Képviselőházi napló, 1869. XII. kötet • 1871. január 10–február 8.

Ülésnapok - 1869-274

• •; ••• 274. országos ü absolute semmi hasznuk nincsen; de távolról sem tartom elegendőnek. En azon szempontból indu­lok ki, melyet Horn képviselő ur emiitett, és mely átalánosan is el van fogadva : hogy elég, ha a kormány a munka elől az akadályokat el hárítja. Ez feladata a kormánynak. T. ház! Mi Magyarországnak azon kereske­delmi czikke, melyben a kereskedést igen nagy mérvben űzheti, és a mely tulajdonképen Magyar­országot vagyonosithatja ? én egyelőre a fő czikk­nek látom a gabonát és bort. Ezen két ezikknek kivitelét az országból mindenekelőtt elősegíteni, ugy hiszem; ez volna egyik leghasznosabb és legfontosabb feladata a magyar kormánynak. Mi az akadálya nálunk például a külföldi borkeres­kedésnek? Egyik akadálya borunk külföldre vitelének kétségkívül az, hogy eddig nem levén átaláno­san elterjedve: nincsen átalánosan ismerve a ma­gyar bor; az emberek nem szokták meg épen az izét, más embereknek Ízlését erőszakolni, pedig nem lehet. Hanem egy gyakorlati akadálya is van. Ugyanis Európában a legnagyobb consumens, például Angolország, mely nem produkál semmi bort, megemészt pedig sokat, mert pénzes, va­gyonos ország; kérdem már most: mért nem vi­hetjük mi ki Angolországba borainkat ? Mert Magyarországban alig van valaki, a ki két hordó egyforma bort produkálhatna. Az angol kereske­dőnek pedig nem egy-két, hanem száz hordó kell egyforma. Ez nézetem szerint csak ugy ér­hető el, ha ezen borok nagy pinczében együtt, egy módon kezeltetnek. Ennyi a borra nézve. Másik észrevételem a gabonára vonakozik. A múltkor a vasutibizottságban levén a közlekedési miniszter, ur azt mondta: hogy most a legfontosabb, legnagyobb nyomatékkal bir az éjszak-német kereskedés Magyarországra nézve. Akkor is most is azt jegyzettem meg, hogy nem Éjszak-németország, hanem Anglia az, a hová mi a gabonát kiviszszük. Igaz, hogy helyes intézkedéseink nem lévén, nem vagyunk képesek egyenesen odaszállítani; hanem eladjuk a gabo­nát a stettini kereskedőnek és a stettini kereskedő adja el Angliának. Ezen aladályoknak elhárítását kívánom én tehát a gabonaszállítás ügyében. (Helyeslés.) Mindkettőre, ugy a borra, mint a gabonára nézve elérhető lenne a dolog, nézetem szerint: a nagy ra ktárak fölállitásaáltal. Már akár a kormány költségén állíttatnak föl, akár pedig társaságok utján állíttatnak föl: ez tökéletesen mindegy; de az ily raktárak fölállítása okvetle­nül szükséges: mert először nagy mennyiséget egyesit egy helyen, annak együttes és egyforma kezelését könnyíti, azonkívül meggazdálkodja a terméketlen kiadásokat. Igen nagy fontosságú kérdés az a gabonánál, hogy egy mázsánál egy 5s január 30. 1871. OQK ; vagy két krajczárral több legyen a kezelési j költség. A ki valahalátott kereskedelmi várost: meg­ütközéssel nézi azt, hogy itt most nagy költség­gel vámházat építenek a dunaparton, hanem a vámház és a Duna közt 100 lépés van, és a hor­dókat és zsákokat ezen 100 lépésnyi téren tar­gonczán vagy háton kell vinni; mert a ki va­laha látott kereskedelmi várost: az mindjárt be fogja látni, hogy vagy a vámházat kellett volna a Dunához vinni, vagy a Dunát a vámházhoz, hogy a hajó melléje állhasson, és a hajókból egyszerű kötél segítségével a hivatali helyiség 2-ik, 3-ik, vagy 4-ik emeletére fölvitethessék a zsák, hordó, vagy akármiféle áru. Az ily keze­lési költségek, t. ház, melyek nálunk rendkívül sokra szaporodnak, lehetetlenné teszik először azt, hogy mi a gabonát külföldre vigyük, kivéve ak­kor, mikor igen nagy ára van; másodszor pedig az ily közraktárak hiányában nem vagyunk ké­pesek annak az angol kereskedőnek, a ki 30, 40, 100 ezer mázsa búzát kivan venni: ezen na­gyobb mennyiségű gabonát nem vagyunk képe­sek megszerezni ; mert egyes embernek nincs ennyi elaclnivalója, mert nem képes azt össze­venni. Ezek által lehetne, nézetem szerint, a ke­reskedést hasznosan elősegíteni. Ezekre akartam a t. kereskedelmi miniszter urnák figyelmét felhivni. Még csak egy pár szót mondok a posta lassúságára nézve. Ez iránt mindenfelé igen sok a panasz; nem azt értem, hogy egyes rendetlenség itt-ott tör­ténik, ezeknek orvoslása nem annyira a minisz­tertől függ, mert a miniszter minden egyes expeditióra föl nem ügyelhet: hanem én magának a postának járását találom rendkívül lassúnak. P. o, én elmegyek innen reggel, az én levelem velem lesz együtt a vonaton és megérkezem p. Nyitrára 1 órakor levelemmel együtt és levele­met megkapom másnap reggel. Miért van ez ? Hiszen ha tegnap érkezett meg: miért kell an­nak kézbesítését csak holnap reggel eszközölni? De ez még nem mind. A levél Nyitrára érkezik a postával, ott meghál és tovább már csak másnap reggel indul. Hiszen ha a posták éjjel alusznak, akkor természetesen a postai közlekedés igen las­sú. Én azt hinném, hogy a postának menni kellene éjjel-nappal, mint mindenütt más államok­ban. Szerencsétlenség vagy rósz idő, vagy ha a kocsis megfázik: ilyen esetekben történhetik ké­sedelem ; hanem ezek is oly elemi nehézségek, a i melyek jó öltözet ós más intézkedések által meg­í előzhetők. Én azt hiszem, hogy igen nagy fontos­j ságú az a kereskedés érdekében, hogy a tudósítások j rögtön megérkezzenek az illető kereskedőkhöz és I én azt hiszem, hogy ha e tekintetben a posta-

Next

/
Thumbnails
Contents