Képviselőházi napló, 1869. XII. kötet • 1871. január 10–február 8.

Ülésnapok - 1869-274

282 274, országos ülés január 30. 187!. történik, ők alkal mazkodtak volna hozzánk és hazánk nyelvét megtanulták volna. T. ház ! Két körülményre kell, hogy a kormány figyelmét fordítsa : egyik az, hogy az ipar és kereskedés a hazában s különösen a fővárosban nem magyar hanem német; másik körülmény az, hogy a külföldről a germanismus mindinkább terjed, tőkepénzesek, vállalkozók, s más gyármunkások özönlenek Pestre. Ez által az itteni elem még inkább erősbödik, és a tőkepénzesek törekedése oda vezeti a tulajdonképeni magyar kézmügyárosokat, hogy azoknak kedveért ezek tanulják meg az idegen német nyelhet: megint a dolgok természete ellen van. Ezen dolgok komoly figyelmet érdemelnek, t. ház. Én nem tudom, szükségesnek tartják-e ezen segíteni, és szükségesnek látja-e a kormány itt változtatást tenni? Én szükségesnek tartom. Hogy mit fog tenni a kormány, ha szükségesnek tartja, nem tudom ; de én azt gondolom, hogy igen jó szolgálatot tenne a hazának az által, ha intézkednék, miszerint az ipar és kereskedelem ne egy központon legyen az országban, hanem több helyre osztassák el, pl. Szeged, Debreezen, Kolozsvárra. A beköltöző német vagy más idegen vállalkozókat és gyári munkásokat kedvező föltételek mellett azon magyar városokba lehetne utasítani, hogy ott ők is megmagyarosodjanak, és az ipar ne legyen a fővárosban összpontosítva. A mi engem illet, én csak a kézmüiparosok érdekében akarok szót emelni, t. i. azt óhajtanám, hogy szavazzon meg az országgyűlés némi segélyt magyar fajú iparosaink kiképzésére, mely pénzért itt iskolát lehetne és kellene alapítani. Az iparosok számára adandó állami segélyt többféle forrásból lehetne előállítani, föl lehetne az adót emelni, a mit azonban én nem tartanék helyesnek. Vagy le lehetne szállítani a már megszavazott budgetet bizonyos mennyiségű százalékokkal, pl. 10 százalékkal, hogy ebből fedeztetnék a költség, mely az iparos osztály fölsegélésére kéretik. Van végre egy fontos forrás, tisztelt ház, melyből sok kitelik. Ezen forrásból nem merit sem az ország, sem a kormány oda a hol sokkal szükségesebb volna a pénz. Már a középkorban, ha jól emlékszem, IV. Béla idejében, a főpapság egyházi gyűlést tartott, és azon alkalommal kinyilatkoztatta, hogy a papság kezén levő javak nem a papság javai, hanem a nevelésre és más czélokra fordítandók. Nevezetesen egy része bandériumokra, másik része nevelésre, harmadik része a szegények fölsegélésére, és csak egy negyedrész a papság élelmezésére fordítandó. T. ház! Ez gazdag forrás, és ebből azon csekély morzsákat meg lehet adni a magyar ipar fejlődésére. Erre nézve van szerencsém beadni indítványomat. Ivacskovics György jegyző (olvassa Táncsics Mihály indítványát.) „Indítvány. Tekintve, hogy kézműiparunk itt elő nem számlálható okoknál fogva más államokéhoz képest a fejlődésnek alacsony fokán áll ; tekintetbe véve, hogy iparunknak a mi sikere, gyümölcse fölmutatható: az mind lényegére, mind színezetére nézve inkább idegen (német), mint magyar; tekintve, hogy ha állami hathatós segélynél fogva a magyarországi ipar fejlődésének más nemzeties irány nem jelöltetik ki, az idő folytán majd egészen idegenné változik át; tekintve, hogy kisvárosi s falusi kézműiparosaink legnagyobb száma az egész országban a mivelődésnek, értelmi fejlődésnek még igen alacsony fokán áll, minek következtében más országok népeivel a kézműipar mezején versenyre nem szállhatnak ; végre tekintve, hogy a képviselőház elé már régebben beterjesztett ipartörvényjavaslat értelmében, a czéhek eltöröltetnek, melyek korunk követelésének most már meg nem felelnek: szükséges oly országos intézkedést tenni, mely egyrészről az iparfejlődésnek hathatós lendületet adjon, másrészről a fejlődést magyar szellem lengje át; tehát indítványozom: 1. Szavazzon meg a képviselőház egyszermindenkorra 300,000 frtot, mint államsegélyt, a kormánynak egyúttal adandó oly utasítással, hogy ez összegen vásároljon a főváros egy alkalmas helyén téres helyiséget, melyen átalános országos képző-intézet állittassék föl, melyben az ipar nemzeti szellemben fejlődjék. 2. Szavazzon meg minden évre 5000 frtot, melyen a létesítendő intézetben ezer-ezer forintnyi évidij mellett tanárokat lehessen alkalmazni : a) kézműtan (manufactura), b) rajztan, c) számtan, d) átalános földrajz, ipar, statisztika s történet, kereskedelem, e) magyar nyelv- és irálytan előadására. Simonyi Ernő: T. ház! Igen sajnálom, hogy nem követhetem a jobb oldalról előttem szóló Korizmics László urnák abbeli intését, hogy fejezzük be már e vitát. Ö azt találja és hiszi, hogy a többség is azt fogja találni, miként elég is volt a vitából ennyi. Ha az órára nézek, azt látom, nem egészen két órája annak, hogy a magyar közgazdászati minisztérium budgetje fölött az átalános vita megeredt. Hogy a magyar közgazdászatnak egy évben 2 órát szentelni sok legyen, — megvallom igen sajnálom, — hogy ezt épen a magyarországi gazdasági egylet főigazgatójától hallottam. (Helyeslés a szélső hal oldalon.) Egyátalában igen óhajtanám, ha azon tanításokkal, hogy mikor elég, mikor kell egy