Képviselőházi napló, 1869. XII. kötet • 1871. január 10–február 8.

Ülésnapok - 1869-263

16 263. országos ülés január 16. 1871. T. ház! Vannak egész osztályok, — ezt szintén hitelt érdemlő forrás után mondhatom, — melyekből ujoncz alig kerül. A felső vidékeken vannak Lengyelországból, Gralicziából tömegesen bevándorolt uj polgárok, kik alig-alig adnak egy ujonczot. A conscriptiót előbbi hónukban elkerülvén, itt fiaik be nem iratnak, mert mindenféle nevek alatt fordulnak elő. Azt lehet mondani, hogy száz ifjú közül alig akad egy, ki az ujonczállitásnál beiratik. Számtalan visszaélés történik ma is, melyek mind azért történnek, hogy a vagyonosabb osztály kibúvhasson az ujonezozás alól, ós ekkép a szegényesebb osztályból és a köznépből kell pótolni az igy támadt hiányokat, a kiknek a hadseregben kell terhes három évi szolgálatot vállalniok, holott a honvédségbe kerülvén, rövid idejöket itthon szolgálhatnák le. A törvény egyaránt szól mindenkinek, és az alól senkinek sem lehet kivételt engedni. De még egy más körülményre is vagyok bátor figyelmeztetni a tisztelt kormányt, mely az ország véderejére igen káros befolyással van. Vannak ugyanis a felső vidéken egész völgyek, melyekben, fájdalom, azt lehet mondani, hogy az öröklött baj annyira elterjedt a lakosság közt, hogy az egészségi állapot rósz volta miatt alig lehet egy-egy ujonczot kiállitni egy faluból. — Ezt nagy részben a tudatlanság is okozza; itt a lelkészeken s legfölebb az iskola-tanitókon kivül alig vau egyén, ki olvasni, irni tudna; és hogy ezen öröklött baj tovább terjed, azt nagyrészben a tudatlanságból eredt előítéleteknek kell tulajdonítani. Itt tehát a kormánynak drákói szigorral kell föllépnie és ocla hatnia, hogy az egészségi állapot jobb lábra állíttassák s a miveltség terjesztessék. Régi időkben — mikor a szolgálati idő hoszszu volt — az ily vidékek fiait az ezredekben nevelték tisztekké; de a mostani 3 éves szolgálati idő alatt ezt nem lehet kívánni az ujoneztól. Itt tehát a népnevelést nemcsak humanitási szempontból, hanem honvédelmi szempontból is terjeszteni kell. A népnevelés hiánya némely vidéken más visszaélésre ad alkalmat. Ha méltóztatnak elolvasni ama nemrég megjelent röpiratot, mely a hadsereg újjászervezéséről szól, és befolyásos körből származott, abban a többi között azon állítás is foglaltatik, miként Magyarország nem volna képes az ő tüzérségére és technikai osztályaira szükséges egyéneket kiállítani: mert nincs elég erre való müveit ember. (Több hang! De 48-ban volt!) Ez foglaltatik ama röpiratban, mely hogy honnan ered, nyilvános titok. Ezen ferde fölfogásnak tulajdonítom, hogy a tapasztalás azt bizonyítja, miként ő felségének azon legkegyelmesebb rendeletét, hogy a tüzérséghez és technikai csapatokhoz osztandó ujonczok ilyetén magyar csapatokba osztassanak be: ugy magyarázzák, s ugy foganatosítják a katonai körök, hogy a magyar tüzér-ezredekhez beosztanak egy csapat németet, morvát vagy csehet is, a valóságos tüzérség, az altisztek aztán németek, morvák s csehek, a magyarok pedig maradnak szekerészek, vagyis úgynevezett Fahrkanonirok. Ezt nem akarhatta ő fölsége, midőn rendelkezett; bizonyára azt akarta, hogy legyen megrázkódtatás nélkül magyar tüzérség; ezt nem akarhatja a kormány sem másként, és meg vagyok győződve arról, hogy a miniszterelnök ur ma erre figyelmeztettetvén: intézkedni fog az iránt, hogy ez többé igy ne történjék. A magyar tüzér ezredekbe, a technikai osztályba osztatandó ujonczok tanulják meg az ottani szolgálatot a tisztek pedig magyar nyelven oktassák a legénységet, hogy ez képes legyen hivatása teljesítésére, és hogy ne legyen valaki csakis azért, mert német, előnyben a magyar ember felett. Azt átalában nem lehet követelni egy nagy sereg ujoncztól, hogy megtanuljon egy idegen nyelvet a rövid szolgálati idő alatt; e követelés teljesítése a lehetetlenségek közé tartozik; de azt igenis lehet követelni, hogy oly egyének, kik egész életök feladatául tűzték ki a katonatisztséget: tanulják meg az ezred nyelvét, melyben szolgálnak. Ez már meg volt parancsolva számtalanszor, de nem foganatosíttatott szigorral. Fölhozatik továbbá az is, hogy a vagyonosabb osztályok elvonulnak a hadsereg-szolgálattól s fájdalommal kell tapasztalnunk, hogy igaz. Gyakran emiitik föl mentségül, hogy a hadsereg nem magyar, a hadsereg távol van az országtól, az ifjak elvonatnak tanulmányaiktól s foglalatosságaiktól. A hadsereg a törvény szerint magyar; és azt hiszem, tettleg is magyarrá fog válni: ha nagy számú mivelt egyén fog abba belépni, ós nem lesz többé képzett magyar tisztekben hiány. Az iparos, és hasonló foglalkozású egyének könnyebbitésére ben van a törvényben az egyéves önkéntesek institutiója, csakhogy azon is módosítani kellene. Azon eljárás, hogy az egyéves önkéntesek egyszersmind katonák legyenek, és egyszermind az iskolát is folytassák, nem felel meg e czélnak. Ki kellene mondani, hogy az, ki mint egy éves önkéntes kivan szolgálni, jelentse be e szándokát 20 éves korában, azután végezze el iskoláit, és hogyha nem lesz időközben háború, csak 22— 23 éves korában lépjen be a szolgálatba, s akkor töltse az egész évet a zászló alatt ugy, mint más. Mert nem értem azt, hogy bármilyen