Képviselőházi napló, 1869. XII. kötet • 1871. január 10–február 8.

Ülésnapok - 1869-263

263. országos Illés január 16. 1371. 2>> ban elég biztosságot és támaszt fog találni a törvény végrehajtására nézve. Ezeket akartam megjegyezni a miniszter ur előadására nézve, most ismétlem, hogy a törvényjavaslatot részletes tárgyalás alapjául élnem fogadom. {Helyeslés szélső' hal felől.) Tisza Kálmán: T. ház ! Az átalános vitánál csakis egypár szóval akarom álláspontomat indokolni, későbbre, a részletes tárgyalásnál, tartván föl magamnak e tárgyban bővebben nyilatkozni. Simonyi t. képviselőtársam beszédje elején azt mondta, hogy ő és elvrokonai a múlt években is megtagadták egyátalában az ujonczok megajánlását, tehát ő következetesen most is csak azt teheti. Ezzel szemben én, épen őt utánozva, azt mondhatom: hogy részemről én és elvtársaim elejétől fogva nem vallottuk a magunk elvének azt, hogy az ujonczokat minden körülmények közt és minden esetben megtagadjuk; hanem mi elejétől fogva azon nézetből indultunk ki, hogy, ha megtartatnak az ujonezozás iránt fönálló törvények rendeletei, azon rendeletek értelmében az ujonczokat megtagadni nem lehet; ha azonban meg nem tartatnak : akkor meg lehet, sőt meg kell tagadni. És épen azért a múlt alkalommal eljárásunk az volt, hogy midőn nem tartattak meg a fönálló törvények rendeletei: akkor nem szavaztuk meg az ujonczokat; de a törvények megtartása mellett készeknek nyilatkoztunk azokat megszavazni. Ha a jelen esetben a központi bizottság részéről beterjesztetett volna a törvényjavaslat, ugy, mint a t. kormány azt beadta: hivatásomnak tekintettem volna — részemről egy ellenjavaslatot adván be, mely szerint a törvény értelmében szavaztassanak meg az ujonczok, — a központi bizottság jelentése ellen fölszólalni. Miután azonban a központi bizottság eleget tesz a törvény kellékeinek, és miután az eredeti kormányjavaslatot a központi bizottság megváltoztatta, ugy mint azt a törvény értelmében megváltoztatni kell : én a javaslatnak átalánosságban a részletes tárgyalás alapjául való ellogadása ellen nem, — de sőt, ellenkezőleg, arra szavazok. Fem tudom, lehet-e majd szerencsém ahhoz, hogy a végmegszavazásnál is megszavazhassam az ujonczokat. Én nagyon óhajtanám, hogyha legalább abban következetes lenne a t. ház, hogy ugy mint eddig, egy szó módosítása, megengedése nélkül elfogadta a központi bizottság többsége javaslatát, ugyanazt cselekedné ma is. Azonban ha ezt tenni nem méltóztatnak, természetesen előáll ismét azon eset, hogy az ujonczok megszavazása nem a fönálló törvény szerint kívántatik, hanem oly alakban, melyben arra szavazni képes nem vagyok. Most csak néhány előttem mondottakra kívánok pár észrevételt tenni. Az igen t. miniszterelnök ur beismerte a sorozásnál történt visszaéléseket. En bátor vagyok figyelmébe ajánlani,— mintegy emlékezetébe hivni — azt, hogy midőn 1868-ban a védtörvény alkottatott: szóba hozatott ezen oldalról az, hogy arra, hogy a védtörvény maga az átalános védkötelezettség szempontjából is, helyesen végrehajtható legyen; legtöbb függ a sorozó bizottságoktól: és azért szükséges, hogy a sorozó bizottság összeállítása, hatásköre, és eljárása fölött gyakorlandó ellenőrkődés törvény által szabályoztassék. Az igen tisztelt honvédelmi miniszter ur ez alkalommal azt mondotta: ő maga is belátja annak helyes és szükséges voltát, fog is arról törvényhozásilag intézkedni. Én tehát ez alkalmat arra használom föl, hogy emlékezetébe visszaidézzem azt; mert én legalább magam is azt hiszem, hogy ezen bizottságok összealkotásának hiányos volta az: mi legfőbb okozója az eddig tapasztalt visszaéléseknek, s bármit tegyenek, bármiféle eljárást kövessenek: ha ezen bizottságok nem fognak helyesen alkottatni; ha különösen nem fognak ugy alkottatni, hogy a történendő hibák iránt a magyar kormány kellő ellenörkődést gyakorolybásson, vagyis megmondva egyenesen, ha ezen bizottságok ezentúl is ugy fognak alkottatni, hogy a kik ott a főszerepet viszik, azok a magyar kormány hatályán kivül állnak: akkor ezen visszaéléseknek a kormány, legjobb igyekezete mellett sem fog véget vethetni. (Helyeslés bal felől.) A másik, t. ház, a mire reflectálni akarok, a legközelebbi múltnak tapasztalata, mely itt, ugy látom minden néven nevezendő hadsereg megtámadására említtetett föl. En részemről magam is azokhoz tartozom, kik óhatják azon időnek eljövetelét, midőn az állandó hadseregek,— legyenek bár azok nemzetiek, — lehető legkisebb fokra legyenek leszállithatók; de a jelen időknek tapasztalataiból, részemről legalább, nem azon tanulságot merítettem, hogy az állandó hadseregeket ma már nélkülözni lehet, nem, különösen azt, hogy egy nemzet addig, míg a többi európai nemzetek oly roppant mérvű hadseregeket tartanak: a maga részéről nélkülözhetné. En legalább ugy fogtam föl azokat, mik Francziaországban a jelenben történnek — mert az amerikai esetről nem kívánok szóllani: mert ott két egyforma sereg állott szemben egymással, nem pedig azon eset létezett, hogy egy gyakorlott állandó hadsereg s egy másik gyakorlatlan sereg állottak volna szemben. A franczia eseményekből, mondom, azon tanulságot merítettem, hogy igenis: ha az állandó hadsereg elszigeteltetik a nemzettől; ha nincsenek mindennapi érintkezései a nemzettel, a nemzeti közszellemmel, a nemzeti közérzülettel: ezen ál-