Képviselőházi napló, 1869. XII. kötet • 1871. január 10–február 8.
Ülésnapok - 1869-274
274 274- olszágos wfa hatom. Természetes, hogy mikor uj budget kerül szőnyegre; jogában áll a törvényhozónak és kötelessége), hogy ezt átalánosságbau vizsgálja. Nagyon nem szeretem, hogy elharapódzik házunkban az, hogy a szónoknak elő akarják irni: hol kezdje, és hol végezze beszédét. Ez nagyon egyéni dolog. Egyik kezdi a synthesisen, s végzi az analysisen, — másik megfordítva. Vannak olyanok, j kik arra, hogy a kormánynak hivatalokra való kinevezését jellemezzék, szükségesnek találják Layard gömbölj ü és négyszögletes tuskóin kezdeni, mint tette ezt Simonyi barátom; más pedig arra, hogy az elnökséget dicsérettel elhalmozza, szükségesnek találja azon kezdeni, hogy ő az elégedetlenekhez tartozik, mint tette ezt Csáky Tivadar gr. Ez egyéni gondolkozás-modor, melyet nem lehet szabályozni. Ezeknek előre bocsátása után engedje meg a t. ház, hogy legelőször is kijelentsem, hogy ha van költségvetés, melynek tanulmányozásánál az ember érzi, mennyire alapos Irányi t. képviselőtársam azon óhajtása, hogy a kormány minden évben a költségvetés megvitatása előtt az ország állapotáról átalános jelentést tegyen: ez bizonyosan a kereskedelmi. Hisz majdnem lehetetlen megítélni a kormány működésének helyes- | ségét vagy roszaságát, ha nem tudjuk, hogy tulajdonképen mi a működésnek végeredménye. Már pedig alkalmam lesz mindjárt bebizonyítani, hogy anyagi lehetetlenség ezt minálunk tenni. A kormány maga is érzi ezen anyagi lehetetlenséget. Ha valaki meg akarná vizsgálni, hogy ezen működése folytán,— melyről a legjobb szándékot akarom föltenni és föl is teszem, — hogy ennek folytán mennyire szaporodott az üzletforgalom hazánkban ? nőtt-e vagy csökkent a kivitel, szaporodott vagy csökkent a behozatal, és hogy, minő az átlag ? Mind ezekhez csak hozzávetőleg szólhatunk : biztos adatokkal senki sem szolgálhat. Van ugyan egy hivatal, melynek az volna föladata: a törvényhozó ezen baján segíteni s ez a statistikai * hivatal, melyről a költségvetésben igen terjedelmesen van szó. Igen, de mit látunk ? Itt van előttem ezen osztály működésének utolsó eredménye. A folyó év első füzete, mely kiterjeszkedik azon adatokra, melyeket öszszegyüjtöttek, nem a lefolyt 1870-ik évre, nem is 1869-re, hanem 1868-ra. Meg van ugyan benne az igéret, hogy az 1869-re vonatkozó adatokat tartalmazó füzet is nagyon hamar el fog készülni, azt mondják, majdnem teljesen elkészült, hanem ugy látszik, hogy ezen „majdnem" és „teljesen" közt mégis nagy közeg van, mert január 30- 1871. legnagyobb igyekezetem daczára sem voltam képes erre szert tenni. Tehát kénytelenek vagynnk az 1871-ki költségvetést a nélkül vizsgálni, hogy részletes kimutatást bírnánk az üzlet-forgalomról, még csak az 1869-ik évre. T. ház! Én, midőü ezen václakat fölhozom, e hibát semmikép sem akarom az illető osztályra, de mégcsak a miniszterre sem róni. Bevallotta azt tavaly a miniszter ur maga, hogy a helyzet olyan, hogy ezen nem lehet segíteni. T. i. tavaly Gorove miniszter ur a következőket monda: ,,Mi csak azon adatokat vagyunk képesek némi hitelességgel fölhozni, melyeket nyerhetünk különösen a vasúti és gőzhajózási társulatok igazgatóságai részéről, mindazon termények és kereskedelmi czikkek tekintetében, melyek vaspályán vagy gőzhajón lépik át országunk határát. Oly helyzetben van a kormány, hogy ezen adatokat összeszedve nem bírja." De nemcsak a volt miniszter ur, bevallja ezt maga a statistikai hivatal, midőn ezen fűzetben azt mondja: ,,ugyané munka 1869-re majdnem teljesen elkészült, évről-évre javul, és sajátos viszonyaink közt helyettesitője azon ismereteknek, melyek más államokban vámlajstromokban szoktak kimutatva lenni." Itt áll a dolog titka. Nekünk nem lehetnek biztos adataink, nem szerezheti azokat meg: a miniszterium sem, és semmiféle statistikai hivatal sem: mert minden államban az ily fontos adatokat a vámhivatalból szokták összeszedni; nekünk nincs határunk, határunk más hatalom kezében van s igy vámhivatalunk is más hatalom kezében van. Tehát mi azon helyzetben vagyunk, hogy nem bírunk biztos adatokat szerezni. Mindezeknek daczára a t. miniszter ur annyira meg van elégedve e hivatallal, hogy előléptetni is óhajtja, mint az előirányzatból is látjuk, e czim alatt: „Magyar országos királyi statistikai hivatal" 28,132 forinttal többet akarván reá költeni. Azért, hogy e czim meglegyen, a lényegen ugy sem lesz ezáltal segítve, mert a főbaj a mi ott van: az, hogy nincs vámhivatalunk, megmarad ezentúl is, ha a czime országos lesz is vagy nem, de ezen csupán czimbeli dicsőségért 28,132 frtot nem adok. (Helyeslés a szélsőbal oldalon.) Segíthetnénk e bajon, a mint segítenek más országokban is, a consuíatusok által, melyeknek csakugyan az volna föladatuk, hogy az országnak, azon országnak, melyet képviselnek, a be- és különösen a kivitelről rendes könyveket tartsanak, hogy ezekből az ember pontosan megtudhassa, mennyi adatott el azon országokban, mennyi adatott el az iparáru ezikkekből, úgyszintén, hogy ők tolmácsai legyenek a külföldi vevőknek, hogy hol, micsoda piaczon kaphatnak meg legolcsóbban, legjobban valamely bizonyos áruezikket ?
