Képviselőházi napló, 1869. XII. kötet • 1871. január 10–február 8.
Ülésnapok - 1869-274
274. országos Élés janaár 30. 1871. 283 vitát bevégezni : a túloldalon levő némely szónok urak hagynának föl, és követvén e részben saját meggyőződésűket, hagynának bennünket is követni a magunk nézeteit. T. ház! Különbözően látja az ember a dolgokat, ahoz képest, amily szempontból nézi. így van p. o. az is, hogy az ipar és földmivelési miniszter ur, hallván Tisza Kálmán képviselő urnák beszédét, azt vonta ki belőle : hogy a képviselő ur igen szorgalmasan tanulmányozta a földművelési-, ipar és kereskedelmi minisztériumnak költségvetését. Igaz, hogy az csakugyan meglátható és észrevehető volt. De nekem nem ez tűnt föl főleg beszédében ; — ezt is észrevettem, igen is, bár nem tűnt föl különösen — hanem az, hogy mennyire hiányosan és hibásan van a költségvetés szerkesztve. (Helyeslés a szélső bal oldalon.) A miniszter ur a maga szempontjából tekintve, Tisza Kálmán urnák szorgalmát vette észre; én a magam szempontjából nézve a minisztérium hivatalnokainak hanyagságát és hibáit vettem észre. Azt mondja a miniszter ur, hogy azon hibáknak oka az, hogy azok akkor merültek föl, mikor már ki volt nyomatva a budget, és ekkor változtatásokat rajta tenni nem lehetett. Én megengedem, vannak technikai akadályok, melyek nem engedik rögtön a budgetnek újra nyomatását és uj előterjesztését ; hanem ha igy volt a dolog, talán lehetett volna ezeket a pénzügyi bizottságban földeríteni, és igy hozni kijavítva a ház elé, különben mikor a pénzügyi bizottság is e tekintetben elárulja, hogy nemigen hasonlította össze, s nemigen vizsgálta meg, a költségvetést és ezeket a hibákat, melyek elég szembetűnők, nem vette észre. (Wahrmann előadó. Nagyobb dolgunk is volt, mint sajtóhibákkal bíbelődni. Helyeslés és derültség.) A mi az alapok kimutatására vonatkozó választ illeti, hogy az a zárszámadások közé tartozik, azt tartom, hogy igen is az igazolása ezen változásoknak a zárszámadásokba tartozik; de kimutatást itt is lehetett volna tenni, hogy mi képen változtak ezen alapok, a múlt esztendőről a jelen esztendőre:a zárszámadásoknál aztán igazolni kellett volna, hogy ezen változások a törvény értelmében, a maga módja és rendje szerint történtek. Azt mondja továbbá a miniszter ur, hogy a budget összeállításának idejében vette át a miniszteri tárczát, s azért bizonyos tekintetben a háznak elnézésére számit. Ezt én tökéletesen méltánylom, és nem okoznám ezért a miniszter ur személyét, még azon esetben sem, ha régebben kezelte volna is a minisztérium ügyeit; mert én a minisztertől nem kívánom, hogy öszüzeadásokkal foglalkozzék: ez tehát nem a miniszternek személyes hibája, hanem hibája azon hivatalnokoknak, a kik azzal meg voltak bizva. Igaz, hogy az országgyűlés előtt a miniszter felelős, de e részben nem a minisztert személyesen illeti a megrovás, hanem hivatalnokait. Nekem, t. ház, igen kevés észrevételem van azokra, mik előttem mondattak. Korizmics László t. képviselő ur azt mondta, hogy száz gazdasági oskola is kellene Magyarországnak : én igen is elfogadom azt, hogy el kelne ; de nem látom annak szükségét, hogy arra 3 — 4 millió volna szükséges. Igenis, ha külön gazdasági tanintézeteket akarunk fölállitani, a többi iskoláktól, elkülönítve : akkor azok sok pénzbe fognak kerülni; de ha a gazdaság tanítása a nópneveléssel forrasztátik egybe; hogyha a gazdaság is taníttatik a népiskolákban: akkor nem kerül többe, mint a mennyikbe népiskolák amúgy is kerülnek. Igy kell, nézetem szerint, a nevelést ahhoz képest idomítani, a mint azt a szükség megkívánja ; hogy mindazon tárgyak, a melyek azon osztálynak szükségesek, a melynek számára van egy vagy más tan-intézet, azon intézetben taníttassanak ; akkor mellőzhetjük a speciális intézeteket, pl: Angolország kétségkívül kereskedelem tekintetében a legkifejlettebb ország Európában és a világon, és még sem jajdul ott föl senki, mint itt Horn képviselő ur, hogy nincs kereskedelmi akadémia; pedig nincsen egész Angliában egy sem: mert a mi a kereskedéshez szükséges, az a rendes iskolában taníttatik. Németországban vannak ugyan kereskedelmi akadémiák, de Németország sohasem vitte a kereskedést oly meszire, mint Angolország minden kereskedelmi akadémia nélkül. Erre tehát absolute szükség nincs. A mi a kamatláb leszállítását illeti, igaza van a t. képviselő urnák, hogy azt a kereskedelmi miniszter nem eszközölheti. Nem is az volt panasza Helfynek, hanem az, hogy létezik oly intézet, a melynek monopóliuma van arra, hogy a kamatlábot szabályozhassa. Nincs szőnyegen a bank-ügy, és igy nem akarok e kérdésbe most bele bocsátkozni, hanem fölemlítek egyetlen adatot a kamatra nézve. Méltóztatnak emlékezni, hogy a háboru-hirek megindulása alkalmából a nemzeti bank fölemelte a kamatlábot és bár annak oka régen elmúlt, a kamatláb mégis ugyanazon magasságban maradt. Tehát nem a piacz szükségéhez mérve emelé a kamatlábot, hanem tetszése szerint és ezt teheti: mert nincs verseny társa, tesz a mit akar. Egész Magyarországon és Ausztriában ez intézet szabjameg a kamatot, mert az egész magyar-osztrák birodalom 36 milliónyi lakossága ezen egyetlen forrásból me36*
