Képviselőházi napló, 1869. XII. kötet • 1871. január 10–február 8.

Ülésnapok - 1869-274

266 274. ofszagos ülés január 30. 1871. nomiai, sőt mi több, — nemzetiségi szempontból vették bírálat alá. Szerintem az erdélyi csendőrség e kérdése csakis Erdély helyzete, és az erdélyi állapot szempontjából ítélendő meg. Tagadni nem lehet, t. ház, hogy a közbiztonság egy államban annál nagyobb, minél tökéletesebben vannak a közbiztonsági közegek szervezve. Erdélyben a közbiztonságot jelenleg a csendőrség tartja fön, mely kőztudomásilag a belügyminisztériumnak van alárendelve, és hivatásának teljesen meg is felel. Ha Erdélyben a csendőrség eltöröltetnék : nem volna ki a rend fölött őrködnék és az eltörlésnek az volna következménye, hogy Erdélyben a közrend megbomlanék, a személy- és vagyonbátorság kötelékei teljesen meglazulnának. Szerintem a csendőrségi intézmény Erdélyben csakis akkor törlendő el, ha már gondoskodtunk e

gy °iy közegről, mely annak helyét épugy, vagy jobban betöltené. Épen azért én Papp Lajos képviselő ur indítványát merőben hiányosnak tartom; mert mig egyoldalulag indítványba hozza, mikép Erdélyben a csendőrség eltöröltessék, nem veszi figyelembe a kérdés másik részét: t. i.hogy mivel pótoltassék az ? Már ezen egyedüli oknál fogva is elvetendő indítványa. Vagy talán a t. képviselő ur a Magyarországban fönálló pandurrendszert akarja Erdélybe behozni? Azt hiszem, hogy ezt mind az én, mind az ő erdélyi választói igen szépen megköszönnék. Hogy Magyarországban a pandurrendszer rósz és a czélnak meg nem felel: bizonyítja azon körülmény, hogy itt a megbomlott közrend helyreállítása érdekében rendkívüli eszközökhöz kellett nyúlni, hogy a magyarországi részekben rendkívüli eszközöket kellett a közrend és közbátorság helyreállítása érdekében igénybe venni, sőt mi több — kormánybiztost e végre kiküldeni és katonai erőt igénybevenni, mely eljárás sokkal költségesebb, a nélkül, hogy a közrendet állandólag biztosítaná. T. ház ! Részemről épen a csendőrségnek tulajdonítom Erdélyben azt, hogy nem merültek oly közbiztonsági állapotok föl, mint Magyarországban, és hogy nem kellett rendkívüli eszközökkel a közbiztonságot a kormánynak helyreállítani. Ezért tehát azt kívánom, hogy Erdélyben a csendőrség mindaddig, mig a törvényhozás egy, ugy a magyar részekben mint Erdélyben is életbeíéptetendő, más közbiztonsági rendszert be nem hoz; de mindenesetre, a megyéknek küszöbön álló szervezéséig föntartassék: ha nem akarjuk, hogy Erdélyben az anarchia lábra kapjon, a közbiztonság teljesen megzavartassék. Kérem tehát a t. házat, hogy mindaddig, mig jobb intézménynyel Erdélynek nem szolgálhatunk : ne ossza meg legalább azon intézménytől, mely a közbiztonság tekintetében tettleg jónak bizonyult be és Erdélyben egy átalános közszükségnek meg felel. Annálfogva én a csendőrség föntartása mellett vagyok és az annak föntartására kért költségvetési összeget készséggel szavazom meg. Almássy Sándor: T. ház! A túlsó oldalról közbiztonsági szempontból állítják, hogy a csendőrséget mellőzni nem lehet. Én megengedem, hogy a jelen kormány nem tudja más utón föntartani a rendet; de azt tagadom, hogy azt más utón tenni ne lehetne. Ezen nyilatkozat a jobboldalról nem egyéb, mint a kormánynak tehetetlensége és gyámoltalanságának tanúbizonysága : mert kik által tartják fön a rendet és a közbiztonságot ? föntartatják az osztrák hadsereg egy kiegészítő része csapatja által, és itt nemcsak a tehetetlenség vádja alá esnek, hanem még azon vád alá is, hogy a nemzet önállása függetlensége iránt nem eléggé féltékenyek ; mert semmiesetre sem engedhető meg, hogy egy idegen hatalomtól, habár közös viszonyban állanak is vele, katonát requiráljanak. hogy a közbiztonságot föntartsák. Én részemről nem fogadom el azon mentséget, hogy hirtelenében nem lehet átalakítani. Nem rögtönzésről van szó; 4 esztendő óta ülnek a kormányon; az alatt, ha alkotmányos érzetük volna, lehetett volna ezen bajon segíteni. Ennélfogva én ezen intézmény eltörlését kívánom. (Helyeslés a szélső balon.) Simay Gergely: Néhány szóval kívánok a tárgyhoz szólani. Részemről azt hiszem, hogy egy bizonyos országos intézményt megbírálni lehessen, főfigyelembe kell azt venni: vajon azon intézmény megfelel-e a czélnak, a melyért alkotva lőn, ós a melyért föntartani czéloztatik 1 és másfelől: vajon öszhangzásban áll-e azon intézmény az ország fönálló törvényeivel és az alkotmányosság elveivel ? Már ezen szempontokat alkalmazva az erdélyi csendőrségre ; a ki ismeretes az ottani csendőrség intézmény orgánumainak pontos szolgálatával; a ki tudja, hogy Magyarországon menynyivel ingatagabb a személy-és vagyonbiztonság a pandurrendszer mellett, mint Erdélyben a csendőrség mellett : nehezen fogja tagadhatni, hogy a csendőrség hivatásának tökéletesen megfelel. Nem tagadom én azt, hogy talán némi része van ebben az erdélyi nép különleges jellegének, de mindenesetre az oroszlánrész e tekintetben a csendőrség megbízhatóságát és annak folytonos éberségét illeti. Ez tehát nézetem az első szempontra nézve. Azonban a második szempontra határozott igennel felelni nem lehet: arra t. i., hogy ez az ország fönálló törvényeivel és az alkotmányosság elvével teljesen öszhangban állana. Az 1867-ki