Képviselőházi napló, 1869. XII. kötet • 1871. január 10–február 8.
Ülésnapok - 1869-275
275. országos Ütés január 31. 1671. 291 Északamerika gabonájával a világpiaczon megjelenni, és inkább más forrásokból és drágán vásárol : mintsem hogy ily körülmények között Magyarországon gabonavásárlásba bocsátkozzék. Es vajon lehetne-e ezen károkat számokban kifejezni, vajon elhiszi-e a t. ház, hogy a kereskedésnek a közlekedés akadályai által okozott veszteségei pénzzel kifejezhetők ? vajon elhiszik-e, hogy ugy veszti el a nemzet vagyonát, hogy azt helyrepóiolni soha sem lehet 1 Ha a gabonában oly hiánylat van, mint ma nálunk, t. i. 6 — 7, sőt 8% : akkor méltóztassanak kiszámítani e veszteséget, és azt fogják látni: hogy milliókra mennek azon összegek, a melyek tényleg elvesznek, ugy. mintha ezen milliók egy rakáson lennének, és mi azokat pl. az Aetna torkába vetnők. Hogy a nemzet vagyona ez utón évről-évre tényleg milliókkal megkárosittatik: az kétségtelen; és hogy a kormány mégis oly keveset tesz ezen hiányoknak megszüntetésére és orvoslására, azon valóban csodálkoznom kell. T. ház ! Keveset kell még mondanom: hogy nem ellenmondási viszketegből, hanem tényleg a hazai kereskedés ezen hiányos viszonyaiból és sajnos állapotából indulok ki, midőn a kormánynyal szemben e bajok miatt, ha nem is panaszt emelek: de aggályt kell, hogy kifejezzek. Azt tekintetbe kell vennem, hogy helyzetünk nem olyan, miszerint minden bajt egyszerre orvosolni lehessen ; azt tudom, hogy sem phisicai időnk nincs rá, sem elégséges pénzzel nem birunk, hogy minden reformot életbeléptessünk ; s azt is megengedem, hogy nem vagyunk azon helyzetben sem, hogy belássuk mindezen reformok összegét, és hogy szellemi erőnkkel egyszerre föl tudjuk fogni a tennivalók halmazát: de hogy ezekkel szemben is, az ipar és kereskedés érdekében oly kevés történt, hogy oly kevéssé vétetik figyelembe az, hogy ha Magyarországban a kereskedelem vészit, nem a kereskedelem vészit, hanem a termelés vészit. Ott, hol a kereskedés a nemzet fővagyonosodási forrását képezi, ott a kereskedelem, mint önczél karoltatik föl; de ott, hol mint Magyarországban, óhajtásunk szerint, a kereskedelem a nemzeti alapvagyon, a termelő-képesség kifejlődésének eszköze: ott a kereskedelem érdeke épen oly fontos, mint a földmive'és érdeke : mert azonos a termelés érdekével, és csak más alakban nyer kijejezést. E tekintetben nem lehetek tehát nyugot, és kell, hogy mély sajnálatomat fejezzem ki, s azon aggodalomnak adjak kifejezést, hogy, ha ez néhány évig igy megy : akkor Magyarország kereskedelme systematice tönkre lesz téve. En is azok közé tartozom, kik igen szeretnek gazdálkodni, gazdálkodni a nemzet erejével. Ott, a hol annyi szükséglet van, bizonyos sorI rendet kell tartani, s nem lehet mindent egjI szerre elintézni. Nem lehet azonban elismernem, hogy Magyarország oly sajnos helyzetben lenne, hogy a kereskedelem és iparviszonyok javítására, s ezáltal közvetve átalában az összes termelő nép jólétének növelésére egypár milliót ma már ki ne adhatnánk. Igaza van Kerkapoly pénzügyminiszter urnák, midőn mondja, hogy be kell fektetni az országba, ha hasznosnak mutatkozik, akár adóssággal is. De miért nem követik ez elvet ott, hol legjövedelmezőbb ? miért teszik ezt csak egy irányban, miért nem épen ott, a hol az legindokoltabb? En, t. képviselőház, óhajtom, hogy ha eddig nem, ugy ezentúl a kormány jobban viselje szivén a kereskedelem és ipar, és vele kapcsolatban a termelés érdekeit is. Nyúljon valahára azon reformokhoz, melyek által a nemzeti vagyonosodás, melynek eddig csak csalképét tüntette föl, valóságos ténynyé lesz. (Élénk helyeslés bal jelöl.) Gorove István. közlekedést miniszter : T. képviselőház! Azt gondolom, hogy igen tisztelt kollegám, a kereskedelmi miniszter ur, azokra nézve, melyek az ő tárezáját illetőleg a tisztelt előttem szólott által fölhozattak, a maga idején és helyén válaszolni fog. Az előttem szólott tisztelt képviselő ur nem fogja kívánni, hogy az összes közmunka és közlekedési ügyet illetőleg, melyet a legnagyobb részben, és pedig szigorú bírálat alá vert, most válaszoljak; de voltak előadásában olyanok, melyekre válaszolni, és pedig rögtön válaszolni kötelességemnek azért tartom, mert azok a kereskedés napi mozzanataival állván összeköttetésben: igen is a közügy érdekében fekvőnek találom azt, hogy a közönségnek e részben fölvilágositás nyújtassák. (Helyeslés. Halljuk!) A tisztelt képviselő ur a kereskedés hiányait sorolván' elő, és az elkövetett mulasztások orvoslásáról szólva, különösen fölemlítette azt: hogy forgalmi eszközeink, — mondjuk ki — vasutaink tekintetében a kormány nem. járt el azon erélylyel és kötelesség - érzettel, melyiyel eljárnia kell. E vádra kell különösen válaszolnom. {Halljuk !) Engedje meg a tisztelt képviselő ur, de argumentatiójának egy momentumára rá kell hogy mutassak, s ez az: hogy a tisztelt képviselő ur beszéde fonalán — méltóztassék megengedni, talán nem vette észre — vagy háromszor négyszer is visszatért arra: mily roppant emelkedést mutat Magyarország kereskedelme. (Nyugtalanság bal felül.) Ha, mint állítja, a forgalomban akadályok mutatkoznak, beszédének minden szava37*
