanulni. Ezt kérdezte tőlünk: gazdálkodtak-e az urak már azelőtt % s midőn mi erre azt feleltük, hogy nem ; azt kérdé tőlünk akkor minek jöttek ide az urak ? mert gazdasági tanintézetben csak az tanulhat haszonnal, ki a mindennapi gazdaságot praetice már tudja, ki a practikust az inpraktikustól megkülönböztetni képes. A t. előttem szóló hivatkozott szakembereinknek hazánkban az aszálylyal és nedves idővel szemben követett eljárására ; nem lehet tagadni azt, hogy annak, hogy a viszszabályozással sok helyütt többre nem mehetünk, ott hol nem a kormány intézkedik, hanem egyes társulatok: oka a tudományos férfiak által 1863-ban kikürtölt azon nézet, hogy azért nincsen Magyarországon elég eső, mert a vizeket szabályozzák. Ezen, — azon csapások közepette az emberek 33*