Képviselőházi napló, 1869. XII. kötet • 1871. január 10–február 8.

Ülésnapok - 1869-273

273. országos üíés január 28. 1871. 245 irányadó szerepet játszott ezen ötödik kerület az egész haza történetében. Nem akarom fölemliteni most, hogy ez ötö­dik kerület a régibb időben is a szabadság zász­lóját lobogtatta ; csak egyet említek föl, mint­egy a t. ház figyelmének felköltesere : hogy ez azon tér, hol a reactio legelőször megtört, — azon tér, hol a passiv ellentálás aetiv jelleget legelőbb öltött magára; ezen tér hazánk ötödik kerülete: Erdély, — t. ház! azt hiszem, bősége­sen megérdemli mindnyájunk ügyeimét" (Atalános helyeslés.) Mert hiszen, uraim ! az nem Erdély hi­bája, hogy azon szép elvek, melyek a passivitást ott oly gyorsan aetiv ellenállássá fejlesztették, a poli­tikai morál bizonyos tágulásával oda jutottak : hogy 48-ban testileg lelkileg csillagként fény­lő és megdönthetlen sziklaíalként álló szilárd hazafiak közé, a hivatalos kinevezéseknél, hogy ugy szóljak: azuj alkotmány életbeléptetésekor beleza­vart a kormány egyes olyakat, a kik épen ezen passiv ellenállás ellen küzdöttek, a kik vezetése alatt sem­miseknek mondták ki az ország alaptörvényeit, a Leopoldi diplomátstb. snem szégyelteez embereket az egész hazában látható magas polezokra állítani. Mondom, t. ház, arról nem hazánk ötödik ke­rületének népe felelős, hogy ezen emberek gyű­löletes múltjának árnya homályba borította ama­zok dicsőségét is ; feleljenek ezért a kormány azon tagjai, kik ez ügyben a politikai morálról megfeledkeztek. Ha a kormány a jövőben sem fordit több figyelmet ez 5-dik kerületre, igen könnyen ha­szontalan ötödik kerékké válhatik az alkotmány­ban az összes hazának egyik legértékesebb része. Midőn tavaly a királyi biztosság ellen föl­szólaltam, t. ház! nem hittem, hogy az idén új­ból kénytelen legyek ez ügyben fölszólalni. Ak­kor Bethlen János gróf kinyilatkoztatta, hogy a királyi biztosság azonnali eltörlésében semmi veszélyt nem látna, a mint ezt a naplóban bár­ki megolvashatja. Zeyk Károly államtitkár ur pedig 1870. febr. 9-én kimondta, hogy a minisz­térium is óhajtja az erdélyi királyi biztosság mi­előbb^ megszüntetését. (Zeyk Károly: Most is!) Én, t. ház, kifejtve akkor nézeteimet, beér­tem azzal, hogy fölkértem a kormányt: ne mél­tóztassék beérni ezen óhajjal, de lássuk meg ezen óhajnak eredményét is, legalább a jövő bud­getben, {Helyeslés balról) és teljes meggyőződést tápláltam az iránt, hogy e szép szavaknak be­váltását is meg fogjuk kapni. — A körülmények ©da szorítottak e dologgal, hogy most újra kell a t. ház figyelmét fárasztanom. Megjegyzem, mint ezt tavaly is tettem, t. ház, hogy a fönálló ki­rályi biztosság egyénei irányában semmi kifogá­som sincs. Sőt constatálnom kell a véletlenül oly szerencsés választást, melynek következménye lehetett az, hogy habár az institutio természe­ténél fogva a kormánybiztos ur jót nem eszkö­zölhetett : de még eddig egyenesen és határozot­tan kárt nem tett. A kik, t. ház, tavaly védték ezt az institu­tiót: nem tudtak velem szemben egyebet föl­hozni, mint legelőször is a loyalitást, hogy ne kössük meg a minisztérium szabad kezét, melyet neki a törvényhozás adott. Fölhozatott, hogy még nincsen vasút, annálfogva a kezelés a centrum­ból igen meg lenne nehezítve; fölhozatott a föld­tehermentesítés ügye is. Ezekre az argumentumokra, t. ház, tavaly, gyenge tehetségem szerint szerencsés voltam a lehetőségig megfelelni. De ha tavaly, t. ház, beértem a kéréssel, miszerint, a kormány állító­lagos óhajtásainak méltóztassék eredményt esz­közölni : az idén ezt többé nem tehetem; mert ha ebben megnyugodnánk az idén is: méltóztas­sék elhinni, t. ház, beteljesednék gr. Bethlen Já­nosnak azon óhaja, hogy ez ügyet ne a kalen­dárium napjai szerint intézzük; legalább betelje­sednék azon óhajtása, hogy nem az összes sza­badelvű czivilizált világ legnagyobb részében divó szabadelvüség kalendáriuma szerint intéztetnék el; hanem el lenne az ügy ad graecas calendas halasztva. Ennélfogva bátor leszek a t. háznak egy, majd beszédem végén benyújtandó, igen rö­vid határozati javaslatot elleninditványként elő­terjeszteni. Nem vagyok egy véleményen Lázár Ádám előttem szólott képviselő társammal arra nézve: hogy a királyi biztosságot rögtön meg lehetne szüntetni; nem vagyok vele egy véleményben az iránt sem, hogy az úrbéri kárpótlás ügyletére vonatkozó személyzetet is át lehessen röviden ültetni ide. De egy véleményben vagyok vele s különösen Máriássy t. barátommal a felett, hogy az institutiónak a legnagyobb szükségen túl csak egy perczig is íöntartása bűn a képviselőház és a kormány részéről, ez országrész ellen. (Helyeslés balról.) A. törvényesség szempontjából, t. ház, tavaly sem támadtam meg ez intézményt, mert nem le­hetett megtámadni ; az idén sem lehet; megtá­madtam az institutiót a czélszerüség szempont­jából ; most pedig bátor vagyok még kimon­dani azt is. hogy minden krajezár, mely tovább megadatik ez intézmény föntartására: tisztán pa­zarlás, a pénznek az ablakon való kidobása; megtámadom tehát most határozottan pazarlás szempontjából is az átváltoztatásra kellő időn túli föntartását. Ha az ország pénzét valamire igénybe vesz­szük, és megakarjuk ítélni azt: hasznosan hasz­náltattak-e föl azon összegek ? alig van egyéb irányadó, mint az érettök nyert intézmény ered-

Next

/
Thumbnails
Contents