Képviselőházi napló, 1869. XII. kötet • 1871. január 10–február 8.
Ülésnapok - 1869-263
263. országos ülés január 16. 1871. 15 tartani az ujonezozási törvényjavaslat fölötti vita? (Fölkiáltások bal felől: Egy nap!) Tehát igy fog kitüzetni. Következik a napirenden levő tárgy, t. i. az ujonczozási törvényjavaslat iránti tárgyalás. Majláth István jegyző {olvassa a törvényjavaslatot.) Győrffy Gyula központi bizottsági előadó (olvassa a Jeözpontí bizottság véleményét.) Elnök : A különvélemény fölolvasása most, ugy hiszem felesleges. (Zaj.) Halász Boldizsár: A házszabályokhoz kivánok szólni. A házszabályok 112 §-a azt mondja: „Minden tárgy felett előbb az átalános vita kezdődik, és csak ennek befejeztével térhet át a ház az alapul már elfogadott tárgynak részletes és pontonkinti tárgyalására." Először tehát az a kérdés : vajon elfogadja-e a ház a törvényjavaslatot átalánosságban a részletes tárgyalás alapjául I Azután következik a részletes tárgyalás. {Helyeslés bal felöl.) Elnök: Bocsánatot kérek, itt csak arról van szó : vajon fölolvastassák-e már most a különvélemény. Miután ez nem kívántatik, bátor vagyok a t. házhoz azon kérdést intézni : elfogadja-e a törvényjavaslatot átalánosságban a részletes tárgyalás alapjául ? A kik elfogadják, méltóztassanak fölállani. {Zajos fölkiáltások hal felől: Szólni akarunlc.) Ivánka Imre: Valóban nem értem a t. ház ezen eljárását. Többen föl vagyunk irva a szólásra, és senkit sem szólítanak föl, és egyszerre csak fölszólittatunk a szavazásra. (Helyeslés bal felől.) Elnök : Méltóztassanak tehát hozzászólni ! Győrfy Gyula előadó: A központi bizottság nevében van szerencsém kijelenteni, miszerint a központi bizottság ezen törvényjavaslatot átalánosságban, a részletes tárgyalás alapjául, a jelentésben említett módosítások ajánlása mellett, elfogadja. Ivánka Imre: T. ház! Soha szivesebben nem szavaztam meg a hadsereg részére az ujonczokat, mint most, midőn a központi bizottság ezeket a magyar hadsereg kiegészítésére kéri. Andrásy Gyula gróf miniszterelnök: Ez még nincs tárgyalás alatt. Ivánka Imre: Ugy hiszem most van az átalános tárgyalás. Andrásy Gyula miniszterelnök: Ez a czim kérdése. Ivánka Imre: En nem tudom, van-e tehát átalános tárgyalás, vagy nincs? Elnök: Átalános tárgyalásnak kell tartatni minden törvényjavaslatnál: a ki tehát szólni akar, attól ezen jogot elvenni nem lehet. (Helyeslés bal felöl.) Ivánka Imre: A múlt évben, midőn a budget tárgyalása alkalmával beállittattak az összegek az országos budgetbe, a hadsereg részére, voltam bátor a tisztelt kormányt némely hiányokra figyelmeztetni, illetőleg a védtörvényben megrendelt némely intézkedés teljesítésére fölhívni. Ezeknek nagy része azóta azon törvényjavaslatok által szándékol tátik orvosoltatni, melyeket a tisztelt miniszterelnök ur a múlt napokban beadott. Hanem kénytelen vagyok egy más hiányra még figyelmeztetni a t. házat; {Halljuk!) s ez az, hogy védtörvényeinkben azok ellen, kik nem tartják meg a védtörvényt szigorúan, a kik azt kijátszák, különösen azon hivatalbeli orgánumok ellen, a kik a védtörvénynek és ujonczozásnak kijátszására segédkezet nyújtanak, provisio jóformán téve nincs. Ez oly hiány, a melyről, meggyőződésem szerint, mindenesetre gondoskodni kell. Igen hitelt érdemlő egyének szavaiból tudom, hogy vannak egyes vidékek, hol egy befolyásos egyén saját fiát, vagy rokonát, ki akarván menteni az ujonczozás alól, minden kibúvó ajtócskát fölhasznál, a melyen azután kibúvnak mások is, a mennyiben a magasabb állású egyén mentségét felhasználja és követi más is. — Az a kár, a mely ebből a véderő fejlesztésére háramlik, nem annyira a hadsereget, mely kiveszi a maga teljes jutalékát, mint inkább a honvédséget éri; mert ennek következtében a honvédséghez annyival kevesebb ujoncz jut. Az én teljes maggyőződésem szerint, a hadiszolgálat époly kötelesség, mint az adó-fizetés, (Helyeslés!) sőt annál sokkal nemesebb, és addig a törvény rendeletének kijátszása nem fog me lőztetni, mig a törvényhozás azon elvet ki nem mondja : hogy minden ember köteles a haza védelmére azon időt, melyet a törvény szab, fordítani. Van számtalan foglalkozási ág a hadseregnél, melyekhez nem szükségesek valami szálas, erős egyének: ilyenek a katonai kórházak, irodák, fegyvergyárak, töltény-gyárak ruhagyárak s a félék, melyekben egészen alkalmasak és használhatók az oly egyének is, kik nem épen alkalmasak a fegyverviselésre. Es mindé helyek az ország védképességének tetemes kárára, épen a legegészségesebb, erőteljes egyének által töltetnek be. Az én fölfogásom szerint, mindenki tartozik szolgálni. A visszaélések, protektiók, csak akkor fognak megszűnni, ha átalánosságban ki lesz mondva, hogy a ki nem elég erős arra, hogy fegyverrel szolgáljon, annak ereje és szolgálati ideje az ország védelmére szolgáló más czélokra fordittassék. (Helyeslés.)
