Képviselőházi napló, 1869. XII. kötet • 1871. január 10–február 8.

Ülésnapok - 1869-273

273. országos ülés áll hazánkban. Kitűnik ez abból, hogy egész Magyarországban nincsen több 9 megyei és 10 városi közkórháznál. Ez tesz összesen 19-et. Erdélynek 13 kórháza van: összesen tehát 32. Horvát - Szlavón - Dalmátországnak összesen 6 kórháza van. — Még ez is csak 38-at tesz; mig maga az egyetlen Csehország 52 közkórházat tud fölmutatni. És - a mi közelebbről az elmebetegek ápolására vonatkozik — a miniszteri költségvetésben a budai országos téboly dán kívül a nagy-szebeni országos tébolyda is említtetik és itt-ott a hazában is léteznek egyes közkórházak, a melyek kivételesen még szerencsétlen elmebetegeket is fölvenni szoktak. T. ház! Már előbb is ugy emiitettem ezen költségvetési tételt, mint alamizsna-fillért a szenvedő emberiség oltárára ; és ha ezzel párhuzamba állítom azt, hogy e szegény magyar hazának mennyi sok milliója van kidobnivuló azon suzerain adóra, melyet a közösügyes viszony föntartására évenkint áldoz: mindezeknek összevetéséből szomorú tanulság származik reánk. Egyátalában nem lesz hajlandó senki megtagadni azon néhány ezer frtot, mely itt kitűzve van; de legalább jogosulva lesz arra, hogy számot vessen magával: ugyan födözi-e a szükségletet vagy sem, a mi itt kéretik? Felelet egyenesen az, hogy nem födözi, nem lődözheti. Mert hiszem, ha az emberiségről szólok, ha a kultúrai kérdést veszem e tekintetben: akkor nem szabad félreismerni a tudomány által már bebizonyított tételeknek igazságát. Ilyen az p. o. (Zaj.) Kérem az elnök urat, méltóztassék csendet csinálni. Elnök: Kérem a t. házat, méltóztassék csendességben kihallgatni a képviselő urat. Gonda László: A tudomány által tisztába hozott tétel ez ügyben meglepő fölvilágositással szolgálhat a törvényhozásnak. így p. o. az európai miveltebb államokban történt statistikai fölszámitások azt mutatják, miszerint egyegy elmebeteg minő számú lakosokra jut ? és pedig 233 a legkisebb száma, és 795 a legnagyobb száma a lakosoknak, a mennyire jut egyegy elmebeteg. De Magyarhazánkban, mely a kultúrának, fölteszem, nem állana azon magaslatán, hol azon nyugot-európai államok, melyeknek adatairól emlékeztem, itt a legkíméletesebben számítva 800, és ha még többet akarok mondani 1000 lakos ^után lehetne számítani egy elme beteget. És az 15 millió lakossal biró államban anynyit kitalálni igen könnyű, hogy legalább is 15,000-ről kell hatóságilag, nem mondom, hogy csak országos hatóság utján gondoskodni. Ekkor kitűnik, hogy mily parányi szükséglet födöztetett azzal, a mi eddig történt e részben. Ebből január 28. 1871. 235 kitűnik az is, hogy ideje már ezen themáról behatókig gondolkozni, mint a mely ^kiegészítő része az országos egészségügyi, majdan létrehozandó törvénynek. Es itt számba kell venni azon másik tényezőt, mit a tudomány kiderített: hogy közelebbről csak a budai országos tébolydáról vegyünk föl példát, mely nemcsak hogy a czélnak felelne meg, de a tudománynak igényeivel majdnem ellentétes közintézet. Nem felel meg a czél, nem a tudomány igényeinek, mondhatom; mert zárdai szerkezetű és az öszpontositási rendszeren alapul. Ez az, mely mindenütt túlhaladott álláspont a mivelt nyugoton; hanem Ausztriából, a prágai — csehországi — minta szerint megrendelték azon időben Magyarországra. Midőn ugyanis azon épület fölállitatott és berendeztetett, még akkor a legifjabb és legábrándosabb boldog korát élvezé a jelenleg úgynevezett magyar alkotmányos kormány. Ennélfogva, t. ház, itt az ideje tudomásul venni azt is a törvényhozásnak, miszerint a központosítás és a zárdai rendszer ellenében kimutatta a tudomány, hogy az egyes vidékekre szét helyezett gyarmati rendszer szerint sokkal nagyobb sikerrel lehet ápolni és gyógyítani az elmebetegeket. Csak ily módon lehető gondot fordítani arra is, mit ismét a tudomány megkíván : hogy az egyes elmebetegek az ő saját betegségi phasisaik s megfelelő csoportozataik szerint, a minő hétféle van, nyerhessenek elhelyezést, ápolást és gyógykezelést. (Nagy zaj.) Nagyon szomorú dolog, hogy midőn nem nagy hatalmi politika tárgyaltatik a házban, midőn a kultúra és az emberiség kérdése van szőnyegen, ilyen figyelemben részesül a beszélő. Befejezem előadásomat és végezek ezen határozati javaslatom fölolvasásával. Majláth István Jegyző (olvassa Gonda László határozati javaslatát.) „Határozati javaslat. Mondja ki a ház, hogy midőn a budai országos tébolydára előirányzott költségvetési tételt a pénzügyi bizottság javaslata értelmében megszavazza, kívánja egyszersmind: 1. Miszerint a belügyminisztérium, a közegészségi tanács közbejöttével és szakértő tudományos férfiakból alakítandó küldöttség által szigorú vizsgálatot rendeljen el a lipótmezei országos tébolyda helyiségén eddigelé észlelt vizmennyiségi viszonyok mibenlétéről, s a menynyiben ezek hiányossága fogna kiderülni, a vízvezetéknek oda bevitele iránt javaslatot tegyen. 2. A tudomány által ekkorig szolgáltatott tapasztalás által beigazolt adatok szerint dolgoztasson ki oly tervezetet, melynél fogva ugy a 30*