Képviselőházi napló, 1869. XII. kötet • 1871. január 10–február 8.

Ülésnapok - 1869-275

292 275. országos Dlés január 31. 1871. ból kitűnik az, hogy a kereskedésnek az utóbbi időben emelkedése által a létező forgalmi eszközök elégtelenekké váltak. A tisztelt képviselő ur tisztelt kollegámnak, a kereskedelmi miniszternek, és a mennyiben nekem is szerencsém volt pár éven át e tárczát vezetni, nekem is nagyobb igazságot nem szolgáltathatott; mint azon beszédében rejlő vallomás által, hogy azon 3—4 év alatt, mely idő óta a jelenlegi kormány az ügyeket kezeli: Magyarország kereskedése ily mérvben emelkedett. (Eelyeslés jobb felől. Ellenmondás a bal oldalról.) Megemlítette a képviselő ur különösen azt, hogy, mellőzve a gabona- és a lisztkivitelt, különösen az úgynevezett Stüek-Waaren, darabárúk kivitele vagy négyszerannyival növekedett , mint volt az előbbi években Magyarországban. Lehet-e ennél fényesebb adat arra, hogy Magyarország vagyoni állapota, különösen kereskedése csakugyan emelkedőben van? mindnyájan tudjuk, tisztelt képviselőház, ezen adatokat, mindnyájan tudjuk azt, hogy 1860 — 61-ben, különösen 1862-ben mily csekély volt a lisztkivitel Magyarországban, előbb ' 80 —120, azután 130 ezer mázsára ment,mig ma milliókra megy azoiAivitel, melyet Magyarország a lisztben fölmutat. Mindnyájan tudjuk azt, hogy Magyarországban a gabnakivitel ezelőtt 3 — i millió mázsára ment, s ma már, isten segélyével, 20 — 25 millióra rug. S kérdem a tisztelt képviselő úrtól, hogy vajon azon forgalmi eszközök, melyek Magyarországban léteznek: az ily rögtön fölemelkedett kereskedés igényeinek képesek-e megfelelni, vagy nem? A válasz természetesen az leend, hogy: ha ezen forgalmi eszközök, ha a létező utak nem elégségesek, akkor azok szaporításáról kell gondoskodni, miszerint a vasutak és egyéb összeköttetési eszközök megfeleljenek a kivitel fokozódó igényeinek. Méltóztassanak megengedni, nézzünk végig, történtek-e e czél elérésére a kormány és az országgyűlés részéről intézkedések ? Az osztrák állampályák maguk nem elégségesek : a fokozódott kivitel eszközlésére; nem elégséges az ország legfőbb összekötő ere, a Duna, ezen igényeknek megfelelni; nem elégséges megfelelni az összeköttetés, mely Pesttől Fehérváron ós Szőnyön keresztül Bécscsel és Ausztriával főnáll. Mire fordította tehát ily körülmények között a kormány és az országgyűlés figyelmét? Arra, hogy összeköttetést hozzon létre északi Németország irányában, először Hatvanon keresztül Oderbergfelé, azután Miskolczon keresztül és így a Tisza mentén ismét Oderberg felé s végre harmadszor, tavaly engedélyeztetett egy uj összekötő vonal: az észak-nyugoti, a komarom trencsényi és ezzel összeköttetésben levő pályák. Mindezek után méltán kérdem: illeti-e akár az országgyűlést, akár a kormányt azon vád, hogy nem igyekezett a növekedő kereskedelmi igényeknek megfelelni az által, hogy uj közlekedési vonalakat teremtett ? Azt mondja a t. képviselő ur, hogy habár elismeri is, hogy a kormány folyvást igyekezett segíteni azon kiviteli calamitásokon, melyek az országban, különösen ujabb időben előálltak: mégis a kormány nem kellőleg járt el. A bírálat helyessége részben azon részvéttől függ, melylyel valaki egy ügyet több vagy kevesebb figyelemmel kísér; de hogy valaki, és különösen a képviselő ur ignorálja azt, hogy azon ország, mely Magyarországgal legközelebbi kereskedelmi összeköttetésben áll: 8 hónap óta háborút folytat, s hogy 80 millió ember, mely Magyarország termelését, kivitelét leginkább igénybe veszi: ez idő szerint számításba alig vehető; erre, ismer re a képviselő ur egyéniségét és tehetségét, elkészülve legkevésbbé sem voltam. Ha azon szomszéd hatalmak, melyek velünk kereskedelmi összeköttetésben állanak: kereskedelmi érdekeiket egészen figyelmen kivül hagyják, és összes íigyelmöket magára a háború folytatására, még pedig nagy mérvbeni folytatására irányozzák : lehetetlen, hogy ez Magyarországra nézve is vissza ne hasson. Intézkedést tehet a kormány igenis arra nézve, hogy Magyarországon a vasúti forgalmi eszközök, a szekerek a határig a legnagyobb pontossággal járjanak. De igen, mit fog a képviselő ur mondani, ha az ország határain ezen forgalom megáll? s ha a szomszéd államokban az árúk tovább nem szállíttatnak? Pedig ilyen akadálylyal állunk szemben. És ha a külföld nem veszi át a magyar árukat: természetes, hogy vasúti szekereinknek heteken, hónapokon át kell a külföldön időzni, minek következtése az, hogy azok Magyarországon szolgálatot nem tehetnek. Ezek azon következések, melyeket a háború idézett elő, de melyek a háború megszűntével el fognak múlni. Volt szerencsém említeni, hogy a magyar vasút - társulatok szekér-illetményeiket nevezetesen emelték. Mihelyest lehetséges lesz, hogy minden a határt átlépő szekér helyett más szekér indittathatik Magyarországba, a baj legnagyobb részben el lesz hárítva ; addig pedig én kötelességemnek ismerem napról napra figyelemmel kisérni a bajt, és azt ugy orvosolni: a mint csak lehetséges. A t. képviselő ur fölhozta többek között azt is, hogy rendelkezésnek kellene a kormány részéről történni az iránt: mikép a gabona ne vétessék át a vasúti társulatoktól a nélkül, hogy biztosítékot nyújtsanak az illetők a föladónak arra nézve, hogy a föladott áru a vasútnál nem fog megromlani. Miért akarja ezen intézkedést a kormány által megtétetni? Mert elejét akarja venni azon visszaéléseknek, melyek abból szár-