Képviselőházi napló, 1869. XII. kötet • 1871. január 10–február 8.

Ülésnapok - 1869-275

275. országos ülés január 31 1871. 297 lehetőeg biztos; mert ha ez nem lesz, egyátalában ide szokott kereskedés, — ide szokott vevőnk nem lesz. Beszélek nem arról az egyik városból a másikba való kereskedésről, hanem szólok azon viszonyról, melyet a külföld irányában kellene elfoglalnunk. Helvéezián és Olaszországon kivül mindenesetre Anglia volna rendes vevőnk, és még Németország lépett ez idő szerint helyünkbe. Azonban eltekintve attól, hogy mezei iparunk igy egyoldalú és inkább deeadeucenak mint baladásnak indult; mindazáltal kétséget nem szenved, hogy épen climánk exeessivitása az, mely termésünket leginkább koczkáztatja. Az aszály ellen lehetne segiteni azzal, hogy az öntözési csatornák rendszerét behoznók. Sajátságosan hangzik ez ma, midőn, mig 1863-ban alig 4 hüvelyknyire nőtt a kukorieza ós elaszott, a múlt öszszel csónakokról kellett a kukoriczát törni, mert térdig erő vizben volt. És mégis bátor vagyok, újra visszatérve előbbi észrevételemre, kimondani; hogy én a csatornázást igen jelentékeny eszköznek tartom az aszály ellen. A csatornázás okvetlenül biztosítja legalább egyelőre a termést, a termés által az állattenyésztést és ezáltal a munkaerőt és a trágyatermelést, s megszűnnék a viznyomor is, melyet, ki az alföldet nem rég bejárta, ott tapasztalhatott. Ezek a csatornák nemcsak hogy öntözésül szolgálnának majdan száraz időjártával, de nedves időben lehetnek tölvevői a felesleges viznek s még egy nevezetes olcsó közlekedési vizi ut gyanánt is szolgálnának. További teendő tehát az volna, hogy a törvényhozásezen csatornázási ügyet gondjai közé sorolja. Van még egy, a mi a törvényhozás teendői közé tartozik. Mondtam már, hogy a ehablonszerü gazdálkodást egyátalában nem lehet decretálni, sőt magam is tiltakozom ellene: mert ez megkötné az ember kezét gazdálkodásának lehető értékesítésében. De ha belátjuk, hogy bizony a mezőgazdasági termelés irányahelytelen: a törvényhozástól függ helyeselni azon intézkedéseket, melyek a kincstári s egyátaiában az országos birtok-rabló gazdálkodást megakadályozzák; tehát helyeselni olynemü intézkedést, mely a mig egyfelől a rablógazdálkodást megakadályozza , másfelől az állattenyésztés karja alá nyúl. A törvényhozás teendőihez tartozónak találom még a szaknevelést, és ez t. képviselőház kétségkívül a főfontosságu; szaknevelés alatt, megvallom, én értem különösen Magj'arországra nézve — a földmivelési iskolákat. Ea ugy tartom, és okvetlenül rá fogunk arra jönni, hogy felsőbb gazdasági tanintézeteknek egyátalában nem vagyunk fogyatékában, annál kevésbé hiányában. JTÉPV. K. KAPtÓ. 18y? XII. Ez által történnék az, hogy a munkás ügyesebbé, nemesebbé válnék. Ha a szaknevelés átalában a neveléssel karöltve fog előrehaladni: akkor meg vagyok győződve, még egy jelentékeny oly tényező is háttérbe fog lépni, mely ellen harczot indítani ma bajos volna, értem, t. képviselőház, ismét a termelő szempontjából — azon hátrányt, melyet a a temérdek ünnep és heverő napok okoznak. —• Hogy e tekintetben mennyi kár okoztatik, ki tudom szám szerint mutatni, mert az igy eltékozlott napok, nevezetesen némely vallásfelekezetűeknek 30 millió munkásnapot tesznek, és igy 30 millió munkásnap lopatik el. Tudok esetet, hogy a római pápa leszállította az ünnepek számát, de azt is tudom, hogy a bevett heverő napok leszállítására a parlamentnek nincs hatalma. Vannak farsangi ünnepek s egy helyütt egy, más helyütt más ilyféle heverő napok. Ha ezen segiteni lehet, ugy egyenesen csak a nevelés által lehet segiteni, mely nevelés az illetőket ügyesebb munkásokká teszi, és átalában diogenesi stoikus elveikből ki fogja vetkőztetni, vágyat fognak érezni valami jobb után; mert én nem ismerek az államra nézve nagyobb veszteséget, mint oly embert, és ha többen vannak, oly embereket, kiknek szükségleteik nincsenek, és minél inkább fokozódik ezen stoikus bölcseségök : annál inkább válnak ki a társadalomból, és lesznek a társadalom inproductiv tagjai. Ezeket elmondva, t. ház, csupán jelezni kivántam azt, hogy összehasonlítva mezőgazdászati állapotunkat a múlttal: azt kétségkívül kedvezőnek tartom. Nem hasonlítottam össze terheinkkel, mert most nem arról van szó. Megjelöltem azon haladási pontokat, melyek eddigelé már vivmányokul tekinthetők, mely téren tovább haladva, rámutattam némely sebekre, melyek meggyőződésem szerint, a parlamentek közvetlen intézkedését igénybe nem veszik, de melyek itt az ország szine előtt elmondva, erkölcsi hatással lesznek a vidéken, hol gondolkodni fognak róla, és lehet, hogy ez egy elvetett mag lesz, mely végre is kikel. Bizonyos ponton, mondom, megszűnik a parlament hatása és a mely parlament a maga polgárait kellő községi szervezettel, öntevékenységgel ellátta, a szabadságot nevelte és biztosítékokkal fölruházta, közlekedési eszközöket létesített, szóval, a polgároknak cselekvési tért engedve, a szakképzettség elnyerésére alkalmat nyújtott, a termeivények elárusitására utat nyitott: azon parlamentnek, azt hiszem, többe nem kell beavatkoznia, hanem az igy fölkészített polgárait bátran versenyre bocsáthatja, s ezek, ha 38