Képviselőházi napló, 1869. XII. kötet • 1871. január 10–február 8.

Ülésnapok - 1869-274

284 274. országos ülés január 30. 1871. riti pénzét. Nem az volt a panasz, hogy a miniszter nem szüntette meg a kamatot; hanem az, hogy létezik egy intézet, mely azt szabályozza. Tökéletesen egyetértek előttem szóló Horn Ede képviselő társammal abban, hogy a kormánynak nem szükséges beavatkozni a kereskedelem és ipar dolgaiba; elég, ha elgördíti előle az akadályokat és ez legtöbb, a mit tehet. Tökéletesen beleegyezem ebbe, és ezen szempontból tekintve az ipar és kereskedelem körében való működését a minisztériumnak; megvallom, nagjon szerettem volna én is, ha a minisztérium alakulása alkalmával az elosztás másképpen történt volna; mert tökéletesen igaz az, a mi mondatott: hogy a közlekedés és kereskedelem összefüggnek egymással. Hogy a földmüvelés és állam-jószágok kezelése szintén összefüggnek egymással, azt tagadni senkisem fogja. Hogy a pénzügyi bizottság figyelme sok mindenfélére kiterjed, de hogy épeu erre nem terjesztette azt ki azt, az én előttem megfoghatlan, de hát nem terjed ki! En átlátom okát annak, hogy a földmivelési minisztérium oly nagy súlyt fektet a lótenyésztésre ; a lótenyésztést és nemesítést Magyarországon fontos és nagy horderejű kérdésnek tekintem, nem vizsgálom azt sem, mi különben mára múlt évben is fölhozatott, hogy ezen — tenyésztésre több adatott ki, mint a népnevelésre, — de ezt én nem tartom elegendőnek Ez igen fontos és hasznos ága a földmivelésnek, és nem várom, hogy egy-két év múlva oly nagy eredményeket mutasson föl, mint képes lesz majd annak idejében. Várni és remélni akarom, hogy lesz eredmény, és én méltányolni fogom, ha meg lesznek az eredmények. Hanem van a földmivelésnek más ága, melyre Magyarországon eddigelé még semmi tekintetben figyelmet nem fordítottak, s ez az erdőművelés. Ez igen nagy fontosságú kérdés nemcsak Magyarországon, hanem egész Európában. Erre különös és kiváló gondot kell forditnia a magyar földművelési minisztériumnak; természetesen nagyon könnyítené föladatát, ha azon nagyszámú mértföldre terjedő erdők, melyek a pénzügyminisztérium kezelése alatt állanak, a földművelési miniszternek adatnának át. Itt volna mintegy seminariuma, iskolája a jó erdészeknek, kik aztán az országban elterjednének. Nemcsak itt, hanem egész Európában igen nagy fontosságú kérdés ez: mert különösen a vasutak fejlődése, a vasúthálózatok évenkinti tágulása annyira fölemészti az erdőket, hogy nemcsak mi, hanem maholnap az egész világ szűkében lesz a fának. (Helyeslés). Ezen nagy fontosságát az erdészetnek legjobban fölismerte a franczia kormány, mely az erdőkulturát igen magas fokra emelte annyira, hogy Angolországból, Poroszországból, söt már Törökországból is küldött a kormány oda erdészeket, hogy az ottani rendszert tanulmányozzák, és azután honosítsák meg hazájokban. Óhajtanám, hogy valami ilyes történnék kormányunk részéről is; nem most a háború tartama alatt, hanem a háború befejezte után, hogy küldenenek oda szakértőköt, kik a rendszert ott megtanulják : vagy hozatnának onnan be szakértőket, kik ezt itt tanítsák. Hogy az erdőmivelés tekintetéből valami nevezetes, nagy lépésnek kell történni: erre ugy hiszem okvetlen szükség van Magyarországon. (Helyeslés). Mert Magyarországon is, meg kell vallani, hogy az erdők nagyon pusztulnak. Megemlítettem már a múlt évben átalánosságban, hogy valamivel nagyobb fontosságot érdemel, nézetem szerint, a selyemtenyésztés is. Ezen nagyon volna segítve, ha az állam jószágai a földmivelési miniszter kezében volnának: mert azokon ültethetne eperfákat s kezdhetné a selyemtenyésztést; mert nézetem szerint, egyedül arra van szükség, hogy megmutassuk a népnek, hogy igen kevés munkával igen tisztességes nyereség szerezhető, oly időben, mikor a gazdaembernek más jövedelme nincsen. {Helyeslés). Én meg vagyok győződve, hogy utánoztatni fogna. De t, ház! föfeladatát képezi a minisztériumnak az ipar és kereskedelem emelése. Elmondatott már előttem, hogy az ipar és kereskedelem előmozdítása tekintetében Magyarországon semmi sem történt. Megvallom, hogy, ha megnézem az ez évi költségvetést: igen keveset találok benne és azon kevés is, mit benne találok: nem ugy van beruházva, mint én beruházni óhajtanám. Itt olvassuk p. o. a kereskedelmi czélok előmozdítására vonatkozó tételek közt, e 3. tételt: „Tőzsdebiztos fizetése 1000 frt; különféle intézetekhez küldendő biztosok útiköltségeire 780 frt;" kereskedelmi szakértők és enquéte - bizottságok útiköltségeire 40,050 frt." Ez mind hivatalnokok fizetései szaporítására van. A 4-dik tétel vonatkozik a „pesti kereskedelmi akadémia felsegitésére 15,000 frt". Ez az az egyetlen tétel, mit én hasznos beruházásnak tekintek. De megvallom azon első háromban keveset találok. Ha az idő nem volna olyan nagyon előrehaladva: tudnék sokat mondani azokról, a kik a külföldre küldettek utazni, s összevettek a külföld egyik másik városában néhány könyvet és röpiratot, ezekből csinálták meg jelentéseiket. Tehát az utazásokra számított költséget sem tekintem nagyon hasznos beruházásnak. A külkereskedelmi czélokra ismét „utazások és bizottsági költségek" vétetnek foganatba, és igy az egész külkereskedelemre fordított kiadásokat csupán utazások és bizottsági költségek képezik. Nem mondom, hogy ezeknek