Képviselőházi napló, 1869. XII. kötet • 1871. január 10–február 8.

Ülésnapok - 1869-274

27 fi 274. országos ülés január 30. 1871. nek azért, hogy az utóbbi legyen egy kissé gazdasági miniszter is; és utána mindjárt látjuk, hogy a tanintézetek, melyek természetüknél, de czimüknél fogva is, — mint a pénzügyi bizottság ismételve megjegyezte, — a közoktatási minisztériumhoz tartoznának, részben a közgazdasági miniszter fölügyelete alatt állnak, hogy ez lehessen egy kissé közoktatási miniszter is. Miután épen a tanintézeteket megemlítettem, megjegyzem csak, hogy nagyon furcsa, hogy 60 millió hold földre, a mely közül 52 millió müveit föld, és 15 ezer helység számára-, a kormány 4—5 tanintézet által előteremthetni reményli azon erőket, melyek szükségesek, hogy az összes népet a földmivelés haladottabb theoriáiban taníttassa, és erre körülbelül 180,000 frtot költ; Költ azért, hogy legyen néhány fényűző tanintézete, hová a szegény ember nem küldheti fiát, mert oda kell évenkint legalább 5 — 600 frt, ezt pedig nem győzi a szegény ember. S igy lesznek Magyarországban a magyar kormánynak luxuriosus tanintézetei a gazdagok számára, s épen főleg azok, a kiknek legnagyobb szüksége volna a tanításra, azok nem fognak részesülni semmiben sem. E tekintetben sokkal ezélszerübb, egyszerűbb és oeconomicusabb volna, ha ezen 180 ezer frt olykép használtatnék, mint Angliában, hol a kisebb gazdák magukhoz vesznek 6—8 —10 fiatal embert, s azokért vagy a kormány, vagy a municipiumok, vagy az egyesek fizetnek, s azokat ott gyakorlatilag taníttatják. Azokból lesznek a legjobb gazdák, de a mi tanintézeteinkből jó gazdák nem kerülnek ki. T. ház! Hogy meg nem örvendeztethetem azon jó hirrel, hogy beszédem be van fejezve, azt egyedül azon körülménynek köszönhetik, hogy meg nem elégedvén a tisztelt közgazdászati miniszter ur azon három, illetőleg négyféle miniszterséggel, még bizonyos tekintetben közlekedési miniszter is. Mindenki tudja, hogy a közlekedésnek két igen fontos, talán a legfontosabb ága: a posta és a távírda. En nem képzelhetek közlekedési minisztert ezen két ág nélkül. Hogy miért közlekedik az ipar- és kereskedelmi miniszter, azt igazán nem értem. Igaz, hogy minálunk a posta nem igen közlekedik ; de utóvégre is jól roszul, csak közlekedik. Azt hiszem, hogy ez a közlekedési minisztert illeti, és pedig annyira illeti, miszerint maga a miniszter ur itten egy indokolásában, a hol a postára némi nagyobb összeget kér: okadatolja azzal, hogy bizonyos vidéken az utak annyira roszak és járatlanok, hogy egyes fogattal lehetetlen a postai közlekedést föntartani; kell azért hármas, vagy négyes fogat. Készemről azt hiszem, miszerint mi a helyett, hogy költsünk pénzt a fogatok szaporítására, igazítsuk meg inkább az utakat és legalább radicaliter segítve lesz a bajon. De mindenesetre baj, hogy midőn a miniszter belátja e hibát, nem segíthet rajta: az már nem tartozik reá. A külföldön ez ugy szokott lenni, hogy vagy van külön közlekedési miniszter, például Olaszországban, és az kezeli mindazt, a mi a közlekedéshez tartozik t. i. a vasutakat, posta és távirdákat, vagy pedig a közlekedés össze van kötve a közmunkákkal; de mindenesetre a posta és távírda együtt van. Ennélfogva e két ágra meg kell tenni megjegyzésemet. Nagyon rövid leszek. (Halljuk.) A postára nézve már annyival is inkább szólanom kell, mert szerencsére vagy inkább szerencsétlenségemre lapszerkesztő is vagyok, és mert ezen bajokat a lapok legjobban érzik. Nem kétlem, hogy a miniszter ur elkövet mindent, hogy a bajon segítsen; de tény az, hogy midőn a szerkesztő az expediálásnál minden áldozatot meghoz arra nézve, hogy az előfizetőket kielégíthesse, najionta jön 20—30 reclamatio — már a szerint, a mint az előfizetők száma nagyobb vagy kisebb — hogy nem kapják meg rendesen a lapokat. Meglehet, hogy a mi expedituránkban van a hiba: de vannak adataink, hogy többnyire épen a hivatalnokoknál van a baj

v És ha a miniszter ur megígéri, hogy e miatt ntm fogja megbüntetni az illető hivatalnokokat, fölhasználom az alkalmat, hogy egy titkot födözzek föl. (Halljuk!) Azt a titkot t. i., hogy azt a furcsa tapasztalatot tettem, miszerint a „Magyarujság* szerkesztőségénél épen akkor van a legtöbb reclamatio, hogy épen akkor kérik legtöbben az elkésett számokat, mikor a Magyar újságban Kossuth Lajos levelei megjelennek. Én ugyan nagyon örvendek annak, hogy ezen tisztelt hivatalnokok annyira szeretik olvasni ezen leveleket; csak azt szeretném, hogy ők azt velem előre tudatnák, a mikor én nekik az illető számokat nagyon szívesen megküldeném: csak ne foszszák meg az előfizetőket attól, hogy ezen leveleket ők is olvashassák. Még csak egy megjegyzést akarok tenni a távirdákra nézve. Nem akarok előállni azon sok panaszszal, melyek e tekintetben fönforognak; hihetőleg más képviselő társam fog ezekről szólni. Csak azt az egy példát akarom fölhozni, hogy egy képviselő társam biztosítani akarván magát arra, hogy itt a vendéglőben szobát kapjon, mielőtt Miskolczról elindult volna, egy fél nappal előbb táviratozott, és e táviratot épen akkor, a midőn megérkezett, hozta az illető távirda-hivatalnok. Az mondatik továbbá, hogy miután a távirda-ügynél roppant fejlődést észlelnek, tehát