Képviselőházi napló, 1869. XII. kötet • 1871. január 10–február 8.

Ülésnapok - 1869-275

275. országos Illés január 31. 1871. 287 Nem lehet ugyanis megnyugvással vennem, hogy nem tudom, mi okból, mily vitatkozási politika kifolyásaként volt a tegnapi vitában oly igen-igen kevés súly fektetve hazai kereskedelmi visszonyainkra. Azon hallgatás, mely akkor mutatkozik, midőn a kereskedelmi költségvetés tárgyaltatik, azt látszik jelezni, mintha épen kereskedelmi viszonyaink lennének azok, melyekkel leginkább van okunk megelégedve lenni. Én részemről mondhatom, hogy alig van viszony, a melylyel meg vagyok elégedve; de ha mégis sorrendet kell fölállítani : nyiltan be kell vallanom, hogy kereskedelmi helyzetünkkel vagyok legkevésbé megelégedve, annak ismerem legégetőbb hiányait, és az ezen hiányok eltávolítására látok legkevesebb orvoslást alkalmaztatni. Azért engedje meg a t. ház, hogy a tárgynál is kevéssé iddőzzem, Mi, t. ház, oly államban vagyunk, melyben ha első sorban termelésre vagyunk is hivatva, ha anyagi jólétünk alapját nyers termékeink képezik is, és ha, istennek hála, ezen nyers termékeinket elfogyasztani nem vagyunk is képesek; de ezen termelésünk és nemzeti jólétünk, csak akkor nyer biztos fejlődési alapot, ha egyszersmind kiviteli kereskedésünk kellően rendezve lesz. Atalában igen kevés súlyt látok azon organicus kapcsolatra fektetve, melynek a termelés és kereskedés között létezni kell. Atalában azt tapasztaltam: ugy a sajtóban, mint itt a képviselőházban a termelés és kereskedés ugy tárgyaltatik, mintha az egymástól különválva létezhetnék, mintha az itt, különösen Magyarországban, a nélkül, hogy a legszorosabb szerves összeköttetésbe hozatnék, egyik a másikra támaszkodó, berendezhető és jövőre fejleszhető lenne. E tapasztalásomat látszott némileg igazolni Korizmics László igen t. képviselőtársam tegnapi fölszólalása is, kitől - mert az ő nézeteire igen nagy súlyt fektetek — mint elismert nemzet-gazdasági tekintélytől, minden alkalommal azt, méltán azt reménylem, hogy oda mutat azon hiányokra s bajokra, melyek a földmivelés, ipar és kereskedés terén léteznek. Mondom: Korizmics képviselő ur tegnapi föllépése is azt látszik bizonyítani, hogy oly mértékben, mint én kívánom, a termelés és kereskedelem organikus együttlétére kellő tekintet nincs. Az ő egész beszéde nem irányul egyébre, mint a földmivelés érdekeinek előmozdítására, és itt a súlyt ismét csakis a gazdasági intézeteknek részint alapítására, részint a meglevők helyesebb berendezésére fekteti. Csodálom, hogy számításában oly rendkívül félénk volt, csodálom, hogy a jelen viszonyokkal még a földmivelés tekintetében is annyira meg tudott alkudni, hogy — mert nézete szerint 100 gazdasági intézet tán 3 — 4 millió frtba kerülne, és mi ma ezen 3—4 millió irtot ki nem adhatjuk, — ő magát a jövővel vigasztalja, a helyett, hogy legalább is azon óhajtását fejezte volna ki, hogy ha az egész szükségletnek, szerinte talán száz tanintézet fölállításának ma meg nem felelhetünk, tétessék kísérlet legalább 10 tanintézet fölállításával, a mi az ő kalkulusa szerint nem 3—4 millió frtba, hanem 3 — 400,000 ftba kerülne. Mint mondám, Korizmics képviselő ur beszéde, de a többi szónok előadása is azon erős meggyőződést szülte bennem, hogy, nem tudom mi oknál fogva, itt az átalános vitánál kereskedelmi viszonyainkra kellő súly nem fektettetik. Kereskedésünk állapota pedig—ezt hiába tagadjuk, mert erről az egész világ beszél—a lehető legsajnosabb, a mi országunk anyagi fölvirágzására a lehető legkárosabb befolyást gyakorolja. Hogy ennek mi az oka, meg vagyok győződve, miszerint mindenki előtt tudva van. Meg vagyok győződve, hogy mindenki hitel viszonyaink hiányosságában, közlekedési eszközeink elégtelenségében és hiányosságában, és egyéb forgalmi intézetek, mint entrepo-k és doxok teljes hiányában keresi és találja a bajok okát. A kérdés az : mi annak oka, hogy e bajok még ma is léteznek; és mi annak oka, hogy eddig azok elhárítására oly kevés történt? Azt, hogy a bajokat a t. kormány okozta volna, nem fogom állítani, mert ez csakugyan nem áll: De hogy ezen bajok krónikussá váltak, és hogy azok elhárítására oly kevés, úgyszólván semmi sem történt, annak igenis az igen t. kormány az oka. Említtetett, t. képviselőház, hogy mily káros az országra a kormányzati ágak helytelen fölosztása. Hogy oly kevés történhetik a földmivelés, ipar és kereskedelem, de különösen a kereskedelem érdekében: annak, nézetem szerint, egyik fő indoka abban rejlik, hogy nálunk a földmivelés, ipar és kereskedelem egy minisztériumban van összefoglalva; a közlekedésügy pedig különminiszteriumot képez, a helyett, hogy a földmivelési minisztérium lenne külön, és a kereskedelmi minisztérium a közlekedésivel össze lenne foglalva. Én nem képzelhetek magamnak a kormány részéről organicus eljárást a kereskedelem és ipar érdekében, midőn a közlekedési miniszter, kinek minden gondjának oda kell irányozva lenni, hogy épen az ország anyagi fölvirágoztatása czéljából létrehozott közlekedési eszközök fontos föladatuknak meg is feleljenek: kizárólag közlekedési miniszter és kezében a kereskedelem .és ipar tárczái is nincsenek egyesítve. Ha ő nincs azon helyzetben, hogy beha-