Képviselőházi napló, 1869. XII. kötet • 1871. január 10–február 8.
Ülésnapok - 1869-273
234: ^ 73 « orsz ágos ülés január 28. 1871. esetben, mint kivételnek, örömmel helyt nem [ adnék. A statistikai tanfolyamban tartott fölolvasásból idézem e tételt, mely tehát olyanok számára tartatott, kik jövőben a magyar államháztartás ellenőrzésére, vagy megállapítására és kezelésére vannak hivatva. Az államháztartás és a magánháztartás különbségéről szólván, ezeket mondja az idézendő tétel: ,,b). Az államháztartásban a jövedelem a kiadások szerint szokott meghatároztatni, mig a magángazdaságban a kiadások a jövedelem szerint irányulnak. A magános ember kiadásainál •— hacsak gazdaságilag tönkre nem akar jutni — mindig jövedelmeit tekinti, s ha jövedelmei a kiadást nem engedik meg, a kiadást nem teszi. Az állam ellenkezőleg megvizsgálja, mennyire van bizonyos időszakban, pl. egy évben szüksége? mennyi lesz a valószínű kiadás? és a kiadás nagysága szerint keresi a forrásokat, melyek a szükséglet fedezésére elegendő jövedelmet adnak." Ezen tanítást, tisztelt ház, mint átalános szabályt vissza kell utasítanom : mert ez azon fölt evést involválja, hogy a magánember megbukik ha kiadásait nem arányosítja jövedelméhez ; az állam pedig tönkreteheti a magánpolgárokat azért, hogy kiadásainak meglegyen a szükségelt fedezetök. Ezen állítás tehát nem állhat meg az állami háztartásban, legfölebb mint kivétel, — de nem átalános szabály. Ha kivételesen alkalmazni szabad, ugy alkalmaztassák ez az elv ott, hol a szenvedő emberiség sorsának enyhítéséről van szó. A szükségleteket vévén tekintetbe, keressünk ki minden segélyforrást, mely ezen szükségletek fedezésére szolgálhat. De midőn ezt megengedem, ugyanakkor megkívánom azt is, — mint kívánja a természetes józan ész, kívánja az egészséges politika, hogy azon szükségletek szigorúan átvizsgáltassanak, és a fedezet módjai minél szorosabban meghatározva legyenek. így például a budai országos tébolydára vonatkozólag a belügyminisztertől nyert jelentésből csak egy pár sort kell idéznem, és összehasonlítanom az ezekben mondottakat a ténj^ek valódiságával. Egyhelyütt az mondatik, hogy miközben az épület fölemelése terveztetett, —mintegy az 1852-ik évben, — a tébolyda telkén remélhető vízmennyiség kitudhatása végett kutatások történtek, melyek kedvező eredményt mutattak. Majd beigazolom, hogy a mutatkozás nem vált be igazságnak. Egy másik helyen ez olvasható : ,,A már kész épület el levén látva vízvezetékkel, vizmedenezékkel, szeszvilágitó-készlettel." Ebből pedig annyi igaz, hogy el van látva vizmedenczékkel; csak az nem. áll, hogy el van látva vízvezetékkel is. Mint az előbb mondottam," az sem áll, hogy kedvező eredmény mutatkozott. Eem mutatkozott, mint a legbiztosabb adatokból tudom a dolgok állását. Ezek folytán t. ház, midőn végig tekintem az a) betű alatt részletezett fejezeteket, melyek a budai országos tébolydára előirányzásba vétetnek, mindenütt keresem: van-e tehát gondoskodva arról, hogy ezen lényeges nagy hiány, a természeti körülményeknek kétséget nem szenvedő mostohasága a vízviszonyokra nézve miképen legyen orvosolva 1 Erről ugyan itt semmi gondoskodás nincs, daczára: hogy a múlt évihez képest 36.000 frttal emelkedett a jelen évi költségvetési téltel. Be kell vallani, hogy e költségvetési emelkedés igazolva van azáltal, hogy az ápolásra felveendő betegek száma négyszázról ötszázra emeltetik. Természetes, hogy ez magával hozza a szolgaszemélyzet létszámának is szaporithaDe nincsen igazolva semmiképen az, hogy a miniszteri jelentésben foglalt állításokkal ellenkezők bizonyittatnak, már több mint egy év óta, az élet és gyakorlat által. Sőt ha megkérdeznők a tudományt, derítse ki a vízmennyiségre vonatkozó viszonyokat azon helyiségben : az mosolyogva válaszolná nekünk, miszerint a budai hegyeknél, már földtani képződésüknél fogva, vizbőségről álmodozni is hiábavalóság. Ugyanazért én, t. ház, mielőtt megszavaznám a szóban forgó tételt a költségvetésben, kívánom annak tisztára derítését: miért maradt el a vízvezetéknek a jelentésben, mint látszik, jóakarólag ugyan állított, de tettleg csakugyan meg nem történt bevezetése az intézetbe ; anynyival inkább, mert példány-intézet, melynek épen fürdő gyógyosztályai is vannak a betegek számára ? Természetesen nem nélkülözhetik a vizet, és igen nehéz ezen szükségletnek olyképeni födözése, hogy szekereken hozassék számára a Dunából, és még annak költsége sincs kitéve ezen czimek közt. Tehát ezen tételre nézve most van idő, hogy kielégítő fölvilágosítást kérjen a népképviselet a kormánytól, melynek vezetése alatt ezen országos intézet áll. De a második, a mit hozzáteszek, t. ház, és mi egyenesen azon emberiségi intézeteknek országos jellemében rejlik, ez az : hogy vajon tehát megfelel-e az ország igényeinek ; illetőleg a hazánkban található elmebetegek létszámával minő viszonyban áll nemcsak ezen budai országos tébolyda, hanem a hazában létező ilynemű intézetek száma és befogadási képessége ? Annyit tudunk egyelőre is, hogy a közegószségi, a betegápolási ügy még nagyon gyenge lábon
