Képviselőházi napló, 1869. XII. kötet • 1871. január 10–február 8.

Ülésnapok - 1869-273

O 5 A 273. országos nh forognak szóban: ott a kényelemmel el kell hallgatni. Azt mondja a képviselő ur, hogy oly csekély a költség: hogy egy megyének van annyi költsége; ne sajnáljuk hát ezt Erdélytől. Méltóztassanak elhinni, hogy legyen ez a költségvetés nem ennyi, de legyen tiz ennyi, ha Erdély jóléte kívánja : én bizonyára egy fillért sem fognék lealkudni; de mig egyfelől azt, hogy ez az egyetlen költség, a mely Erdélyre fordittatik, maga a képviselő ur sem állithatja : addig másfelől meg vagyok róla győződve, hogy e költséggel nem azon kapocs tartatik fön, mely Erdélyt Magyarországgal összekösse ; hanem azon ék, melyre talán egy másik hatalom rá fog ütni, hogy szetrepeszsze az uniót. (Tetszés bal felől.) Különben fölhozatott itten az is, hogy miután Tisza László képviselő ur, — kinek indítványát én részemről pártolom, — első júliust tűzte ki, meddig a királyi biztosságnak meg kell szüntettetni; jót áll-e érte, hogy első júliusban nem lesz-e arra nagyobb szükség, mint ma, vagy jót áll-e róla, hogy, ha Julius elsején megszüntettetik, augusztusban nem kell-e megint királyi biztost küldeni oda? E tekintetben a tisztelt államtitkár ur figyelmeztetett az európai eseményekre. Arról, hogy júliusban vagy augusztusban lesz-e szükség Erdélyben egy kormánybiztosra, vagy nem 9 jótállani nem lehet: de remélem és hiszem, hogy nem lesz; tudom azonban, hogy épen mint 70-ben nem volt, ugy most sincs szükség arra; tehát nem lóvén ma szükség rá, nem kell ott hagyni s ha majd a szükség előáll : akkor ugy kell intézkedni, mint a szükség kívánja. Azt is bátor vagyok mondani, hogy, ha csakugyan valamely szükség előáll, mit, mint mondám, nem hiszek, nem ily valóságos báránybőrbe öltözött biztosra lenne szükség, kinek sem adminisztratív ügyekkel, sem a rendőrséggel semmi köze: mert oly hatáskörű biztos, mint a minő a jelenlegi, oly időben is csak pictus masculus volna. (Igaz, bal felől.) Különben pedig tudok még valamit, mire nagy fontosságot helyezek, és ez az, hogy a legszabadabb államban is lehetnek a veszélynek oly perczei, midőn föl kell függeszteni az alkotmányt egyes pontjaira vagy részeire nézve, midőn az ország megmentésére a legkomolyabb eszközökhöz kell nyúlni; tudom, hogy a legszabadabb államokban is, — de csak a törvényhozás előleges, esetről esetre kiadott, szoros határnaphoz kötött engedélyével, — ez meg szokott történni; de azt mondani, hogy, mert egy félév múlva, vagy egy év múlva, vagy másodfél év múlva ily perez előállhat, jobb tehát az alkotmányosságot, a szabadságot előre is megkötni rendes, békés idők számára : ez nem a szabadság, ez a rendőri államok és az absolutismus elve. (Helyeslés bal felől.) január 28. 1871, T. ház! Ne adja isten, hogy előálljon s remélem, hogy nem fog előállni; de ha előállna az ország bármely részében azon eset, hogy az ország fönállása megkívánná azon fájdalmas eszközt, hogy a kormány az alkotmány korlátain tul fölhatalmaztassék: vérző szívvel bár, de a szabadság legmelegebb keblű barátja is meg fogja adni, annak idején, a fölhatalmazást: de azt soha elismerni nem fogom, hogy a bekövetkezhető veszély indokul szolgálhasson a szabadságnak békés időkbeni fölfüggesztésére. Mindezek után, t. ház ! miután én azon meggyőződésben vagyok, hogy valójában most épen annyira szükség lehet rá azt megszavazni, mint 1870-ben volt, de 1870-ben is azon meggyőződésben voltam, hogy nincs szükség a kir. biztostosra ; miután a külpolitikára nézve tett intést e tekintetben irányadóul el nem fogadhatom — mert nem látom, hogy abból bárminő szükségesség is követeznék reánk ma — : én ezen kir. biztosság eltörlését határozottan kívánom és követelem; kívánom azon czélból is, hogy az egyesülés tökéletességbe mehessen, s az alkotmányosság az országnak egyik és másik részében helyre álljon. A mi még a fönáiló feudális viszonyokat illeti, azokra nézve, mik itt elmondattak, csak ezt mondhatom : határozottan visszautasítom azt, mintha ezen viszonyok megváltoztatása iránt az ellenzék padjairól szó nem emelkedett volna. Emelkedett nem egyszer, ismételtem többszőr, és szót fogok emelni mindaddig: mig a megoldás végrehajtva nem lesz. Ha tehát valamely képviselő urnák panasza van e tekintetben, ne minket támadjon meg: de azon kormányt, melyet támogat. Hogy miért fogadom el, ha a kormánybiztosságot fölöslegesnek tartom, mégis Tisza László indítványát szemben Lázár Ádám képviselő ur indítványával, azt csak pár szóval kívánom indokolni. Én soha nem akarok kívánni olyat, a mi gyakorlatilag kivihetetlen; gyakorlatilag kivihetlen pedig a közigazgatásban mindaz : a mi az egyes érdekeltek tetemes megkárosításával történnék. (Helyeslés bal felől.) Már most nem hiszem, hogy maga a t. képviselő ur is lehetőnek tartsa, hogy ma, rögtön, minden intézkedés nélkül az átadások létesítése nélkül lehessen a kir. biztosi hivatalt megszüntetni, ugy, hogy ez által tömérdek embernek kára ne lenne. Épen azért akarom én, hogy a királyi biztosság megszüntetéséig több hónapi idő legyen: mert addig az átvétel eszközöltethetik, az átadás megtörténhetik anélkül, hogy akár a közszolgálatnak, akár egyeseknek az által szenvedni kellene.