Képviselőházi napló, 1869. XII. kötet • 1871. január 10–február 8.

Ülésnapok - 1869-274

274. országos ülés január 30. 1871. l ( t nagyobb hivatalnoki személyzet szükséges. Először bátorkodom megjegyezni, hogy a távirda productiv ág: tehát ha nagyon fejlődik, ez annak a jele, hogy nagyon sok a jövedelem is, miáltal födözve lenne a nagyobb személyzet szükségessége. Szívesen megszavaznék tehát a többletet, de ennek nem látjuk okát. Arról is tétetik több helyen panasz a költségvetésben, hogy nem található elegendő munkaerő. Megvallom, hogy daczára Németh Albertb. barátom nézetének, kénytelen vagyok ezen alkalmat fölhasználni arra, hogy fölkérjem a kormányt, miszerint legalább a távirdánál, — miután ezen szak annyira fejlődik, és abban oly nagy személyzetre van szükség, — használja föl a nőket is, mint szokásban van ez más országokban ; mert én azt hiszem, hogy ez ol}

7 foglalkozás, mely ellen a t. elnök urnák sem lesz talán kifogása. Nem akarom a t. házat tovább fárasztani. A mondottakat röviden abba vonom össze, hogy mély meggyőződésem, miszerint, a mint azt be is bizonjntottam, — a főhiányok, melyek a költségvetésben, és különösen a földmivelés- ipar-, és kereskedelmi minisztérium költségvetésében találhatók: nem az egyes miniszterek jó vagy rósz vezetésében, nem a hivatalnokok mikénti szolgálatában fekszenek; hanem azon átalános rendszerben, mely szerint hazánk jelenleg kormányoztatik. Miután pedig én ezen rendszert hazámra nézve rendkívül veszedelmesnek találom: én ezen költségvetést meg nem szavazhatom. (Éljenzés a szélső bal oldalon.) Horn Ede: Csaknem minden pontban egyetértek azzal, mit t. barátom Helfy Ignácz mondott; ezen minisztérium költségvetésének tárgyában, ide értve azon észrevételt is, melyet beszédének végén mondott a fölött, hogy nagyon t. tagtársunk Németh Albert és az igen t. elnök ur beleegyezésével, vagy a nélkül, a miniszter ur szíveskedjék nőket is alkalmazni a távirdahivataloknál: mondják, hogy ez már megtörténik. Annál jobb, tessék tehát szaporítani a női hivatalnokok számát. Hanem épen mivel legnagyobb részben egyetértek Helíy barátommal, annál szükségesebbnek tartok, két pontot kiemelni beszédéből, melyeket nem pártolhatok. Az első az, mit beszéde kezdetén mondott, a statistikai hivatal ügyében. Elismerem én is, hogy nagyon szükséges és hasznos volna, ha ezen hivatal gyorsabban dolgoznék, és azok közé tartozom, kik már többször sürgették e helyen, hogy a minisztériumok több adatot terjeszszenek a ház elé, mikor a budget, vagy törvényjavaslatok tárgyaltatnak. De még sem pártolhatom azon panaszát, vagy sajnálatát tagtársunknak a fölött, hogy a statistikai hivatal nem képes nálunk vám-kimutatásokat adni. Nem vagyok barátja, tudja a t. ház, a kiegyezésnek. De ha lehet és van jó oldala: az épen egyetlenegy jó oldala, hogy nincs vám-vonal a lajthán-innen és lajthántúl közt, és bármennyire beesülöm a kereskedelmi statistika értékét és érdekét : mégis nagyon óhajtanám, hogy jönne el azon nap, a mikor egész Európában lehetetlen lesz kereskedelmi statistikát constatirozni, mert nem lesz az országok közt vám-vonal. Még egy pontra van megjegyzésem. A t. előttem szóló csodálkozott azon, hogy a távirdára, miről az előterjesztés azt mondja, hogy nagyon fejlődik: mégis több pénz kell, mint a múlt évben: és hogy nem jövedelmez. Én megvallom, nagyon sajnálnám, ha azon helyzetben volnánk, hogy a távirdából jövedelmi forrást kellene csinálnunk. En azt óhajtom, — hogy nemcsak az idén, hanem a jövő években is, ha van jövedelem — és pedig mindenesetre van, — fordittassék az inkább a távirdai személyzet szaporítására, a távirdai szolgálat fejlesztésére, mint másra. Sőt tovább megyek, a mit lesz alkalmam bővebben elmondani a részleteknél ; — én igen hajlandó vagyok, bár átalában nem szeretem mindazt megszavazni, a mit a miniszterek kivannak, sőt a pénzügyekben inkább levonásokat kívánok tenni: —épen e minisztériumnál mégis kész volnék a miniszter urnák sokkal többet adni, mint ő kivan . az az, nem volnék hajlandó elfogadni azon felesleget, mit az előirányzat a postai szolgálatnál az idén először kimutat 150,000 forintban. Midőn a postai szolgálat egy országban oly nyomorult lábon áll, mint nálunk, hol még annyi város és faluban nincs posta-hivatal; hol, mint a miniszter ur maga bevallja, a közlekedés kézzel foghatókig rósz : azt gondolom, ha a posta fölösleget ad, azt mindenekelőtt a postai szolgálat javítására, fejlesztésére és személyzetének szaporítására kell fölhasználni, nem pedig más felé fordítani. Egyébiránt nincs szándékomban átalában a kereskedelmi minisztérium előterjesztése ellen fölszólalni, sőt szívesen elismerem, hogy minden budget közt még az a legelfogadhatóbb. Nem igen nagy kiadás van előirányozva: egészben 8 vagy 9 millió, a mi az egész kiadási budgetnek csak 4%-ét teszi. Másrészről ez épen az a budget, a melynek kiadásai nem nagyon szaporodtak a múlt évhez képest: az egész tétel csak 1.117,000 frt. Ezzel szemközt áll a bevételi többlet, mely 1.077,000 frtra rúg, tehát a különbség az idei és a múlt évi budget közt csak 40,000 irtot tesz : a mi azon számokkal szemben, melyekhez már a miniszterek bennünket megszoktatnak, mindenesetre elfogadható. Azon kivül ezen minisztérium maga fedezi majdnem minden költségét; tehát ez elfogadható