Képviselőházi napló, 1869. XII. kötet • 1871. január 10–február 8.

Ülésnapok - 1869-270

270. országos Dlés január 25. 1871. 175 uraim sajnálattal vallom meg: hogy a gondviselés Magyarország iránt vajmi mostoha. (Jobb felől nyugta lanság.) Nem saját álláspontomról ítéltem meg a kormányt s annak elnökét: hanem azon program értelmében bíráltam tetteit, melyet ő maga, a többséggel egyetértőleg fölállított. Önökön a sor uraim megitélni, ha vajon a kormány, különösen pedig annak elnöke megfelelt-e a maga szavának, megfelelt-e azon programmnak, melyet önök helybenhagyásával maga elé tűzött? (Jobb felöl fölkiáltások: meg! bal felől: nem!) Mert ha a kormányt, ha a miniszterelnököt illeti is első sorban a felelősség : közvetve a nemzet előtt azokra is hárult, kik azt az elkövetett hibák s a programmal meg nem egyező működés után is föntartani kívánják. Én részemről ezen felelősségben osztozni nem kívánván, (Jobb felől fölkiáltások: Nem akarjuk!) a miniszterelnöki költségvetést a részletes vita alapjául el nem fogadom. Andrásy Gyula gr. miniszterelnök ; T. ház ! Én bizonyára senkitől sem akarom elvonni azt a jogot, hogy azon meggyőződésének, miszerint a minisztériumban, vagy annak egyes tagjában, vagy a miniszterelnökben és annak eljárásában bizalma nincs: bármely alkalommal itt e házban ismételve kifejezést adjon. Azonban azt nem fogadhatom el, hogy valahányszor bármely tárgynál valakinek eszébe jut, egy átalános discussiót idézni elő a kormány összes politikájáról: én ugyanannyiszor kötelezve legyek őt e térre követni, különösen akkor, midőn egy kimerítő átalános vita után, a miniszterelnöki táreza költségvetése alkalmából ugy állíttatik oda a dolog, mintha az összes minisztérium teendőjének nemcsak felelőssége terhelné a miniszterelnököt, — mit én nem tagadok, — hanem hogy annak minden egyes mozzanata kizárólag annak tárczáját illetné. Én minden egyes alkalomnál a hozzám intézett kérdésekre nyíltan és határozottan válaszoltam, minden egyes javaslat benyújtásánál elmondám az okokat, melyek a kormányt vezérelték, és el fogom mondani ezután is mindannyiszor. A háznak tehát volt és lesz elég alkalma megitélni, vajon helyesli-e a kormány politikáját, annak egyes tetteit és indokait. De ha minden egyes kérdésnél átalános, mindent magába foglaló vita kezdetik, és a kormánynak minden egyes képviselőt egy ily átalános szóharcz terére követni kellene: akkor csakugyan beteljesednék az, mit a tisztelt képviselő nr mondott : t. i. hogy a kormány nem felelhetne meg hivatásának, és oly módon pazarolná az ország idejét, melyért felelni nem tudna. (Helyeslés jobb felől.) Ennek következtében a tisztelt képviselő urat az általa elfoglalt átalános vita terére követni nem fogom; hanem csak azon egyes állításaira fogok szorítkozni, melyeket válasz nélkül hagynom már csak azért sem lehet: mert egytől-egyig teljesen alaptalanok. Azt állította a tisztelt képviselő ur, hogy tudomására van, miszerint a kormány, illetőleg a miniszterelnök, midőn a közmunka-tanács egyik tagjául égy baloldali képviselő urat nevezett ki: azon föltételt kötötte volna hozzá, hogy ezentúl a kormánynak opponálni nem fog. (Irányi Dániel közbeszól: a közmunka-tanácsban.) Erre nézve nem válaszolhatok egyebet, mint azt, hogy ez határozottan és szórul-szóra valótlan. Sajnálom, hogy nincs jelen az illető képviselő ur — megnevezem— Mátyus Arisztid ur ; de nem tesz semmit, mert értesülni fog hivatkozásomról, és bizonyosan szórul-szóra azt fogja bizonyítani, mit én mondani fogok. Midőn a képviselő urnák azon ajánlatot tevém, hogy ezen állást foglalja el, — a mennyiben a főváros szépítésével, tudtomra, eddig is foglalkozott, — ezeket mondottam neki: „az ön ellenzéki állásának ezen kérdéshez absolute semmi köze sincs; nem illik hozzám, s nézeteimmel meg nem egyeztethető, hogy öntől, midőn ezen állást elfoglalja, elveinek bármi tekintetben megtagadását követelném. Ön ismeri a kormány programmját a főváros szépítésére nézve; ott volt ön, midőn én még, mielőtt a közmunKa-tanács létesíttetett volna, Pestváros bizottságának terveimet előadtam. Egyetlen kérdésem ez: vajon ön ezen terveknek keresztülvitelét helyesnek tartja-e, és e tekintetben a tervezetet kész lesz-e támogatni (Irányi Dániel közbeszól: hiszen ezt mondtam!) bizonyos szűkkeblű nézetek ellenében? s ennél, őszintén bevallom, a képviselő úrra is gondoltam. (Derültség.) Erre a képviselő ur azt felelte, hogy igen is tökéletesen egyetért a fővárosra vonatkozó terveimmel. Ez a tényállás. (Irányi Dániel közbeszól : csakis ezt mondtam !) Tehát azon, akár direct, akár indirect vádat, mintha én egy állás betöltésénél ezen előnyt arra akartam volna fölhasználni, hogy az ellenzék egy képviselőjét elveitől mintegy eltántorítsam: (Zaj) határozottan visszautasítom. Ez lehet oly taktika, melyet talán a képviselő ur fog követni pártjának erősbitésére, ha egyszer kormányon lesz: de melyet én nem követek. (Zajos helyeslés a jobb oldalon.) Azt mondotta továbbá képviselő ur, hogy Simonyi Ernő képviselő ur egy interpellatiójára azt válaszoltam volna, hogy én nem vagyok azon helyzetben, fölvilágosítást adhatni azon kérdésekre, melyek akkor hozzám intéztettek, és ebből