Képviselőházi napló, 1869. XII. kötet • 1871. január 10–február 8.

Ülésnapok - 1869-263

24 263 országos Ülés január 16. 1871. landó hadsereg, bármennyi millió költessék is reá, nem fogja megvédhetni a nemzetet a veszélytől. De ez csak egyik oldala tapasztalásomnak, mert másfelől látom azt, hogy bármily nagy legyen is a lelkesedés, bármily harczias egy nemzet, bármennyire is azért küzdjön, a mi legszentebb —mindenek előtt a haza földjeért és szabadságáért: ezen legnagyobb lelkesedés is, a századokon keresztül bebizonyult harczias szellem és 36 milliónyi népesség még nem elég arra, hogy az állandó hadsereggel szemben a győzelmet biztosítsa. Ezen kettős tapasztalásomból kiindulva, tehát nekem részemről az a kívánságom: hogy addig, míg az ország biztonsága megkívánja, legyen állandó hadsereg; de legyen az nemzeti hadsereg, legyen az összefonva a nemzettel, érezzen együtt a nemzet minden szivdobbanásával; és kívánom, hogy ezen íölül legyen emelve a honvédség, legyen emelve a nemzetnek általános harczképessége. En részemről, bár nem akarok reflectálni arra, hogy kinek volt igaza a múltban tett jövendőlés kérdésében — mert hiszen épen én voltam azon szerencsétlen képviselő, ki Simonyi Ernő barátom figyelmét a múlt évben mondottak miatt ma magamra vontam; — mondom, nem akarok arra reflectálni, ámbár kérdezhetném, hogy vajon volt-e oly előrelátó látnoki lélek, a ki meg merte volna jósolni, hogy igenis Francziahonban összedől a Napóleoni kormány és Parisban respublica lesz, de Napóleont nem a francziák, hanem a porosz fegyverek fogják megbuktatni; már pedig ez megtörtént tény. De ez mellékes dolog. Azt akarom nyilvánítani, hogy az iskolákban a nemzet harczkópességre neveltessék; de hazám biztonságát azokra, kiket most kezdünk nevelni, nem merném bizni. En tehát röviden összefoglalva nézetemet: ha a törvény szellemében, vagyis ugy fog megszavaztatni az ujoncz-jutalók a mint a központi bizottság ez alkalommal kivételesen javasolja: reá fogok szavazni; ellenkező esetben pedig nem, (Helyeslés bal felől.) Andrásy Gyula gr. miniszterelnök : T. ház! Miután méltóztattak átalános tárgyalást elrendelni , kötelességemnek tartom, annak befejezése előtt, néhány igen rövid észrevételt tenni azokra, a mik az átalános discussio alkalmából mondattak, különösen azért : mert Simonyi képviselő ur némileg ugy tüntette föl a honvédelmi minisztérium eljárását, mintha az ő hanyagsága miatt történnének az ujonczozás alkalmával visszaélések. Azt mondta ugyanis, hogy vannak ez iránt elégséges törvények, de a minisztérium nem tud fölügyelni az orvosokra. Ez állítás csak azt bizonyitja, hogy a t. képviselő ur az eljárás részleteit nem ismeri; mert azon visszaélések, melyeknél fogva az illetők nem felelnek meg hadkötelezettségöknek, nem csupán onnan erednek, hogy valakit az orvosok nemképesnek nyilvánítanak ; hanem nagy részben onnan származnak : hogy az illetők be sem állíttatnak. Már pedig én részemről olyan orvost nem ismerek, a ki azt megvizsgálja; a ki eléje sem állíttatott. (Derültség.) Tehát ez nem a minisztérium hibája, hanem a községeké, melyeknek elöljárói azt mondják: „nem tudjuk, hol van az illető", és e tekintetben igenis szükséges a törvényes intézkedés. A mi pedig a Debreczen városa igen t. képviselője által a sorozó bizottságokra nézve mondottakat illeti, erre nézve bátor vagyok válaszolni : hogy a sorozó bizottság összealkotására nézve, nézetem szerint, uj törvényre nincs szükség. Annak összeállítása helyesen megfelel a t. képviselő ur által kifejezett kívánságnak ; abban ugyanis kellőleg van képviselve a honvédelmi minisztérium és annak közegei és a polgári osztály. Jelenvannak ott egyforma számú tisztek a közös hadseregből és a honvédségből, azonkívül ott vannak a hatóságok elöljárói, vagy közegei és még azonkívül a községekből sem a hadsereghez sem a honvédséghez nem tartozó néhány egyén, kik az egész eljárást ellenőrzik. A sorozó bizottságok összealkotása iránt tehát nem szükséges uj törvényt alkotni. A baj másutt gyökeredzik. Gyakran az orvosok eljárásában is, s e tekintetben biztosithatom a t. képviselő urakat, hogy a minisztérium, a mennyire ezt kideríteni lehet — de mint a gyakorlat mutatja, igen bajos kideríteni — legnagyobb szigorral fog eljárni. A bajnak oka azonban egyebütt van, s igy az eljárást meg kell változtatni, a mi meg is fog történni. A t. képviselő ur még azt mondotta, hogy az átalános tárgyalás alapjául elfogadja a törvényjavaslatot; de nem tudja: vajon a végső szavazásnál velünk fog-e szavazni. Azokból a miket mondani méltóztatott, magam is gyanítom, hogy talán nem, de minden reményt még nem adok föl. Tisztelt képviselő ur azt méltóztatott mondani, hogy ha a többség most is ragaszkodva rendes szokásához, elfogadja a központi bizottság véleményét, akkor velünk fog szavazni. En meg ugy hiszem ós ugy remélem, hogy ily föltevés mellett a jelen esetben nem fog velünk szavazni. Mindamellett, remélem, velünk fog szavazni: mert a tisztelt képviselő ur erre késznek nyilatkozott, ha a törvényes föltótelek és a törvényes mód szerint kívántatik az ujonczjutalék megajánlása." Minthogy az előterjesztett törvényjavaslat szerint, a teljes törvényességnek egyedül megfelelő