Képviselőházi napló, 1869. XII. kötet • 1871. január 10–február 8.
Ülésnapok - 1869-275
290 275. országos Í1ís január 3!, 1871. hogy, nincs jogunk ezt követelni. En ezt tagadom. Ismerem az engedély-okmányt, annak ötödik pontja azt mondja szórói-szóra, hogy a vasúttársaság „minden időben köteles lesz a forgalomhoz mért közlekedési eszközökről gondoskodni"" Erre támaszkodva én mint ügyvéd minden időben magamra vállalnám a felelősséget, e társulatot biró által kén3 r szeriteni egy második vágány rakására. Az igen t. miniszter ur lehet: hogy más nézetben van ; de hogy az igen t. miniszter ur nézete tán elszigetelve fog állani: azt mutatja a bécsi kereskedelmi minisztérium eljárása is, mely által ép most kényszeríttetett az államvaspályatársaság arra, hogy Bodenbaeh előtt egy második vágányt létesítsen, ^épen hasontartalmu engedélyokmány alapján. És, t. képviselőház, ha azon helyzetben van az ország, hogy azért, mert 25 — 30 évvel ezelőtt az akkori viszonyok közt, és nem a mostani viszonyokhoz mért engedélyokmány alapján, egy vasúttársaság ma is a kereskedés igényeit figyelmen kivül hagyhatja, az országot közvetlenül napról-napra károsíthatja, és mi, t. i. az ország, azon helyzetben vagyunk, hogy e bajon nem segíthetünk : akkor mondjunk le minden kormányzatról, mondjunk le az alkotmányosság áldásairól. (Élénk helyesles a bal oldalon.) De akkor, t. ház, ne is követelje a kormány oly szigorúan az adózási terhek behajtását, ha másrészről nem tud elegettenni azon kötelességnek, melylyel tartozik az adózó népnek. Azt fogja talán a kereskedelmi miniszter ur — mert hiszen tudnia kell róla, — mondani, hogy 1868. óta sok történt az államvaspályánál, hogy azóta nevezetesen a kocsi-park megszaporodott. Igen, számlag megszaporodott; de az eredmény ma is ugyanaz: bizonyítékául annak, hogy a szaporítás nem volt elegendő. Megszaporodott a koesi-park, de növekedett; a forgalom, ha nem is a nyerstermények, gabona, bor, dohány és ilyenekben; de növekedett az úgynevezett darab kereskedés, az úgynevezett „Stückhandel", és az veszi el azon kocsik egy részét, melyek a gabnakivitel s kereskedés czéljából mint szaporítás az illető pályánál beszereztettek. Az állapot tehát ugyanaz. Hogy az igen t. miniszter ur nem kivan szoros és szigorú kimutatást a fölött, hogy menynyiben felel meg a kocsik létszáma a kivitel és átalábau a közlekedés igényeinek: az nem a mi hibánk. Hanem hogy a kereskedőknek annyival inkább igazuk van, midőn e hiányokat számokkal igazolva föltüntetik: az igaz; csak az sajnos,hogy oly ritkán és csekély mértékben hallgattatnakmeg. Az igen t. minisztérium és illetőleg a kereskedelem érdekeit is gondviselő közlekedési miniszter ur a legújabban bocsátott ki és folytonosan bocsát is a társaságokhoz rendeleteket. Sajnos, hogy én a legtöbbnek czelszerüségét nem vagyok képes belátni. Teszem, hogy a gabona vidéken kisebb állomásokon, hol nincsenek elegendő raktárak, meg ne romoljon, —a mi az által áll be leginkább, hogy szabad ég alatt hever, esőnek és minden: viszontagságnak kitéve: — azt a rendeletet adta ki, hogy nem szabad szab adég alatt lerakni, és a társaságnak nem szabad addig átvenni: mig födél alá nem jöhef. Ez, szerény fölfogásom szerint, nem czélravezető eljár ás : mert sok részben megakasztja ott is a forg almát, a hol más utón talán könnyebben lehete tt volna segíteni. Ha az igen t. miniszter ur nem rendeli el, hogy raktárak építtessenek, mert azok építésére egész a végtelenig jogosan csakugyan nem lehet kényszeríteni a társaságokat, mégis kényszerítse legalább arra a társaságokat: hogy föd anyagot szerezzenek be, vagyis, hogy már —egészen belemenjek a kereskedés ezen ágába, — hogy sz erezzenek vagy 1000 darab ponyvát, és ezen 10 00 drb ponyvával takarják be a szabadág alatt levő gabonát. Ez utón könnyítve lenne a gabna fölvétele, s megadva az elszállítás lehetősége által; mert a mint a kocsik létszáma növekedni fog, sokkal tömegesebben lehetne a gabonát elszállítani, mert már készen állhatna; holott most már csak a íödözet alatt levő gabona szállíttatik és rendkívüli nehézségekkel jár a csekély számú raktárak miatt a valóságos fölvételt eszközölni. Ez annyival inkább nagy baj; mert a termelő legtöbb esetben csak akkor kap pénzt a kereskedőtől: ha gabnáját már tényleg föladta. T. ház 1 Én nem tudom, hogy szeretik-e azokat a rovatokat a lapokban olvasni némelyek a képviselő urak közül, melyek a kereskedés hiányairól szólnak. De csakugyan néha elrémítő dolgokat olvas az ember ott. Én nem régen olvastam egy svájczi levélből, hogy csak negyedfél hónap kellett arra, hogy a gabona Magyarországból, Pestről, Szegedről, szóval Magyarországból oda kijusson. E hibának azonban csak részben lehet oka a mi helyzetünk: mert hiszen ezen gabna keresztül megy Ausztrián és Bajorországon; azonban, hogy nyitott, födetlen kocsiban helyeztetett itt el, hogy negyedfél hónap kellett elszállítására, és a gabona ugy érkezett meg, hogy kapával kellett kivágni a kocsiból : annak mindenesetre az itteni manipulatió volt az oka. A ki Magyarországon csak egyszer vásárolt, és igy kapja meg czikkeit: az soha többé ide vásárolni nem jő ; inkább elveszti azon előnyét, hogy Magyarország vau hivatva előbb, mint Oroszország, vagy az aldunai tartományok, vagy
