Képviselőházi napló, 1869. XII. kötet • 1871. január 10–február 8.

Ülésnapok - 1869-275

288 275. országos Ülés január 31. 1871. tóan tanulmányozza a kereskedelem és ipar szükségeit, hiányait és akadályait: akkor ő magára van hagyatva; és ha ő egyebet nem tesz, mint vasutakat ós csatornákat építtet, folyamokat szabályoz ; a nélkül, hogy a közlekedés ezen eszközeit az ipar és kereskedelem érdekeit kellően fölhasználja: hivatását bizonyára nem teljesiti. En óhajtanám, bár minél hamarább belátná a kormány, hogy a kereskedelmi és ipar minisztériumot, ha czéljának meg akar felelni, okvetlen össze kell foglalni a közlekedésügyi minisztériummal. Miután a dolog igy áll, mindezen hiányok miatt, melyekkel találkozunk : elismerem, hogy nagyrészt tulajdonképen a közlekedésügyi minisztert kellene megtámadnom, s hogy e vita e tekintetben nem tartoznék a mai budget tárgyalásához ; de végre is, mert az ipar és kereskedelmi minisztérium budgetje tárgyaltatik, ha egyebet nem : azt minden körülmények közt megkívánom, hogy a kereskedelmi miniszter ur kövessen el minden lehetőt, hogy hathatósan befolyjon a közlekedésügyi miniszterre, hogy ez kötelességeit a közforgalom iránt kellően teljesítse. Abból, hogy a közlekedésügyi minisztérium keblében nem teljesíttetik, minek tekintettel a kereskedelem érdekeire, történni kellene: azt kell következtetnem, hogy a kereskedelmi minisztérium nem használja föl befolyását kellőkép, minélfogva kénytelen vagyok a kereskedelem hiányait ma is megtámadni. Magyarázatul vagy mentségül mindenesetre nyomós indok az, hogy a kereskedelmi miniszter ur csak néhány hó óta vezeti tárczáját. Az mondatott, t. ház, tegnap — és talán ez volt indok arra nézve, hogy a szónokok oly keveset foglalkoztak a kereskedelemmel, — az mondatott Horn képviselő ur által, hogy az államnak tulájdonképen egyebet sem kell tennie : mint a kereskedelem akadályait elháritnia. Ez igen szép tétel, t. ház, ha vissza nem élünk ezen fogalommal vagy félre nem magyarázzuk ezt készakarva. Azon tétel, hogy az állam a kereskedés és ipar érdekében minél kevesebbet tegyen, a gyakorlati életben, teljes meztelenségében nem állhat fön ; Magyarországon pedig legkevésbé alkalmazható. Ha Holland, Belgium, Anglia kereskedelmi viszonyairól beszélünk : el fogjuk ismerni, hogy a kormánynak ott igen kevés tennivalója van ; elismerjük, hogy ott a hitelviszonyok megszilárdultak, kellő törvények védik a kereskedelem és ipar érdekeit, hogy a társulati munkásság annyira ki van fejtve, hogy egyesek, az államban élő polgárok, úgyszólván mindent megtesznek. De nem ismerem azt el, hogy ez álljon Magyarországra nézve, hol anynyira zilált viszonyok közt élünk, s hol ennélfogva még számos reform kell. Itt a helyes kereskedelmi politika nem az, hogy a kormánynak nem kell egyebet tennie, mint félretolni az akadályokat ; mert itt a legnagyobb akadály az, hogy nincsenek positiv institutióink. És ez értelemben nem lehet beszélni akadályok elhárításáról ; hanem újrateremtéséről a kereskedelmi viszonyoknak. Azt hiszem, senki sem tagadja azon állítás valódiságát, hogy az államnak föladata: a hitelviszonyok folytonos emelésére mindent elkövetni, a mi tehetségében áll. Azt mondom, hogy mindent, mi a kormánynak tehetségében áll. Nem akarok kitérni azon odiosus tárgyra, mely itt, jogosan és méltán annyiszor vettetik a kormány szemére, t. i. : szerencsétlen közjogi helyzetünkre ; nem akarom azt állítani, hogy egyes-egyedül közjogi állapotunk az oka, hogy pénzügyeinken függetlenül segíteni nem tudunk. De intézkedjünk, a mennyire állapotaink megengedik, hogy pénzügyi viszonyaink rendeztessenek, hitelviszonyaink szilárdabb alapra fektettessenek, hogy ne legyünk kénytelenek egyetlenegy nagy bécsi pénzintézet önkényének odadobva lenni. Hogy ez nagy baj, azt a kormány is beismerte. Emlékeztetem at. házat 1869-ben folyt azon heves vitákra, melyek pénz-, vagy, — ha ugy tetszik, — ipar-krisis idejében, itt folytak, midőn Lónyay akkori magyar pénzügyminiszter kimondta egész nyíltan : hogy igenis arra kell törekedni, hogy ne legyünk a bécsi nemzeti bank önkényének, a hitel-összegére nézve, alávetve. Mondom tehát, amit a kormány maga elismert, hogy ez baj és ha ez a közjogi alappal nincs összeköttetésben : annálinkább megtámadhatom a kormányt, hogy e téren mitsem tett. Hogy Magyarországon a földmivelés érdekeinek előmozdítására csak egy hitelintézet nem elegendő, az kétségtelen. Az igaz, hogy a kormány nincs hivatva földhitelintézeteket fölállítani. De a kormány hivatva van törvénybeli és egyébb kormányzati kedvezményekkel fölkölteni a kedvet az egyesekben, előmozdítani a társulási szellemet, hogy ily hitelintézetek létrejöjjenek. Történik valami e téren? Nem. Sőt oly helyzetben vagyunk, hogy p. o. Erdély a földhitel jótéteményeiben nem részesülhet. Tudom, hogy ennek egyik oka a telekkönyv hiányában fekszik. De tagadom azt, hogy azért, mert Erdélyben telekkönyv nincs: ne lehessen módot találni, hogy a hitelintézetek földhitelmüveleteket Erdélylyel ne kössenek, és egyúttal saját speciális érdekeiket is meg ne óvhatnák. Vagy a közlekedés terén semmi föladata nincs a kor-