Képviselőházi napló, 1869. XII. kötet • 1871. január 10–február 8.

Ülésnapok - 1869-274

274. országos Ölés január 30. 1871, 267 XII. t. czikk az ország alkotmányos önkormányzati és beljogait biztosítja, nyilt szavakban föntartja , határozottan és tüzetesen kijelöli a közös ügyeket és ezekre nézve egy közSs hadügyminisztériumnak fölállítását rendeli oly formán s oly nyilvános kikötéssel, hogy azon minisztérium sem egyik sem másik állam kormányzati ügyeibe nem avatkozhatik, azokra semminemű befolyást nem gyakorolhat. De nem csalatkozom talán, *fc. ház ! ha azt hiszem, hogy a csendőrség Erdélyben, valamint Magyarországon a pandúrok ügye: az ország beikormányzatához tartozik, melyből az emiitettem törvény a közös minisztérium befolyását kizárja; pedig Erdélyben, ha jól tudom, a csendőrség a közös hadügyminisztérium alatt áll fegyelmi tekintetben, s ott történik a tisztek kinevezése. Ezt tehát az alkotmányosság elvével tökéletesen összhangzóuak állítani nem lehet. De ebből nem az következik, hogy egy intézményt, mely föladatát tökéletesen teljesiti . eldobjunk; hanem következik az, hogy a rendelkezésünkre álló eszközökkel igyekezzünk oda hatni: hogy a csendőrség a közös hadügyminisztérium befolyása alól kivonassák és törvényeink értelmében az illetékes kormány hatósága alá adassék. Ekkor el lesz véve éle azon gyanúsításnak, mely ellene főlhozatik, el lesz hárítva minden akadály azon kívánat teljesítésére nézve, hogy ezen intézmény üdvös működése Erdélyben föntartassék, vagy hogy hasonló intézmény fölállítása által Magyarországra is kiterjesztessék. Én tehát a csendőrség, mint a személy- és vagyon-bíztonság legbiztosabb orgánuma részére a szükséges költséget teljes készséggel megszavazom. Széll Kálmán jegyző: Papp Zsigmond! (Eláll!) Schreiber .... (Eláll!) Teleki Domokos gróf! (Eláll!) Bethlen János! (Eláll!) Elnök: Ennélfogva a vita be levén felezve, az elleninditványozónak van még joga szójani, kinek indítványát 10-en aláírták. Papp Lajos: T. ház! Bátor vagyok, mint indítványozó, pár szóval megjegyzést tenni azon észrevételekre, melyeket a pénzügyi bizottság t. előadója és több képviselőtársam indítványom ellen fölhoztak. Legelőször is tiltakozom azon fölfogás ellen, melynek leginkább a pénzügyi bizottság t. előadója, és Benedek Gyula képviselőtársam adtak kifejezést: mintha azon indítvány által én az ország biztonságát föláldoznám. Egész indítványomból nem olvasható az ki, hogy én a zsandárság föloszlatása esetében nem akartam volna más rendőri közegekről gondoskodni ; sőt ellenkezőleg, épen azért tettem a zsandárság eltörlésére félévi határidőt, hogy az alatt a kormánynak legyen ideje más közegekről gondoskodni. Igen t. Zeyk Károly államtitkár ur azzal akarja a kérdést elodázni; hogy nem ide tartozik; mert itt nem arról van szó, hogy zsandárok legyenek-e vagy pandúrok, hanem a részökre szükségelt i öltségekről. Meg kell itt jegyeznem, hogy én nem mondtam indítványomban azt, hogy a pandúrokat kell helyreállítani: csak azt követeltem, hogy a szükségnek, de egyszersmind az alkotmánynak is megfelelő rendőrséget állítsanak föl a zsandárság helyébe. Hogy milyen legyen a rendőrség: arról most nincs helyén beszélni; de szabad legyen azon megjegyzést tennem, hogy szerintem a kormánynak már rég kellene tudnia azt: minő rendszert kell behozni. Abban igaza van a t. képviselő urnák, midőn kér, hogy ne csináljunk igen gyakori átmeneteket ; de még inkább igaz az, hogy az átmenetek ne legyenek hosszuk, mint ez a mostani, a mely tart már 4 éve és tarthat in infinitum. Szabó képviselő társamnak egész hosszú előadását figyelemmel kisértem; de nem találtam benne egyebet, mint hosszas dicseriádot a zsandárság intézményére. Én nem akarom gusztusát rontani, nem akarok ellenkezőleg árnyoldalairól, vétkeiről, hibáiról beszélni. De midőn azt állítja, hogy minket a csendőrség megszüntetése kérdésében nem vezet más, mint antipathia : megjegyzem, hogy ámbár ő, mint orvos a szivekben és vesékben jobban olvashatna, de megengedjen, ugy látom, hogy e tekintetben nem bir egy cseppet is oda belátni. Továbbá azt tetszett neki mondani, hogy a csendőrök között igen jeles egyének vannak, emlékezzünk rá, hogy 48-bau is legjobb tiszteinket az osztrák hadseregből kaptuk. Mncs ellene más észrevételem csak az, hogy azokat a tiszteket a mi felelős kormányunk nevezte ki, nem pedig a bécsi kormány, mint a mi zsandárainkat: — és ebbn rejlik a nagy különbség. Simay képviselő társam is elismeri, hogy az csakugyan baj, hogy a csendőrség tiszteit a közös hadügyminiszter nevezi ki, és hogy a csendőrség fegyelmi tekintetben is nem a mi kormányunktól, hanem a bécsitől függ. Elég nagy baj ez. Azt mondják várjunk: mig ez máskép lesz. Hiszen én szívesen reméltem és vártam. A múlt évi költségvetés tárgyalása alkalmával maga a t. belügyminiszter ur elismerte ezen anomáliát, és igérte, hogy ezt megszüntetni igyekszik. Vártunk és reméltünk, bizonyára a mi t. kormányunk nem tette kezét zsebébe e tárgyban, azonban a tárgyalások eredményre nem vezettek. A jó reménynek és várakozásnak is van határa, s ha alkudozás utján nem tudunk czélt 34*