Képviselőházi napló, 1869. XII. kötet • 1871. január 10–február 8.

Ülésnapok - 1869-275

275. országos ütés január 31. 1871. 289 mánynak ? Csak az akadályok elhárításának nevezzük azt, ha megszünteti azon számtalan visszaélést, mely az önző és saját érdekeiket az igazságtalanság határáig szem előtt tartó vasúttársaságok részéről űzetik. Daczára annak, hogy régi engedély-okmányok támogatják a vasutakat; a t. kormány mégis elkövetett-e mindent, hogy — a mennyiben ezen engedély-okmányok megengedik — az illető vasutak a növekedő forgalom iránt kötelmeik teljesítésére szoríttassanak? A t. közlekedési miniszter azt állítja, hogy elkövettek. Bátor leszek egy pár adatot fölhozni, mely igazolja ezeknek ellenkezőjét. Vagy tett-e valamit a t. kormány forgalmi intézetek létrehozására nézve? Én ugy tudom, hogy a vasutak nem arra valók, hogy egy országnak évi fölösleges termését raktározzák. Nem méltóztatott a t. kormány szem előtt tartani azon elvet,— hogy egy vasút csak arra való, hogy a „force de traetion-t" adja, hogy minden egyébnek más forgalmi intézetek által kell közvetittetni. Ilyenek az országos raktárak ugy nyers terményekre, mint egyéb kereskedési czikkekre. Mi történt e téren? Örömmel hallom, hogy valahára kezd a kormány foglalkozni az entrepotsés docks-ok eszméjével. Meg vagyok győződve, hogy a kormánynak már évek óta tudnia kellett azt, hogy entrepots és docks-ok nélkül a magyar zilált kereskedelmet reorganizálni lehetetlen, és mégis 4 év múlt el, és positiv lépések e téren nem történtek; legfölebb csak tanácskozások a minisztérium kebelében. A kereskedelmi törvények szintén nem egyebek, mint az akadályok elhárításának eszközei. Igaz, hogy ezek létrehozatala nem tartozik a kereskedelmi miniszter egyenes intézkedése alá; hanem nem ártott volna, ha a kereskedelmi miniszter figyelmeztette volna többi t. hivataltársait ezen reformnak is égető szükségére. De van egy oly tárgy, a hol a kormány közbenjárása nélkül épen nem lehet semmit sem tenni, és ez az, a mi legelhatározotabban támadja meg azok állítását, a kik mindent magánosok által akarnak a kereskedés terén elintézni ; és a kormány csak az akadályt hárítsa el? és ez a nemzetközi kereskedés?Kereskedési szerződések létrehozása, megnyitása a messze külföldön kereskedelmi piaczoknak a haza számára, oly munka-e ez, a mit magánosok a kormány nagyobb beható munkálkodása nélkül képesek elérni ? Fölfogásom szerint nem. A konzulátusok ügye, hogy a messze távolban a hazai kereskedés érdekei megóvassanak és ellenőriztessenek, ez magánzók ügye-e ? mindenesetre és kizárólag a kormányé. KÍPV. H. KAPLÓ 1844 m. Ez tehát ismét csak az akadályok elhárítása lenne? Én, t. ház, azon legbensőbb meggyőződésemet ismétlem, hogy Magyarországban azon tant, hogy az iparnak és kereskedésnek nincs egyébre szüksége, mint arra, hogy az akadályok elhárittassanak: veszélyesnek tartom. Nem gyámkodást akarok az ipar és kereskedés fölött: nem azt, hogy az iparnak és kereskedésnek minden szabad mozgását a kormányrendeletekkel és fölügyeleti jogával gátolja: nem ezt akarom, — ezen szemrehányás ellen tiltakozom : de akarom azt, hogy a hol az egyesek és társulatok nem képesek mindent megtenni arra, hogy a kereskedés ügye rendes kerékvágásban haladjon : tegye azt a kormány. Ez positiv működés, és nem az akadályok elhárítása. Azt mondta a t. közlekedési miniszter ur, vagy legalább beszédében érintette, hogy a kormány mindent megtett azon bajok elhárítására, melyek a közlekedés terén mutatkoznak. Tehát azt akarja mondani, hogy több bajon nem lehetett segíteni, mint a mennyin segített ? Ezt, t. ház, kell, hogy kétségbe vonjam. Mik a közlekedési kalamitások ? Hogy ezen szó igen találó — ha szótáramban nagyobb számban lennének az élesebb kifejezések, talán még élesebbet választanék, — azt bizonyítják azon napról-napra előforduló panaszok és fölszólalások az illetékes testületek részéről, melyek alaposan és megczáfolhatlanul indokolva emeltetnek a kereskedelmi és közlekedési miniszter urak ellen, s mutatja azon legutolsó föllépés is, mely engem valójában elszomorit, a pesti kereskedelmi testület és illetőleg a pesti gabnacsarnok részéről, mely azt hiszem, a t. kormányt, de talán a t. házat is foglalkoztatni fogja, melyben a mai legégetőbb hiányok ki levén jelölve : a leghangosabb panasz emeltetik azon tétlenség és erélytelenség ellen, mely a minisztériumokban uralkodik. Lássuk a calamitásokat! Én, t. ház, de mindenki is, ki a forgalom emelkedését néhány év óta figyelemmel kisérte kell hogy belássa, miszerint Magyarországban a vasutak kettős vágányok nélkül a kereskedelem igényeinek megfelelni nem képesek, hogy Magyarországban minden nagyobb, különösen a kivitelre irányzott vasútnak kettős vágánynyal kell birni. Mit tett a minisztérium e tekintetben? Még 1868-ban emeltetett a kereskedelmi testületek részéről ez irányban hangos panasz. Vegyük az államvasuttársaságot. Mit tett ez 1868 óta? Czeglédtől Pestig és Pesttől Váczig csináltatott kettős vágányt, de Pest és Bécs között, valamint Czeglédtől lefelé, nyoma sincs a kettős vágánynak. Azt mondja a t. közlekedési miniszter ur 37