Képviselőházi napló, 1869. XII. kötet • 1871. január 10–február 8.

Ülésnapok - 1869-275

275. országos Illés Január 3!. 1871. 293 máznának, ha a vasutak felelősség nélkül vennének át a föladótól valamit. De kérdem: lehetne-e azt követelui, hogy az ország összes termelése számára a vasut-társulatok tartsanak csak raktárakat, és nem az illetők maguk? Egyébként a baj orvoslására fognak intézkedések történni, és én hiszem, hogy e részben a magánvállalatok segítségére fognak jönni a dolgok természetes fejlődésének, és raktárak fognak a vasutak közelében, a nagyobb kereskedelmi pontokon fölállittatni. De hogy mindent csak a vasuttársulatoktól várjunk: azt ajánlani nem fognám az országnak soha; mert nem akarnám az országot az esetben maguktól a vasuttársulatoktól függővé tenni. Atalánosságban engedje meg a t. képviselő ur, hogy beszédjével szemben, melynek refrainje mindig az volt, hogy a kormány részéről, a kereskedelem és közlekedés érdekében semmi sem történik egyszerűen magára a budgetre utaljak. Méltóztassék figyelemmel átolvasni azon tételeket, melyek a közlekedési miniszter által, a közlekedési eszközök előmozdítása érdekében a költségvetésbe fölvétettek: és azt fogja találni, hogy ha van valami, a mire nézve kedvezőleg áll az arány, gyümölcsöztető kiadásait illetőleg: akkor ez éppen az ország által a közlekedési eszközökre fordított összegekről áll. Ott van a közlekedési miniszter 9 millió forintra menő budgetje, ott van a rendkívüli kiadások közt 22 — 23 millió; a dunaszabályozására fordítandó 7 millió és ott lesznek, a ház engedelmével, a fiumei kikötő és pályaudvar kiépítésére fordítandó összegek. Mindez 45 — 50 millióra rug összesen. Méltóztassanak összehasonlítani ezen összeget. azzal, a mit a kormány egyéb kiadásokra kénytelen kérni, és be kell vallaniok, hogy a t. képviselő úrral szemben bátran állithatom, miszerint a kormány e tekintetben mindent megtesz, a mi pénzügyi helyzetünkkel szemközt tehető. (Élénk helyeslés jobb felől.) Korizmics László: Én is szót kérek, mivel pár szóval magyarázni akarom azt, a mit tegnap mondani kívántam. (Halljuk!) Máttyus Aristid t. képviselő ur sajnálattal jelezte, hogy én oly félénk vagyok, hogy nem merek bővebben költségeket javasolni a földmivelés emelésére, és hogy —a mennyiben csak a mezőgazdaság fontosságát hangsúlyoztam valamivel bővebben, — nem is érzem az ipar és kereskedelem érdekeinek nagy horderejét. Bocsánatot kérek, csaknem egész életem tevékenysége hazánk anyagi állapotai fejlesztésének volt szánva és így igen jól tudom, hogy ezen szegény hányt-vetett ország csak akkor számithat gazdászati fejlődésre, ha abban a mezőgazdasággal párhuzamban az iparés kereskedelem is fejlődik. Meglehet, hogy tegnapi beszédem sokkal rövidebb és pongyolább volt, mintsem a tárgy fontossága megkívánta volna. Érzem én ezt magam is ; hanem mindenki ugy beszél, a mint épen helyesnek tartja. Én főleg oda szorítkoztam, hogy jelezzem: mily nagyszerű eszközöket kíván a földmivelés fölvirágoztatása. (Félbeszakítás bal felől.) Méltóztassanak türelemmel lenni, ez személyes kérdés, vagy inkább szavaim helyreigazítása. (Halljuk ! jobb felől.) En nem azt mondtam — és ez a személyes kérdés, hogy 10 —15 év múlva fogjunk hozzá ; hanem azt mondtam, hogy igenis megbírhatjuk a terhet 10 —15 év alatt. A ki tudja, mily különbség van a múlt és jelen közt : az tudni fogja, hogy a teher, a mely talán egyszerre elviselhetetlen, az idővel elviselhetővé válik. Ez az, a mit szavaim igazolására fölhozni akartam. Kállay Ödön: Kérjük, hogy máskor minket is hallgassanak ki. Érkövy Adolf: T. ház! Azok, mik a kereskedelem előnyeire, hátrányaira, akadályaira nézve két részről elmondattak: nekem lehetővé teszik azt, hogy rövidre szabott előadásomban különösen a földmivelésre s mezei iparra szorítkozzam. Igenis, a maga rendén van, hogy akkor, mikor a mezei iparnak vitális érdekei körül történendő intézkedés kezeink közt van, szemlét vessünk arra, hogy tulajdonképen egy bizonyos időszakban hogy állottunk és hogy állunk ma és tulajdonképen mi kilátásunk van a jövőben ? E szemléből ki fog tűnni az: vajon gyarapodtunk, haladtunk-e előre, vagy pedig visszamentünk, vagy, a mi a visszamenetellel tökéletesen egyenlő, talán imitt-amott megálltunk. Méltóztassék a t. ház megengedni, hogy különösebben szorítkozva a mezei ipar terére, reflexióimat megtegyem; megtegyem pedig, miután itt eredményekről lehet csak szólanom, 1868ról: mert 1868-on tul Magyarország áru-forgalmáról hivatalos kimutatás kezeim közt nincs. Ez vet nekem határt arra nézve, hogy mily adatokat használják ezen utón. Minthogy pedig összehasonlításokat akarok tenni, egy korábbi évet választok: t. i. az 1844-ik évet és azt gondolom, hogy nem helytelenül választottam ezen évet, mely egy negyed századnak megfelel. E szerint összevetem a notórius kedvezményes 1868-iki évet a szintén nemkevésbé kedvezményes 44-el. Történetesen még egy jelentősége van a 44:-ik évnek. Jelesül, nem akarom a t. ház figyelmét fárasztani azon vitákkal, melyek a 40-es évek fajéan folytak, és melyekben Magyarország termelvényi viszonyai hantorgattattak és kűlönö-