Képviselőházi napló, 1869. XII. kötet • 1871. január 10–február 8.
Ülésnapok - 1869-275
29S 27S. országos 6iés január 31. 1871. életrevalók, föl fogják fogni azt: „segíts magadon, ós Isten is megsegít." T. képviselőház ! Én a földmivelósi minisztériumnak előirányzatát, mint a melyben a megkezdett utón. való haladást látom, továbbá mint a mely egyátalában semmi tekintetben az öntevékenységnek eléje nem vág: nemcsak az átalános de a részletes tárgyalás alapjául is igen szívesen elfogadom. [Élénk helyeslés jobb felől.) Péchy Tamás: T. ház! Nem volt ezélom e tárgynál fölszólalni; mivel azonban (Zaj. FöVciáltásoJc: Uel'yre! Halljuk !) azokra a mulasztásokra, melyeket Máttyus Arisztid t. barátom fölhozott, a kormány részéről azzal feleltek, hogy felült a kormány azon vesszőparipájára, a mely szerint Magyarország néhány év alatti haladását hangoztatta, és ezt elégségesnek tartotta arra, hogy az ellenzék tökéletesen elnémittassék: kötelességemnek tartom mégis fölszólalni. Máttyus Arisztid t. barátom eoncret esete" kei hozntt föl: többek között fölhozta nevezetesen azt, hogy az államvaspálya kettős vágány építésére nem köteleztetik, holott ez szükséges lenne, mert az egyes vágány a forgalomnak megfelelni nem képes; elhallgatta azonban a miniszter ur azt, a minek megerősítésére fölhozatott, és kiemelte csupán a forgalom emelkedését. Én megvallom, nem azt vártam volna a miniszter úrtól, hanem vártam volna egyenes feleletét. Tudvalevő dolog, hogy a Lajthántul ugyanazon szabályok mellett képesek voltak kettős vágányt kieszközölni. Nálunk kétségtelenül kettős vágányra van szükség , s a nélkül a forgalomnak nem is lehetne elógtéve. Fölhozta Máttyus Arisztid t. képviselő ur, hogy itt nálunk fedetlen kocsikban helyeztetik el a búza, miáltal nagy kár okoztatik, és a külföldiek ezáltal a mi terményünktől elidegenittetnek. A miniszter ur erre azt feleié, hogy az itteni szekerek a külföldre elvitetnek, és mások azok helyébe nem adatnak. Én nem azt vártam volna a miniszter úrtól. A múlt hetek egyikén egy interpellatiót intéztem a közlekedési miniszter úrhoz épen e tárgyban. A t. miniszter ur akkor azt mondotta, hogy igenis, már a kocsik haza fognak jönni, megtótettek már az intézkedések, hogy azok haza hozassanak. Én azonban, ugy látom, hogy az intézkedések még mindeddig meg nem tétettek, mert a lapokban is panaszkodnak. Azt vártam volna tehát a miniszter úrtól, hogy meg fogja nyugtatni az országot, hogy mennyi jön vissza, és milyen intézkedések történtek e tárgyban, s vajon történt-e valami az ország kereskedelmi állapotának emelésére. Mindez azonban nem történt meg. T. Érkövy Adolf képviselő ur összehasonlításokat tett az 1868. és az 1848-ki évek között, és utal a történt emelkedésre. De az általunk soha kétségbe nem is vonatott : mert hisz maga ezen idő is uagy előhaladást mutat; annyi vaspálya építtetett, hogy lehetetlen volt megmaradni ott, hol például 1844-ben voltunk. De ez még nem elég annak bebizonyítására, hogy a kormány a kereskedelem tekintetében mindent megtett legyen, sőt beszédének második részében nyíltan ő maga is beismeri, hogy a kormány méltán találkozhatik némely vádakkal. 0 ugyan fölhozta, hogy azon bajok elhárítására az, ezek iránti intézkedéseknek törvénybeiktatására nézve, minden intézkedés megtétetett; de kénytelen mégis beismerni, hogy mindezen intézkedések nem váltak törvénynyé, melyek szükségesek lettek volna. Azt mondja, hogy az úrbéri rendezés szükséges, ez nemsokára törvénynyé is lesz: a telepitvényesek kérdése hasonlólag szőnyegen van, de még nincsen elintézve; a vadászati törvényjavaslat sem mehetett át a tárgyalásokon; a csatornázás mint maga is mondja, az alföldön viznyomor által pótoltatik. Ezek mind oly dolgok, melyek nézetem szerint nem alkalmasak arra, hogy a kormánynak a kereskedelem emelésére tett intézkedéseit tüntessék föl; sőt ellenkezőleg azt mutatják, hogy itten mulasztás történt. Én tehát azért tartottam kötelességemnek fölszólalni, hogy azon nagyhangú frázisok által ne látszassák az ellenzék egyszerre mintegy megsemmisitettnek. Mert azon emelkedés, melyet tapasztalunk : nem a kormány, hanem a kor érdeme, és azon csekély szabadságé, melyben részesülünk; mert a szabadság olyan, mint a nap, mely, hogyha felhők mögött van is, kicsalja a földből a plántát. A mi szabadságunk is, habár nem tökéletes, mégis olyan, mely bizonyos tekintetben haladást hozhat létre; mert azt mi sem tagadjuk, hogy szabadságunk, valamivel nem nagyobb, mint volt; hanem igenis vitatjuk azt, hogy nem olyan a milyennek kellene lennie, ós a milyen lehetne. (Helyeslés bal felől.) Ezen megjegyzések után én is elfogadom ugyan a költségvetést a részletes tárgyalás alapjául, föntartom azonban magamnak, hogy azon esetben, ha a részletes tárgyalásnál észrevételeim volnának, ezeket ott előadhassam. (Helyeslés a bal oldalon.) Elnök: Miután nincs senkisem fölírva, a vita bezáratik. Tisza Kálmán képviselő ur azonban önálló indítványt adott be, és igy szólási jogával élhet. Tisza Kálmán : T. képviselőház! Én a tegnapi napon igen sok érdekes tárgy vitatásától, mely ezen budget tárgyalásakor fölmerült, tartózkodtam, nehogy kitegyem magamat azon ellenünk igen gyakran használt vádnak, hogy a