Képviselőházi napló, 1869. XII. kötet • 1871. január 10–február 8.
Ülésnapok - 1869-274
274. országos illés január 30. 1871. 281 mindeddig nem tudott gondoskodni egy olyan intézetről, mely 3—4%-re adna pénzt. Megvallom, ezt nagyon szeretném magam is; én is azonnal azon intézethez mennék, mert a szőlőmben nekem is sok kiadásom van, és szívesen fizetnék 3 per • czentet, 7 vagy 8 perczent helyett. Erről azonban a földmivelési miniszter ur nem tehet: mert elvégre a kamatlábat nem ő szabályozza, hanem az élet, a piacz. Mag} r arországban pedig, fáidalom senki sem ad kedvünkért 3% -re pénzt. A pénz ma 6 —7 —8%, ilyen volt tavaly is. Adja Isten, hogy ne legyen sokáig olyan, de ma olyan. Ha ma keletkeznék egy hitelintézet, mely különös tekintettel aföldmivelésre; zálogleveleket bocsátana ki — pl. 3 % kamatfizetés mellett: annak zálog leveleit senki sem venné meg, és azon intézet zálogleveleit szépen a fiókban tarthatná. Arról, mondom, a földmivelési miniszter ur nem tehet, hogy a pénz ma még 7 — 8°L (F'óütiáltások: Még drágább is.) Az idő előrehalad és a tárgy olyan, hogy a t. ház az e fölötti discussiót talán már elégségesnek tartja; bevégzem tehát előadásomat azzal, a mit bevezetésül szerencsés valék mondani: hogy t. i. ezen költségvetést a részletes tárgyalás alapjául elfogadom, s a mennyiben tárgyalás közben egyik vagy másik pontra észrevételem lenne, azt annak idején megteendem. (Helyeslés jobb felől.) Táncsics Mihály : T. képviselőház! Én nem azért szólalok föl, mintha a költségvetésből valamit levonni óhajtanék, vagy megszavazni nem akarnék; sőt inkább azért szólalok fői, mert óhajtottam volna, hogy ezen költségvetésben legyen egy tétel, a mely nincs benne, s mely iránt indítványt szándékozom benyújtani. Engedje meg nekem a t. képviselőház, előbb némely észrevételt tenni átalánosan a hivatalnokokra és az adóra vonatkozólag. XlV-ik Lajos franczia királyról egy adoma áll fön, melyet előadni azért tartok szükségesnek, mivel ez igen derék, jeles szónoklatoknál sokkal jobban bizonyítja ezt vagy amazt, a mi az államnak szükséges. A király unalmában egyszer megtekinté az állampénztárt, és nem talált benne pénzt; kérdé a minisztert, hogy miért nincs benne pénz? A miniszter másnap hivatalnokokat hiv egybe a királyhoz, és egy marok lisztet ad az egyiknek, mondván : add ezt át a szomszédodnak, a szomszéd adja át a másiknak, és igy tovább; mire a királyhoz kellett volna a marok lisztnek eljutni, nem volt semmi. A király azt kérdezi: hogy hová megy föl az a sok pénz ? A miniszter azt felelte, hogy a hivatalnokokra. Hát miért a hivatalnokokra? Azért felség, mert a hivatalnokok felségednek támaszai. És ez rendén van: mert, ha valami czélt el akarunk érni, és az elért czélt íöntartani, oda KÍPY. H. JfAPLŐ 1844 MI' eszközök szükségesek. E szerint hasztalanság volna,egyes tételekből 2—3 ezret levonni, de milliókat szükségkép megajánlani, megszavazni, — mert ha a czélt akarjuk, a hozzá megkívántató eszközöket is akarnunk kell. A mi az adók sokaságát vagy kevésségót illeti, — ez igen relatív valami; mert lehet p. o. 50 milliót kevésnek, könnyen elviselhetőnek tartani, mikor ellenben más viszonyok között, az államgazdászatnak más elveinél fogva annak fele, talán 25 millió is igen sok. De erről nem akarok tovább szólni. Nagy fontosságú dolog, mint tudjuk, a kereskedés és ipar. Néhány évtized múlva talán az országgyűlés, a törvényhozás háttérbe lesz szorítva, mikor már a reformkérdéseket keresztülvitte, törvénybe igtatta; de annyival inkább előtérbe jön akkor az ipar és kereskedés. Az most a kérdés, hogy van-e nálunk ipar és kereskedés 1 Mindezekre azt felelhetem, hogy igenis virágzó a kereskedés, az ipar ; mert épen a tegnapi Hon hírlapban olvasható volt, hogy komoly aggodalom áll elő: a hidmegro' lások, a nagy ipar ós kereskedelmi forgalom miatt. Ha Pest városának iparczikkeit megtekintjük : örülnünk kell azon, mily magas fokra fejlődött nálunk az ipar és kereskedés. De, t. ház, engem ez ipar nem örvendeztet, mert ez ipar nem magyar ipar; csak részben mondható magyar iparnak, magyar, kereskedésnek : ez német ipar, német kereskedés. Megengedi a t. ház, hogy röviden előadjam : honnét származott ez, mi az oka annak, hogy fővárosunk ipara, kereskedése inkább idegen, inkább német mint magyar? Azt hiszem, ezt nem lesz nehéz bebizonyítani. Talán egy századdal előbb azt a gonosz tanítást terjesztették el Ausztriából, hogy Magyarország semmi tekintetben, semmire sem képes, csak termeszteni, hogy a magyar nép nem képes ipart teremteni Ezen áltanitás, — mondhatom gonosz tanítás — elterjedt Magyarországban, és mély gyökeret vert. Ennek következtében jöttek ide lassankint németek, hogy a mi gúnyáinkat és más szükségleteinket elkészítsék , azt hitték, hogy nincsenek emberek, kik azt tudják. Másik oka annak, hogy nagyaink inkább külföldön voltak, és igy a külföldi ipar fejlődését mozdították elő; vagy ha nem is éltek a külföldön, onnét hozatták az áruczikkeket. Megerősítette a beköltözött németeket ez, hogy a magyarok csakugyan nem bírnak iparczikkeket előteremteni. Ez a második ok. A harmadik ok pedig az, hogy mi ezt elhittük nekik, snagy szerencsének tartottuk, ha idegen jött fővárosunkba. Az ő kedvükért a dolgok természete ellen mi alkalmazkodtunk hozzájok, holott ha ez nem 36
