Képviselőházi napló, 1869. XII. kötet • 1871. január 10–február 8.
Ülésnapok - 1869-274
274. országos ülés január 30. 1871. 2^5 Fájdalom, van 418 consulatusi hivatal —• miután az közösügyes költségvetés, nem tudom menynyivel járul Magyarország ezen költséghez, hanem, hogy semmiféle haszna nincs, az bizonyos. Ezek semmi érdekkel nem viseltetnek Magyarország iránt; mert abban bizonyosak lehetünk, hogy ha ezen consulatusok valamelyikéhez elmegy egy külföldi kereskedő és kérdezősködik, hogy hol kaphatna az osztrák birodalomban egy bizonyos áruczikket, ő nem magyar czikket fog ajánlani. így vagyunk p. o. a borokkal. Elismert dolog, hogy a magyar borokkal igen kevés bor állja ki a versenyt, és mégis alig van külföldön korcsma, a hol vöszlaui bort nem lehetne kapni; de a villányit neszmélyit senki sem ismeri : mert az illető consulatusok igen részletes fölvilágosítást adnak az osztrák borokról, de a magyar czikkek kivitelére inkább deconsultálják az embereket, nemhogy rá consultálnák. Ebből csak az következik, hogy bárhova fordulunk, legyen az tisztán politikai vagy tisztán anyagi tér: mindig ott látjuk előttünk Banco szellemét: a közösügyet. Én nem vádolom a consulatusi hivatalnokot, én nem vádolom a minisztert; de óhajtom, hogy valljuk be világosan a tényt, hogy mindaddig, mig Magyarország ezen helyzetben marad: e bajon segíteni nem lehet, erről meggyőződhettek negyedfélévi tapasztalás alatt. T. ház ! Emlékszünk rá, hogy az 1848. előtti években két programm állt a haza előtt: az egyik az volt, mely azt mondta: fejleszszük előbb politikai erőnket, tegyük magunkat politikailag függetlenekké, és majd azután, kezünkben a kellő eszközökkel, gazdaggá és virágzóvá fogjuk tenni hazánkat. Ez volt az egyik programm Kossuth Lajosé. Szemben volt ezzel a másik programm, mert ez is programm volt, mely azt monda : fordítsuk meg a viszonyt, fejleszszük előbb anyagi erőnket, tegyük hazánkat virágzóvá és hatalmassá : majd azután a politikai függetlenség magától fog bekövetkezni. — Ez volt Széchényi programmja. Ne feledjük azt sem, hogy önök ezzel az úgynevezett uj aerát akarták inaugurálni. Miért ? mert használták ez alkalmat, mert fölfelé azt akarták tanúsítani, hogy önök készek a közös ügybe belemenni; másfelöl azt akarták értetni e programm lemondásával, hogy előbb anyagilag akarják Magyarországot virágzóvá tenni, hogy a politikai függetlenség azután fog bekövetkezni. De mi történt ? Négy éve múlt, hogy önök az első részre nézve tökéletesen, és nagyon becsületesen beváltották szavukat: merő ellenkezőjét tették annak, a mit a Kossuth- féle programm követelt és követelt volna, — ós ezt jól is tették a maguk álláspontjából;—de egyszersmind a Széchenyi programm lényegét megölték. Oda bírták vinni, hogy föláldozták az ország politikai állását, és a helyett, hogy fölemelték és virágzóvá tették volna az országot: magát a programmot egyszerre tönkretették és így nincs semmiféle programjok. Az ipar- és kereskedelemre nézve sem óhajtok részletekbe menni, hanem azt hiszem, hogy mindenki fogja érteni, hogy az ipar- és kereskedelem nem virágozhatik: ha eredeti fő kútforrása hiányzik. Az ipar- és kereskedelem kútforrása a pénz, a pénzről minden országban egy nagyobb bank intézkedik A ki azt óhajtja, hogy az iparág, melynek életét szentelte, virágozzék, kénytelen magát a bécsi bankkal összeköttetésbe tenni, és ráállni azon nagyobb föltételekre, melyeket az neki előszab. íme Banco szelleme: a közös ügy, legyen annak czime Bécs, legyen czime pénz, legyen ezime politika, mindig ugyanaz az akadály. Mindenki tudja, hogy a földmivelési szakmába tartozik a földhitel, és lehetetlen be nem látni, hogy földthitel nélkül a földmivelés föl nem virágozhatik. Látjuk, hogy a földbirtok majdnem 4, néhol alig 2 százalék hasznot hoz, és ha szegény a gazda ember, mégis kénytelen pénzt fölvenni 8 — 9 és 10 százalékra. Ha azt akarjuk, hogy Magyarország földmivelése fölvirágozzék, gondoskodjék a kormány oly intézetekről, melyekben minden földbirtokos — és nemcsak a kedvenczek — becsületes kamatért pénzt kaphasson. A földhitel intézet monopólium : a nagy közönség nem férhet hozzá. Ugy szintén nem értem, miért nem fordultak elő itt az államjavak, és mért tartoznak az államjavak a pénzügyminisztériumhoz? En rendkívül le leszek kötelezve a miniszter urnák, ha szives lesz engem e részben fölvilágosítani: mert én nem hallottam sehol a világon, hogy a pénzügyminiszter oly ággal foglalkozzék, mely természeténél fogva tisztán a földmivelési szakhoz tartozik. Ugy szintén nem értem: miért nem tartoznak ide a papi javak ; mert hiszen azok is az államéi ? Egyébbiránt meg kell jegyeznem e helyen, hogy ugy látszik, van bizonyos tendentia a minisztériumok ekkénti berendezésében, s ez az, hogy mindenki legyen többé-kevésbé encyclopaedikus miniszter, talán azon okból, melyet Simonyi Ernő tisztelt barátom megjegyzett: hogy minden miniszter képes legyen uj tárczát elválalni. Látjuk például, hogy az államjavak a helyett, hogy a földművelési minisztériumhoz tartoznának, a pénzügyminiszter által kezeltet35*
